Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-07-27 / 30. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű fii^g-etlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 30 K, félévre 15 K, negyedévre 7'50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 21. szám alatt. Az idei aratás. Az aratás mindig sorsdöntő jelentőségű volt Magyarország számára; de emberemlékezet óta nem volt annyira élethalá l kérdés a termés betakarítása, biztosítása és elosztása, mint az idén. Amit ez az aratás ád, ez az az érték, kenyér, élelem, melyből egy esztendeig kell élni az egész magyar Tanácsköztársaságnak. Az egésznek. Nemcsak annak, aki a búzát elvetette és learatja; még kevésbbé csak annak, akinek földjén, vagyis még eddig üem szocializált birtokán termett; hanem minden dolgozónak, akár műhelyben, akár gyárban, akár dolgozószobában fejt is ki hasznos munkát. Az idei aratás nehezebb viszonyok közt megy végbe, mint végbement ezelőtt. A háború elpusztította az állatállományt, az igásjószágot, tehát a termés behordása nehéz.

1 Ugyancsak a háború miatt nincs elég szén a csépléshez, nehéz a kicsépelt gabona továbbszállítása, s aztán megőrlése is. Tehát nagyobb szükség van, mint valaha a földmunkás, a városi munkás, a közlekedési munkás, cséplésnél, malmokban és minden egyéb munkahelyen dolgozó proletár együtmüködésére, inint valaha. A termésnek minden cseppjét, minden szemét biztosítani kell és vigyázni kell rá, mint az aranyra vigyáztak valaha, számon tartani, s az egész dolgozó nép élelmezésének céljaira rendelkezésre bocsátani. Csak így adhat az idei termés élelmet a városi proletárnak, s csak így juttathat majd a gyár és a műhely ruhát és cipőt falusi munkástestvéreinek. Meg kell érteni, hogy ilyen együttműködés nélkül maga az élet válik tehetetlenné. Meg kell értenie mindenkinek, hogy Magyarországot az ántánt még mindig a legszigorúbb blokád alatt tartja, s meg kell érteni ennek az eltartásnak minden jó és rossz következményét. Mert vannak jó következményei is. Jobb, ha .a magunk munkájára kényszerülünk, ha saját szükségletünket, Igényeinket mindenáron kielégíteni igyekszünk, mintha az ántánt kétes jótékonyságára bízzuk magunkat. Mert az ántánt is — mint a számtalanszor idézett s valóban soha el nem felejtendő osztrák példa mutatja — csak addig jótékonyko dik, csak addig szállít ennivalót, mig ez a szállítás üzletet, hasznot, profitot jelent. Mihelyt vége a haszonnak, mihelyt nincs mivel fizetni, megszűnt a hitel: megszűnik az ántánt jó szive is és az egyik, a háborús, vagy a proletáriátus ellen irányuló blokádot felváltja a másik: a hitelblokád. Minket az ántánt blokiroz, elzár, anélkül, hogy szállított volna nekünk valamit. Mi tehát nem tartozunk, nem adósodtunk el, nem vagyunk testestüllelkestü! az ántánt gabonakereskedők rabszolgái. De nem is volna lehetséges, nem is volna megengedhető, hogy a földmivelő gabonatermelő Magyarország, mely idegen értékekért ipari produkcióval nem tud fizetni, élelmet hozzon be idegenből. Ez annyit jelentene, hogy nem tárnók fel a hazai forrásokat, nem vennők szigorúan az aratást, cséplést, bejelentést és beszolgáltatás munkáját. Magyarország, ha megcsonkították is, ha idegen csapatok állanak is földjén, mégis megélhet terméseiből: nagyon takarékosan, nagyon vigyázva, kérlelhetetlenül alkalmazkodva a számonvevés és az elosztás törvényeihez. S ha Magyarország búzájából biztosította az életet, akkor biztosította egyúttal az ipari, szociális termelést és az egész gazdasági mechanizmus munkájának zavartalan menetét. Van bőven dohány. A pénzügyi népbiztosság kellő időben megtett minden intézkedést arra nézve, hogy a proletárok dohányszükséglete biztosítva legyen. Ennek az intézkedésnek tudható be, hogy ez év májusában az ország meg nem szállott részében ugyanolyan területet ültettek be dohánypalántával, mint az előző évben. Természetes, hogy ennek a területnek a dohánytermése a szükségletet nem fedezi teljesen, de viszont megfelelő intézkedéssel sikerült a működésben lévő gyárak számára annyi nyersanyagot biztosítani, hogy nemcsak biztosítható volt a gyárak üzeme, de fokozni lehetett a termelést is. A működésben lévő gyárak, a három budapesti dohánygyár, a szentgotthárdi, pápai és egri dohánygyárak teljes erővel dolgoznak és valamennyi hosszú időre el van látva nyersanyaggal A helyzet — mint velünk illetékes helyen közlik — az, hogy a szervezett munkásság és a hadsereg tagjainak kielégítése nemcsak hogy akadályokba nem ütközik, hanem a proletárság szükséglete hosszú időre biztosítva van. Nem kell a proletáriátusnak attól tartani, hogy nem jut dohány. A gyárakban sikerült fokozni a termelést, ami jórészt annak köszönhető, hogy a gyárakban dolgozó proletárok, tudva azt, hogy szükség van a többtermelésre, teljes erővel dolgoznak. Ennek következtében az üzemben levő gyárak kivétel nélkül többet termelnek. A szabadforgalom részére ezidőszerint nem lehet dohányárut bocsátani. Lenne ugyan felesleg is, ezt azonban a közellátási népbiztosság illetékes szervei használják fel a csereakció céljaira. Erre a célra eddig 7 és fél millió korona dohányárut utaltak ki és tekintve azt, hogy a falusi nép a beszolgáltatott élelmiszer értékének 12%-át kapja dohányban, e mennyiség ellenében Budapest proletáriátusa 60 millió koronánál nagyobb értékű élelmiszert kap. A csereakció részére további dohányáru-kiutalás folyamatban van. Összvezetőségi gyűlés. A szakszervezetek szerdai gyűlésén, amelyen Piroth György elnökölt, első sorban is Forgács László, közellátási megbízott tett jelentést a hatásköre alá tartozó ügyekril. Bejelentette, hogy sikerült közvetlenül beszerezni különböző árukat, melyeket az eddigi áraknál 15—20%-kal olcsóbban hozhatnak forgalomba, miután a közvetítői díj megtakarítható volt. Legközelebb 4000 méter gyolcs, 1000 pár cipőre való bőr és talp, 2000 drb. fiuöltöny és nagymennyiségű magasszáru bakancs fog a közönség rendelkezésére állani. Bejelentette továbbá, hogy felállították a népruházati szabómühelyt, amelyben munkásruhák és gyermeköltönyök jutányos áron fognak készülni. Férfinadrágok 100 K-ért, gyermeköltönyök 150 K-ért, férfiöltönyök 300 koronáért lesznek kaphatók. A jelentést örömmel vették tudomásul. Piroth György a próbaőrlés eredményéről tett jelentést. Igyekezni fognak, hogy az egyes malmok őrléseinél tapasztalt differenciák megszűnjenek s így a liszt minősége általában jobb legyen. Indítványára ezután egy 13 tagból álló szaktanácsot alakítottak. Tagjai lettek a következők : Knapp Imre, Dolgos Ferenc, Réfi István, Varga Lajos, Willmann Jenőné, Limperger Ferenc, Müller József, Grosz Lipót, Beke Gyula, Pauer Gyuláné, Gurzó Gyula, Frank Ignác és Bolía Sándor.