Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.
1919-01-26 / 4. szám
§e 09 PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEIÍ FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Végre szociáldemokrata került a hadügyminisztérium élére. Ez a faktum reményt nyújt arra, hogy a rendszeres termelési munka első alapfeltétele: a szilárd alapokon nyugvó belső béke és a biztos jogrend helyreáll. Másrészt nyugodt lehet a haladás minden barátja a felől, hogy a régi, a tömegeket leigázó és kizsákmányoló osztálynak egyes báránybőrbe öltöztetett exponensei nem fogják a hadsereget ellenforradalmi célokra felhasználni. Csakis a teljes forgalmi-, vagyon- és életbiztonság vezethet a termelő munka teljes erővel való újra felvételéhez és csakis a megfeszített erővel folytatott termelő munka mentheti meg az ország népének zömét a végső Ínségtől. A biztonság ma még mással, mint megbízható karhatalommal nem tartható fenn. Azért életkérdés az országra nézve, hogy minél előbb jól szervezett karhatalomra támaszkodhassék. A fegyelmezett szociálistának nincs szüksége a karhatalomra, ő nem akar henyélésből, sétálásból, munkanélküli segélyből élni, ellenkezőleg, szívesen dolgozik, csak adjanak neki munkát és fizessék meg azt rendesen; fosztogatáson, rabláson sem jár az esze, másképen sem veszélyezteti a közbiztonságot, sőt a rendnek, fegyelemnek, a társadalmi tulajdonnak egyedüli megbízható őre. De szükség van a karhatalomra az álszociálisták és azon tömegek ellenében, akik a termelő munkában nem akarnak résztvenni, a munka produktumait munka nélkül akarják élvezni és akik másokat a munkában akadályoznak. Jogbiztonság nélkül nincs szolid kereskedelem, mely a lakosság szükségleteiről méltányos feltételek mellett tudna gondoskodni. Hol az a szolid kereskedő, ki árut merne rendelni, mikor nem tudja, hogy az előre kifizetett áru megérkezik-e, vagy ha ezer veszély közt megkapja, de nem tudja, hogy másnap reggel boltjában találja-e, amit előző este otthagyott? Azt az elenyészően csekély árut, melyet ilyen rizikó mellett megszerez és ezer kerülő, költséges úton megkap, nem adhatja olyan olcsó áron, hogy a szegény ember megvehesse. íme a jogbiztonság hiánya az egyik okozója az áruk drágaságának. Az áruk drágasága tüzeli az általános elégedetlenséget és nyugtalanságot, mely folyton fenyegeti a jogbiztonságot és rendet. Jogbiztonság pedig a mostani társadalmi keretek között kellő karhatalom nélkül nem tartható fenn. A szociálista hadügyminiszter bizonyára minden erejével azon lesz, hogy a miliciában fegyelmet teremtsen, eltávolítson onnan minden olyan tisztet, aki erkölcsi eszközökkel nem tud rendet teremteni és helyükbe olyan tisztekre bizza a vezetést, akik a lövészárkokban együtt szenvedtek a legénységgel és kiválóságukkal, modern gondolkodásukkal és tudásukkal tiszteletet, szeretetet és bizalmat tudtak kelteni személyük iránt. Éppen úgy, mint van sok olyan tanító és tanár, aki bottal sem tud fegyelmet teremteni iskolájában, mig a rátermettek morális hatalmukkal a legpéldásabb rendet tartják osztályukban: éppen úgy van ez a tisztekkel is. Ha nincs ilyen elég a hivatásos tisztek közt, található elég a tartalékos tisztek sorában. Hiszen úgy is annyi mostan a kenyer néíktíl maradt szellemi proletár, akik szívesen résztvesznek a köztársaság hadseregének szervezésében és fegyelmezésében. Ma már a katonák munkáját olyan tisztességesen fizetik, hogy becsületes munkát el lehet tőlük várni. Erre a katonaság hajlandó is lesz, ha mindenütt rátermett tisztek vezetése alá jut. Mindezt reméljük a szociálista hadügyminisztertől. * * * Már a háború második évében rámutattunk arra a nagy lakáshiányra, mely a háború végével be fog állni. Már akkor sürgettük, hogy mozduljon meg a város és társadalom, tegye meg a kelló előkészületeket, hogy a bajon segítsen. Indítványoztuk, hogy a lakók maguk alapítsanak Házépítő R. T.-ot, kezdjük meg lassan havonkinti részletbefizetéssel a tőkegyűjtést, tegyünk lépéseket az anyagnak ideje-korán való beszerzésére. Most százszor nehezebb építőanyagot szerezni és szállítani, mint háború alatt. Hivatkoztunk külföldi és budapesti példákra, ahol ilyen részvénytársaságok, vagy más szervezetek kényelmes, játszóhellyel ellátott, kertekkel körülvett egészséges családi házakat építettek. Nálunk azonban a közönségben ritkán található vállalkozó szellem. Ha valaki egy városban egy 27 krajcáros bazárt vagy egy fogpiszkáló gyárat nyit és azok prosperálnak, akkor 28-an alapítanak 27 krajcáros bazárt és 29-en fogpiszkáló gyárat, de valami új dologba nehezen mennek bele, bármily hasznosnak is Ígérkezik a vállalkozás. Annál nagyobb örömmel tölt el bennünk, hogy a pápai Nemzeti Tanács Intéző Bizottsága a helybeli vasutasok és több érdekelt kérésére megindította a házépítő akciót. Reméljük, hogy az akció nem fog a megindítás stádiumában maradni, hanem a megérkezés állomásához is el fog jutni. A bajon azonban maga a város nem segíthet. Az államnak, a városnak, az iskolafenntartóknak, a pénzintézeteknek és a tehetős embereknek össze kell fogni, hogy a lakáshiányt megszüntessék. Az állam, a vármegye, a város, az iskolafenntartók, a pénzintézetek építsenek házakat és adjanak tisztviselőiknek lakbér helyett természetbeni lakást. Egyik sem fizetne rá, mert a megtakarííou lükbérből a házépítésre fordított tőke és annak kamatja idővel megtérülne. Másrészt pedig több száz lakás szabadulna fel, a hajléktalanok fedelet találnának és jutna lakás a vidékről beköltözőknek is, akikben a város is vagyonos, tehát magas pótadófizető lakosokat nyerne. A házépítés tehát mindenképpen jövödelmező befektetés volna. • * • Hogy mire vezet az időszerűtlen és egyoldalú „komraunizálás", arra jellemző példa szép Erzsébetligetünk pusztítása. Sokan, akik szociálistáknak vallják magukat, de halvány sejtelmük sincs a szociálizmus lényegéről, összetévesztik a köztulajdon és a közpréda fogalmát. Ami köztulajdon, az nem közpréda is egyúttal. Erzsébetligetünk sem lehet tehát közpréda. Eddig az Erzsébetliget a város összes lakosságának nyújtott meleg nyári napokon árnyékot, jó levegőt, kellemes szórakozóhelyet. Mostan pedig a város lakosságának legfeljebb kétszázad része vagdalta ki a fák jórészét, hogy pilla-