Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-07-13 / 28. szám

IPA J^im Közérdekű fU^etlen Hetilap, b Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak i Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2U szám alatt. A vidéki direktóriumok és a közellátás biztosítása. A belpolitikai problémák homlokterében ma kétségtelenül az élelmezés és közellátás kérdése áll. Ma minden erő és minden energia a közellátás ideájának megoldására összpontosul, mert mindenki előtt világos, hogy ez az egyetlen pont, különösen a jelen lázas pillanataiban, ahol legkönnyebben megingatható a dolgozók uralma, viszont itt lehet a proletárállam alapjait úgy megszilárdítani, hogy az erejének és biztosságának tudatában rezdülés nélkül állhatja ki a további viharokat. Súlyos tévedés, a konzekvenciák eredő forrásának félreismerése és a helyzetnek rosszul megítélése az a feltevés, hogy a közellátás jelenlegi kritikus helyzetét a proletárdiktatúra idézte elő. A csődbe jutott kapitalista termelési rendszer, a készleteinket csökkent termelésünkkel szemben mértéktelenül és mohón felhabzsoló öt háborús esztendő s az ántánt fojtogató blokádja: ezek azok az okok, amelyek a dolgozókat az élelmezés mai állapotába juttatták, a proletárság ellátását mérhetetlenül megnehezítik és megnyújtják a szenvedések és nélkülözések óráit. Pedig a proletárdiktatúra — ha látszólag nem is javított a helyzeten — tényleg hihetetlen erőfeszítésekkel és nehéz akciók céldutatos keresztülvitelével még is előteremtette eddig a mindennapi élet élelemszükségleteit, úgy, hogy a minden oldalról fenyegetően elénk meredő nehézségek ellenére a proletárság szűkös ellátása biztosítva volt. Nem a proletárállam megteremtése idézte elő a közellátás terén észlelhető bajokat, de igenis a diktatúrának s a diktatúra minden hivatalos faktorának kell tudással, erővel és szervezőképességgel minden emberileg lehetőt megtenni a közellátás súlyos helyzetének enyhítésére, a dolgozók munkaerejének fenntartására, ezáltal a proletárállam filléreinek megerősítésére. Vannak rajtunk kivül eső okok, amelyek leginkább hozzájárultak az élelmezés jelenlegi állapotának rosszabbodásához, ezeket figyelmen kivül kell hagynunk, mert véges erőink itt amúgy is tehetetlenek. Viszont azonban egész sora van az élelmezési kérdéseknek, ahol még cselekedni lehet és cselekedni kell, s amely gyors és radikális intézkedéseket kiván. Ezek a teendők két irányúak. Első részük-a pillanatnyi nyomorúságot van hivatva csökkenteni. Az ácsorgás megszüntetése, a rajonírozás tervének megvalósítása, a beszerzőcsoportok problémája, az élelmiszer-elosztás arányosítása, az árucsere-akció kimélyítése és ezáltal a vidéki élelmiszer-felhozatal fokozása, mind olyan kérdések, melyeknek eredményes megoldása halaszthatatlanul szükséges. A közellátás terén teljesítendő feladatok másik részének az élelmezés és ellátás intézményes, vagyis állandó biztosítására kell törekedni. Tehát arra, hogy a learatás előtt álló termés gondosan betakaríttassék, a mezőgazdasági munkálatok zavartalanul folyjanak tovább és a proletáriátus ellátását az új gazdasági évben semmi veszély, vagy bizonytalanság ne fenyegesse. Mindkét irányú tennivalónál — a vezetés és irányítás központi munkáján kivül — legfontosabb szerep a vidéki direktóriumokra vár. A vidéki direktóriumoknak le kell rázni magukról a vádat, hogy akadékoskodással és túltengő hatalmaskodással megnehezítik a közellátás munkáját. A direktóriumoknak nagy simulékonysággal és dolgozó készséggel kell belekapcsolódni a közellátás munkájába. Egész erejükkel oda kell törekedni, hogy a közellátás központi szervének országos jellegű intézkedéséit azonnal végrehajtsák és be kell látniok, hogy rosszul értelmezett lokálpatroitizmusból nem szabad ezeket az országos intézkedéseket helyi érdekű ellenintézkedésekkel gyengíteni. Az élelmiszer-felhozatal fokozása, az élelmiszer-vonatok gyors továbbítása, a proletár árucsere-akció támogatása, a központi hivatalos kiküldöttek és megbízottak munkájának elősegítése a direktóriumok fő kötelességei közé tartoznak. A proletár-ellátás intézményes biztosítása érdekében pedig mindent el kell követni a direktóriumoknak, hogy a gabonatermés betakarítása simán és zavartalanul történjék, s a feleslegek mindenütt a városi munkásság és a fővárosi proletáriátus ellátására ^az ipari centrumokba kerüljenek. Ma határozottan az a helyzet, hogy egyedül a vidéki direktóriumok proletárkészségén múlik:* sikerül-e a központi szervezet intézkedéseinek pontos és lelkiismeretes végrehajtásával a közélelmezés pillanatnyi zavarain enyhíteni s az új gazdasági év élelmiszer-szükségleteit a proletárösszesség részére biztosítani. A feladat nagysága és fontossága remélhetően fokozott munkateljesítményre készteti majd a direktóriumokat és a proletárság a napi élelmezés gondjai nélkül láthat a proletárállam belső szervezetének és az új termelési rendnek kiépítéséhez. A Munkástanács ülése. — 1919 julius 6. — A Munkástanács és a szakszervezeti összvezetőség vasárnap délután Ülést tartott, amelynek kiemelkedő és nagy érdeklődéssel várt pontja volt a hetes panaszbizottság jelentése. A jelentésből megnyugvással állapíthattuk meg, hogy az a sok vád, amely az intéző-bizottság, illetőleg annak egyes vezetőtagjai ellen felhangzott, jelentéktelen semmiséggé zsugorodott össze, s kitűnt, hogy az igaztalan vádakat legtöbb esetben vagy személyes gyűlölködés, vagy az irigység szülte. Ezeket tudva, a Munkástanács, illetőleg összvezetőség egyhangúan bizalmat szavazott az intéző-bizottságnak és lelkes éljenzések közben újból megbízta az ügyek vezetésével. Részletesen a gyűlésről a következőkben számolunk be: Ifj. Kerekes János elnök megnyitja a gyűlést. Javaslatot terjeszt be, mely szerint a városi tanács kétmillió korona kiutalását kérje a pénzügyi népbiztosságtól a célból, hogy a közellátási hivatalnak árubeszerzés végett forgótőke álljon rendelkezésére. Forgács László bejelenti, hogy a ruha- és cipőinség Pápán megszűnt. Olyan anyagmenynyiség áll rendelkezésére a közellátási hivatalnak, hogy a mai szükségletet ki tudja elégíteni. Jelenleg 1500 férfiruhára való anyag, 3000—3500 női ruhára, 3000 pár cipőre, 2000 férfi-ingre való anyag van készletben. Ha meglesz a forgótőke, akkor nem fordul elő az az eset, hogy hosszú ideig várni kell a városnak arra, mig egy új szállítmány érkezik kiosztásra. Kéri a javaslat elfogadását. Becsey Ferenc örömmel fogadja Forgács bejelentését $ indítványozza, hogy a beszerzett ruházati cikkekből jelentékeny mennyiséget