Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-05 / 1. szám

PAPAI 11 ö v v Közérdekű függ-etlen hetilap, b Megrjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 20 K, félévre 10 K, negyedévre 5 K. Egyes szám ára 40 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Általános az aggodalom a tömegek munkaiszonya miatt. Gazdagok, szegé­nyek, tisztességes, dologban megőszült munkások egyaránt panaszkodnak, hogy az ifjúság nagy része, különösen pedig a leszerelt katonaság, mely azelőtt két keze munkája után élt, nem akar régi foglalkozásához visszatérni. Azt mondják az aggodalmaskodók, hogy csak sétálni akarnak, könnyen élni, zsoldot, vagy a munkanélküliek segélyét felvenni, de mun­kához nem fűlik a foguk. Az aprehenzió jogos. Az általános munkakerülés nagy katasztrófába sodor­hatja az országot. Ha azonban a baj indító okait ke­ressük, talán megtaláljuk a betegség or­vosságát is. A négy és fél éves háborúban sok millió ember elszokott a testi munkától. Sokan meg évekig tartó emberfölötti szen­vedéseken mentek keresztül. Nem lehe­tett várni, hogy ezek a lövészárok szeny­nyétől, mocsarától, ezer kínjától, elszám­lálhatlan nélkülözéseitől megszabadulva, rögtön munkába álljanak. A béke vágya, a hosszú háború miatti közelégületlenség széttörte az államfenntartás alapjának vélt, a legszentebbnek gondolt törvények kor­látait és forradalomban tört ki. Mikor a tudatlan tömeg látja, hogy a népszuve­renitás minden faktora által hozott és szentesített alaptörvények, melyekről azt hitte mindenki, hogy azokon nyugszik az egész társadalom, az egész állami élet, egy kézfordulattal megsemmisíttet­nek, akkor nem csuda, ha a fegyelme­zetlen tömeglélekben is revolució támad, mely minden törvényt romba akar dön­teni, nem csuda, ha a tömeg, melyet az osztályuralom egyes részesei négy évig folyton gyűlöletre uszítottak, saját fel­korbácsolt indulatain, könnyű pénzszerző vágyán, akaratán kivül más törvényt nem ismer. A forradalomra nevelni kellene a tömegeket, és megtanítani őket, hogy a forradalomnak célja csak a társada­lomra nézve káros, vészthozó kormány­zati és gazdasági formákat és rendszere­ket lerombolni, vele e formák embereit eltávolítani, de nem lehet célja a társa­dalom alapjait megsemmisíteni. Azonban a legtöbb forradalom rögtönzött, meg­lepetésszerű, mert különben csirájában elfojtanák, ennélfogva a tömegeket nem lehet rá előkészíteni. Csak utólagosan lehet őket felvilágosítani. E felvilágosító munka pedig sokáig tart. * * * A forradalom, a munkakertilés a hosszú háború következménye és azok panaszkodnak leghangosabban a munkás­kéz hiánya miatt, akik a háborút okozó kormányokat minden időben tüskén­bokron át követték és támogatták és így a jelenlegi állapotokért nagyrészt fele­lősek. De ne aggódjanak olyan nagyon! Nekik lesz mindenük, amire szükségük van. Drága pénzért nálunk jövőre is min­dent meg lehet szerezni. A kisbirtokos az ősszel is dolgozott, tavasszal sem fogja ölbe tenni kezét. Termelni kell magának, gyermekeinek, iíázi ai!dijainak. Adót is kell fizetnie. Gyermekeit isko­láztatni is akarja. Egy darab ruhát is akar venni, akármennyibe kerül is. így tehát nemcsak éppen annyit fog ter­melni, amennyit maga és családja el­fogyaszt, hanem többet. Jut tehát majd élelmiszer az aggodalmaskodóknak, csak jól meg kell majd fizetni. * * * De mit csináljanak azok a komolyan gondolkodó emberek, akiknek anyagi helyzete nem engedi meg, hogy az élelmi­cikkek kicsiny kínálata és nagy keres­lete folytán előálló horribilis árakat meg­fizessék. Azok majd nyomást gyakorol­nak a kormányra, hogy találjon módokat a munkakerülőknek munkára szorítására. A kormánynak ezer módja lesz erre. Taktikai szempontból nem árulom el most e módokat. Ha majd illetékes helyen kérdést intéznek hozzám, nem takarom véka alá véleményemet. E rendszabályok alkalmazása erős, megbízható, följebbvalóinak engedelmes­kedő karhatalmat föltételez, nem pedig olyant, mely maga is rend ellensége és melynek tagjai csak akkor katonák, mikor a zsoldot fizetik ki. . A polgári elem már kimutatta, hogy a mostani viszonyok közt nem tud fe­gyelmezett karhatalmat szervezni, bizal­matlanságával mégis megakadályozza a szociáldemokratákat, hogy a kipróbált szociálista fegyelmezettséget a szerve­zendő miliciába bele vigyék. A magyar­országi szociálista párt vezető férfiai hi­vatalos formában az egész ország szine előtt kijelentették, hogy az ország vesze­delmes helyzetében felfüggesztik az osz­tályharcot, elítélik a bolsevisták erőszakos taktikáját, kijelentették, hogy a termelő­eszközök szocializálását csak akkor akar­ják megvalósítani, midőn a gazdasági helyzet fejlődése szükségessé teszi azt, midőn a fejlődésfolyamat folytán a nagy gyári vállalatok aránylag kevés kézben fognak koncentrálódni. Ez pedig nem lesz sem holnap, sem holnap után. Miért tehát a nagy bizalmatlanság? Miért aka­dályozzuk meg a társadalommentő mun­kában azokat, akik segíteni, rendet te­remteni tudnának? Bizzuk tehát a szervezést, fegyelem­teremtést azokra, akik a szervezéshez és ícgydniezc&acz éít&iefc. T« ' ríbák ei a karhatalom éléről azokat a tiszteket, akik a maradi eszmék nyilt hirdetői, akikben ezért a legénység nem bizik és akik ed­dig tehetetleneknek bizonyultak megbíz­ható fegyelmezett karhatalom vezetésére. Küldjék ki a szervezett, hivatásos tisztek egyesületének tagjait, találjanak módot, hogy a Buxbaum Bélákat megtarthassák a karhatalom szervezői között, akkor lesz megbízható, fegyelmezett és kötelesség­tudó miliciánk mindenütt, aminthogy már van is több helyen, ahol nem félnek úgy a szociálizmustól, mint az ördög a töm­jénfüsttől, akkor a tömegeket munkára kényszerítő rendszabályokat a társadalom javára bátran lehet alkalmazni. Akkor a fenyegető katasztrófa rémképe eltűnik a pokol fenekére és lesz rend, lesz mun­kás és lesz mindenki számára kenyér. * * * Midőn annak szükségességét han­gaztatom, hogy bizzák a karhatalom fe­gyelmezését a szociálistákra, mert ők értenek ehhez, nem akarom ezzel azt mondani, hogy vigyék be a politikát a miliciába. Sőt ellenkezőleg! Az aradi hazafias és budapesti kommunista véres tüntetés egyaránt demonstrálták, milyen veszedelmes a politika a kaszárnyában. A szociálistákban van annyi altruizmus, hogy a katonaságot nem pártcélokra, ha­nem az ország és társadalom javára fe­gyelmeznék. A szociálisták e héten Buda-

Next

/
Oldalképek
Tartalom