Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-26 / 4. szám

natnyi szükségén segítsen. A liget befásításának költségeit az egész város közönsége viselte, hasznát pedig csak minden kétszázadik ember látja. Hol van itt az eljövendő szociálizással járó igazság? Az igazság még egy másik hatalmas pofont is kapott. Bizonyos, hogy nem csupán olyan szegény emberek vágták ki a fákat, kiknek igen nagy szükségük volt tüzelőre, amint Csóton is nem csupán szűkölködők fosztották ki a katonai raktárakat, hanem olyanok is, akik másnemű, nem büntethető, illetőleg elnézett rablás útján is elég pénzt szereztek a háború folyamán. Igen furcsa a dologban, hogy egyes hatalmas magánemberek meg tudják óvni a vagyonukat az időelőtti, egyoldalú kommunizálástól, a város pedig nem képes erre. Ismétlem, tessék megvárni a tervszerű, az egész társadalom, vagy annak 'többsége által megvalósítandó szociálizálást, tessék azért küzdeni, olyan viszonyok teremtéséhez tanulással, propagandával, termelő munkával minden erejükkel hozzájárulni, amelyek a szociálizálás előzetes föltételeit biztosítják, aztán tessék a szociálizálás áldásaiból olyan részt kivenni, aminő munkája arányában megilleti. Várhelyi Izsó. Színház. A téli szinházi szezon második hete is a siker jegyében folyt le. Az igazgató, rendezők, a karmester és szinészek minden erejükkel arra törekednek, hogy a közönség műigényeit kielégítsék. Ha tekintetbe vesszük, hogy minden harmadik este új darabot mutatnak be, bizony nehéz dolog elfogadható előadásokat produkálni. Emellett a színész és színésznő éppen úgy alá van vetve az időj árás v iszohtagságainak, mint más ember. Ha meghűl, bereked, köhög, nem mondhatja le az előadást, mint a fővárosi színházak elkényeztetett primadonnái, hanem rekedten is kénytelen játszani, énekelni, mert nincs, aki helyettesítse. A rekedt primadonna pedig nem énekelhet olyan tiszta hangon, mint egy fülemile. A komoly ambíciót tanúsítja e heti repertoár is, melyen négy dráma-, illetve szinműelőadás szerepelt. Szombaton és vasárnap a „Kórista lány", Faragó és Komjáthy operettje került szinre. A címszerepet Kállay Jolán a tőle megszokott művészi lelkiismeretességgel alakította. Az első felvonás végi szép nagy duettel, melyet Máthé László-val énekelt, minden műértőnek ritka műélvezetet nyújtott. Máthé László mint gróf Valkóy László énekszámait nagyítással adta elő, a szerelmi olvadozás, féltékenység, titkolózás hangjait, az érzelmek skáláján jól eltalálta. Dalnoky Tessza és Érczkövy László a folyton veszekedő és gyorsan kibékülő szerelmes pár szerepét falrengető kacajt kiváltó komikummal adták. Vajda Lajos mulatságos színigazgató volt, igazgatója és közönsége meg lehetett vele elégedve. Érczkövy László és Heltainé Zombory Ilonka gyönyörű tánca az est egyik fénypontjának tekinthető. Mind a két előadásra már nappal elkeltek az összes jegyek. Hétfőn és kedden a „Hotel Imperialt", Biró Lajos ötfelvonásos színművét adták. Máté László Almássy szerepét a legapróbb részletekig kidolgozta és sok változatos vonásból harmonikus képet alkotott. Mély igazsággal szemléltette Tabakovics megölése előtti lelki küzdelmet és a gyilkosság utáni lelki furdalást. Vajda Tabakovicsa kitűnő alakítás, kreálója vele bebizonyította, hogy nemcsak ügyes komikus, hanem kiváló jellemszinész is. Benkő Ilona Annája vérből-husból való szenvedő, küzködő, szerető, szerelméért a pokol minden, kínjait panasz nélkül eltűrni kész asszony. Szép orgánuma hamar oda férkőzik hallgatói szivéhez. Heltay Hugó találó vonásokkal jellemezte a bohém természetű, törvényes hitvesektől irtózó» alapjában jószívű, de hirtelen haragú, férfi méltóságában megsértett orosz nagy urat. Császár mesterien adta elő Gavorin prédikációját. Érczkövy László Szkobelev gróf komoly szerepében derekasan megállta helyét. Halmágyi Mihály Eliása sok derültséget keltett. Antal Nusi igen szeretetreméltó, kedvesen beszélő Zinocska volt. Vértes Elemér kis szerepét igen ügyesen játszotta. Kovácsics Margit Szultánovné kitörését, hatásosan adta elő. A színház mindkét este egészen megtelt. Szerdán és csütörtökön a Médi varázsolt vissza bennünket a régi, kedves mesevilágba és feledtette velünk két és fél órára a szomorú valóságot, a sivár jelent. Megint felcsendültek Schubert bűvős-bájos melódiái, átvette uralmát rövid időre ismét az igazi poézis, mely érzelmes, szívből jövő melódiákban nyert alakot. Finom Ízléssel adta elő Császár Schubert meleg, szívhez jövő dallamait, különösen a Szerenád keltett nagy hatást. Partnere, Antal Nusi Médi szerepének játékrészét teljes érvényre juttatta. Heltai Hugó (Tschöl papa), jóízű, közvetlen alakítása nagy gyönyörűséget szerzett a közönségnek. Kállay Jolán az erélyes Aranka grófnő alakját rendkívül rokonszenvessé tette. Vajda Lajos Novotny titkos rendőr szerepében sokkal több izlést és Önmérsékletet tanúsított, mint tavaly Endrődy. Kovácsics Margit, Sarkady Gusztáv, Érczkövy László, Szép Rózsi, Benedek Jolán, H. Zombory Ilonka, Gimessy Gizella, Szentes István és Cilley József harmonikusan egészítették ki a kifogástalan összjátékot. Halmágyi Dezsőke fesztelenül mozgott a színpadon és sok tapsot kapott. Halmágyi Mihály karmester nehéz és szép munkát végzett a zeneszámok betanításával. A darab rendezését Heltai Hugó igazgató nagy hozzáértéssel és mű ízléssel végezte. Pénteken a „Takarodó," egy hatásos jelenetekben gazdag dráma szerepelt a műsoron. Vajda Lajos, Volkhardt őrmester szerepében a férfiúi és apái becsületében megsértettség és fájdalom kifejezésére elementáris erővel előtörő szavakat talált. Antal Nusi ajkairól Klárika szerelmes, ömledező, szenvedélyes szavai meleg közvetlenséggel ömlöttek. Illúziót rontó volt mosolya, mellyel közvetlenül a meghalási jelenet után a közönség tapsait megköszönte. Császár kitűnően alakította Helbig káplár szerepét. Máté László sok aprólékos vonásból a tőle megszokott műgonddal állította össze Laufen hadnagy képét. Antal Lajos Queisz szakaszvezető kis szerepében is kiváló művészi qualitá sokat árult el. A többi szereplők is jók voltak. A szombat esti előadásról jövő héten számolunk be. Kis Tivadar könyvkereskedésébe egy fiu tanoncul felvétetik. KARCOLAT a mult hétről. Reméljük a legjobbakat! Bizonyos nyugodtság észlelhető utóbbi időben lakosságunkon és egyáltalában az egész országban. Azok a városok, melyek megszállva vannak, azt adták hírül, hogy amilyen félelmetesen fogadták az ellenséges katonák megszállását, ép oly nyugodtan konstatálják, hogy a megszállás reájuk nézve teljes nyugalmat és rendet biztosított és most már teljesen beleélték magukat a helyzetbe, sőt egyes helyeken, úgy az élelmezés, valamint a közbiztonság sokkal biztosabb alapon áll, mint a megszállás előtt. Azon biztos reményben, hogy a megszállás csak addig tart, amig a béketárgyaláson a helyzet teljesen szanálódni fog, egyes helyeken, ahol még mostanában rendzavarások vannak napirenden, kész örömmel, sőt maguk is kívánják, hogy a közrend és közbiztonság érdekében e megszállás megtörténjék, abban a tudatban és meggyőződésben, hogy ezen megszállás csak ideig-óráig tart és a béketárgyalások után teljesen tisztázódni fog a helyzet. Hogy pedig tisztázódni fog, arra sok körülmény ad biztató reményt. Az amerikai küldöttség, amely a fővárosban tartózkodott, sok olyan dologról győződhetett meg, mely a döntésnél javunkra fog szolgálni, sőt — amint halljuk — oly biztatásokat kaptunk ettől a bizottságtól, mely bizonyos megnyugvást kelthet mindhazoknál, kik teljesen reménytelennek látták jövő sorsunkat. Ebben a tudatban és reményben várjuk, mi pápaiak is, helyzetünk javulását. Még néhány héttel ezelőtt nálunk is az a fölfogás uralkodott, hogy a közbiztonság sötét színeket mutat és sokaknál a megszállás idealizmusában vélték biztosítani a közrendet és nyugalmat, de örömmel konstatáljuk, hogy ezek az aggodalmak ma már teljesen illuzóriussá váltak, amennyiben nálunk a józan felfogás győzött, nincs szükségünk idegen elemek beavatkozására, a közrendet és nyugalmat saját magunk biztosítottuk magunknak és nincs okunk kétkedni, hogy ezt a nyugalmat megtartjuk mindaddig, míg országunk sorsa felett a magas fórumon fognak dönteni. Szóval, jó órában legyen mondva, rend és nyugalom uralkodik városunkban. De nemcsak ezt konstatáljuk, hanem azt is, hogy közélelmezésünk ügye is, a körülményekhez képest, rendezettnek mondható. Vannak ugyan még ' kisebb-nagyobb adagokban úgynevezett szépséghibák, de ezek elenyészők azokhoz a hátrányokhoz képest, melyek más városokban napirenden vannak. Mindezen körülmények teljesen jogosulttá teszik azon kijelentésünket, mellyel heti krónikánkat kezdtük, hogy: — Reméljük a legjobbat 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a helyzet magaslatát több ízben elszalasztotta. Az hirlik, hogy Pápa városa a feledés homályát fogja megvilágítani. Az hirlik, hogy a Nemzeti Tanács még állja a frontot. Az hirlik, hogy a polgármester nagy problémákat van hivatva megoldani. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a méltányosság szempontjából magyarázza a paragrafusokat. ,- . Az hirlik, hogy a rendőrök a megelégedés utján haladnak.