Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-07-13 / 28. szám

IPA J^im Közérdekű fU^etlen Hetilap, b Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak i Egész évre 30 K, félévre Í5 K, negyedévre 7*50 K. Egyes szám ára 60 fillér. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Kossuth Lajos utca 2U szám alatt. A vidéki direktóriumok és a közellátás biztosítása. A belpolitikai problémák homlok­terében ma kétségtelenül az élelmezés és közellátás kérdése áll. Ma minden erő és minden energia a közellátás ideájának megoldására összpontosul, mert mindenki előtt világos, hogy ez az egyetlen pont, különösen a jelen lázas pillanataiban, ahol legkönnyebben megingatható a dolgozók uralma, viszont itt lehet a proletárállam alapjait úgy megszilárdítani, hogy az erejének és biztosságának tudatában rezdülés nélkül állhatja ki a további viharokat. Súlyos tévedés, a konzekvenciák eredő forrásának félreismerése és a helyzetnek rosszul megítélése az a fel­tevés, hogy a közellátás jelenlegi kritikus helyzetét a proletárdiktatúra idézte elő. A csődbe jutott kapitalista termelési rend­szer, a készleteinket csökkent termelésünk­kel szemben mértéktelenül és mohón fel­habzsoló öt háborús esztendő s az ántánt fojtogató blokádja: ezek azok az okok, amelyek a dolgozókat az élelmezés mai állapotába juttatták, a proletárság ellátá­sát mérhetetlenül megnehezítik és meg­nyújtják a szenvedések és nélkülözések óráit. Pedig a proletárdiktatúra — ha látszólag nem is javított a helyzeten — tényleg hihetetlen erőfeszítésekkel és nehéz akciók céldutatos keresztülvitelével még is előteremtette eddig a mindennapi élet élelemszükségleteit, úgy, hogy a minden oldalról fenyegetően elénk meredő nehézsé­gek ellenére a proletárság szűkös ellátása biztosítva volt. Nem a proletárállam megteremtése idézte elő a közellátás terén észlelhető bajokat, de igenis a diktatúrának s a diktatúra minden hivatalos faktorának kell tudással, erővel és szervezőképesség­gel minden emberileg lehetőt megtenni a közellátás súlyos helyzetének enyhítésére, a dolgozók munkaerejének fenntartására, ezáltal a proletárállam filléreinek meg­erősítésére. Vannak rajtunk kivül eső okok, ame­lyek leginkább hozzájárultak az élelmezés jelenlegi állapotának rosszabbodásához, ezeket figyelmen kivül kell hagynunk, mert véges erőink itt amúgy is tehetetle­nek. Viszont azonban egész sora van az élelmezési kérdéseknek, ahol még csele­kedni lehet és cselekedni kell, s amely gyors és radikális intézkedéseket kiván. Ezek a teendők két irányúak. Első részük-a pillanatnyi nyomorúságot van hivatva csökkenteni. Az ácsorgás meg­szüntetése, a rajonírozás tervének meg­valósítása, a beszerzőcsoportok problé­mája, az élelmiszer-elosztás arányosítása, az árucsere-akció kimélyítése és ezáltal a vidéki élelmiszer-felhozatal fokozása, mind olyan kérdések, melyeknek ered­ményes megoldása halaszthatatlanul szük­séges. A közellátás terén teljesítendő fel­adatok másik részének az élelmezés és ellátás intézményes, vagyis állandó biz­tosítására kell törekedni. Tehát arra, hogy a learatás előtt álló termés gon­dosan betakaríttassék, a mezőgazdasági munkálatok zavartalanul folyjanak tovább és a proletáriátus ellátását az új gazda­sági évben semmi veszély, vagy bizony­talanság ne fenyegesse. Mindkét irányú tennivalónál — a vezetés és irányítás központi munkáján kivül — legfontosabb szerep a vidéki direktóriumokra vár. A vidéki direktóriumoknak le kell rázni magukról a vádat, hogy akadékos­kodással és túltengő hatalmaskodással megnehezítik a közellátás munkáját. A direktóriumoknak nagy simulékonysággal és dolgozó készséggel kell belekapcso­lódni a közellátás munkájába. Egész erejükkel oda kell törekedni, hogy a közellátás központi szervének országos jellegű intézkedéséit azonnal végrehajtsák és be kell látniok, hogy rosszul értel­mezett lokálpatroitizmusból nem szabad ezeket az országos intézkedéseket helyi érdekű ellenintézkedésekkel gyengíteni. Az élelmiszer-felhozatal fokozása, az élel­miszer-vonatok gyors továbbítása, a pro­letár árucsere-akció támogatása, a köz­ponti hivatalos kiküldöttek és megbízot­tak munkájának elősegítése a direktó­riumok fő kötelességei közé tartoznak. A proletár-ellátás intézményes biz­tosítása érdekében pedig mindent el kell követni a direktóriumoknak, hogy a gabonatermés betakarítása simán és zavar­talanul történjék, s a feleslegek min­denütt a városi munkásság és a fővárosi proletáriátus ellátására ^az ipari centru­mokba kerüljenek. Ma határozottan az a helyzet, hogy egyedül a vidéki direktóriumok proletár­készségén múlik:* sikerül-e a központi szervezet intézkedéseinek pontos és lelki­ismeretes végrehajtásával a közélelme­zés pillanatnyi zavarain enyhíteni s az új gazdasági év élelmiszer-szükségleteit a proletárösszesség részére biztosítani. A feladat nagysága és fontossága remélhetően fokozott munkateljesítményre készteti majd a direktóriumokat és a proletárság a napi élelmezés gondjai nélkül láthat a proletárállam belső szer­vezetének és az új termelési rendnek kiépítéséhez. A Munkástanács ülése. — 1919 julius 6. — A Munkástanács és a szakszervezeti összvezetőség vasárnap délután Ülést tar­tott, amelynek kiemelkedő és nagy ér­deklődéssel várt pontja volt a hetes panaszbizottság jelentése. A jelentésből megnyugvással állapíthattuk meg, hogy az a sok vád, amely az intéző-bizottság, illetőleg annak egyes vezetőtagjai ellen felhangzott, jelentéktelen semmiséggé zsu­gorodott össze, s kitűnt, hogy az igaz­talan vádakat legtöbb esetben vagy sze­mélyes gyűlölködés, vagy az irigység szülte. Ezeket tudva, a Munkástanács, illetőleg összvezetőség egyhangúan bi­zalmat szavazott az intéző-bizottságnak és lelkes éljenzések közben újból meg­bízta az ügyek vezetésével. Részletesen a gyűlésről a követ­kezőkben számolunk be: Ifj. Kerekes János elnök megnyitja a gyű­lést. Javaslatot terjeszt be, mely szerint a városi tanács kétmillió korona kiutalását kérje a pénz­ügyi népbiztosságtól a célból, hogy a közellá­tási hivatalnak árubeszerzés végett forgótőke álljon rendelkezésére. Forgács László bejelenti, hogy a ruha- és cipőinség Pápán megszűnt. Olyan anyagmeny­nyiség áll rendelkezésére a közellátási hivatal­nak, hogy a mai szükségletet ki tudja elé­gíteni. Jelenleg 1500 férfiruhára való anyag, 3000—3500 női ruhára, 3000 pár cipőre, 2000 férfi-ingre való anyag van készletben. Ha meg­lesz a forgótőke, akkor nem fordul elő az az eset, hogy hosszú ideig várni kell a város­nak arra, mig egy új szállítmány érkezik kiosz­tásra. Kéri a javaslat elfogadását. Becsey Ferenc örömmel fogadja Forgács bejelentését $ indítványozza, hogy a beszerzett ruházati cikkekből jelentékeny mennyiséget

Next

/
Oldalképek
Tartalom