Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-05 / 1. szám

pesten és Pozsonyban fényesen igazolták, mennyire uraivá tudnak lenni a helyzet­nek, midőn a rendet nem a nyers erőn alapuló fegyelemmel, hanem a szociáliz­musban rejlő szellemi hatalommal olyan gyorsan helyreállították. Mikor baj van, úgyis mindig csak a szociálista vezető­ket hivják, miért nem hívják őket, mielőtt a baj bekövetkezik, olyan rendszabályok és fegyelem megteremtésére, melyek a bajokat megelőzni tudnák? Várhelyi Izsó. A köztisztviselők drágasági segélye és családi pótléka. Megírtuk, hogy a kormány a köz­szolgálatban álló alkalmazottaknak decem­ber végével lejárt háborús segélyéről szóló érvényét 1919 március végéig meg­hosszabbítja és ugyanerre az időtartamra havi háromszáz korona drágasági segélyt engedélyez részükre. A vonatkozó kor­mányrendeletet a hivatalos lap keddi száma közölte. A drágasági segélynek szokatlan módon, azaz nem egész évre, hanem csak három hóra való folyósít tása azért történt, mert a kormánynak elhatározott szándéka, hogy mihelyt a viszonyok megengedik, a köztisztviselők fizetésrendezésének régóta vajúdó kér­dését elintézi és reméli, hogy március végéig ezt a tervét megvalósíthatja. Az * <x\ három «?áz -oxsoduoS effle 1­kearfc, ts lassún 5 Teít volna megokolt, ha a kisebb fizetésű alkalmazottakat a megkülönböztetés révén a drágasági segélynél is megrövidítik. Mindazok azonban, akik 1919 január l-ig nem voltak egy huzamban hat hónapig alkal­mazásban, csak száz korona, az állami és vármegyei utkaparók pedig csak havi ötven korona segélyt fognak kapni. Ettől elteki 've, havi háromszáz korona pót­lékban részesül kivétel nélkül minden közszolgálatban álló alkalmazott és meg­kapják a segélyt a katonai szolgálatban még visszatartott, valamint a hadifog­ságban levő alkalmazottak is. A havi drágasági segély megadását nem aka­dályozza, hogy az alkalmazott fegyelmi eljárás alatt, vagy fegyelmi ítélet hatálya alatt áll. Ha a díjnok, napidíjas, altiszt vagy szolga illetményein kivül nyugdíjat is élvez, ez a segély megadását nem be­folyásolja. Azoknél a díjnokoknál pedig, akik a hat havi szolgálatot időközben betöltik, az eddigi száz korona segélyt háromszázra kell felemelni. A családi pótléknak kétszeresére való felemelése folytán a tisztviselők ezután családtagonkint évi négyszáz­nyolcvan, az altisztek és szolgák négy­száz és a családi pótlékra jogosult egyéb alkalmazottak évi háromszázhúsz koro­nát fognak kapni. Fontos újítása a ren­deletnek, hogy a pótlékot a gyermek huszonnegyedik életévéig meghagyja, a tisztviselőkön kivül január 1-től a többi alkalmazottakra is kiterjeszti. Humánus intézkedés az is, hogy a gyermeket ezután csak abban az esetben kell ellá­tottnak tekinteni, ha legalább évi ezer­kétszáz korona javadalmazást élvez. A legjelentősebb része a rendeletnek az, hogy az igényjogosult alkalmazóiak tör­vényes feleségei is megkapják a jövő­ben a megfelelő családi pótlékot, ha a feleség önálló keresetéből eredő jöve­delem nem éri el az ezerkétszáz koronát. A feleség után járó családi pótlék annak a naptári évnek a kezdetén válik ese­dékessé, amelyben az alkalmazott a házasság megtörténtét bejelenti. Azt a korlátozást, hogy a gyer­mekeken kivül egyéb családtag (szülő, testvér stb.) után eddig csak úgy kapott a tisztviselő egyszeri pótlékot, ha leg­alább két ilyen családtagot eltartott, — odamódosították, hogy január 1-től min­den egyes vele közös háztartásban élő és saját jövedelemmel nem biró család­tag után ugyanolyan összegű családi pótlék jár, mint amennyi egy-egy gyer­mek után megilleti őket. KAR COLÁT a mult hétről. Busuljon a ló, elég nagy a feje! Ezt a régi közmondást szögezte le városunk fiatal­ságának egy része, amikor elhatározta, hogy Szilveszter estét megünnepli. Karöltve az itthon időző ' ^yeteii-í fiatalsággal, kik nagyrészt a -n Szilveszter estét a fronton icg hagyományos szokáshoz hiven rmében — amint szokás­ba táncestélyt rendeztek, mely "*>í úgv anyagilag, mint erkölcsileg elismerés hangján kell • mw m egemratőDWöni* Heti krónikási tisztünkhöz hiven ki kell jelentenünk, hogy a rendezőség nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a mostani viszonyok között ilyen merész exkurzióra vállalkozott és talán ők maguk sem hitték, hogy ily fényes ered­ményt fognak tudni elérni. Ezt azért jelzem, mert a mostani mulatságok rendezése oly sok akadályokba ütközik, melyeket áthidalni merész vállalkozással jár. Az első és legnehezebb akadály a mostani mulatságoknak a záróra pontos betartása. Csak az tudja mérlegelni ezt a fontos akadályt, aki nekiment ezen akadálynak. Mikor legjavában folyik a mulatság, mikor legjobban kezdenek belemelegedni a táncolásba, akkor megjelenik a rendőri megszállás és a terem kiürítésére szólítja fel a javában táncoló és mulatni vágyó közönséget. Ez körülbelül olyan érzés a tán­colókra nézve, mintha egy éhes ember elől, ki heteken át nem evett meleg ételt és szomjas, elkapják a telt tálat és italt. Ez történt ezen a táncmulatságon is, csak azzal a különbséggel, hogy a rendezőség előre­látó volt és tudva a közelgő záróveszélyt, ügyes taktikával beszuggerálta a közönségnek a lehető­séget és kellő tempóban állította be a startot, jól indított, jól vezetett és a célpontot is a kellő időben tudta elérni. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egy félórával a záróra előtt meggyorsította a tempót, a cigányzenekart kellő módon sarkantyúzta, a táncolni vágyó közön­séget amennyire csak lehetett kifárasztotta és ezzel, ha nem is teljesen, de némileg enyhítette a lemondást, mely a záróra alkalmával be­következett. Eltekintve, hogy a záróra után még néhány táncospár néhány turt kiblicelt azzal, hogy a megérkezett rendőrökkel tanácskozott, hogy mikép lehetne az ügyet kitolni és ezzel is vagy tiz percet lehetett kiszorítani, de amikor már minden trükk hiábavaló volt, kénytelen volt az egész társaság leszerelni és a teret, illetőleg a termet kiüríteni. Ez a záróra körülmény okozta azután azt a különös jelenséget is, hogy az egybegyűlt kedélyes társaság nem a szokásos „éjfélkor", hanem már az oszladozásnál volt kénytelen a „boldog új évet" egymásra köszön­teni. És ezzel „schluss" is volt a mulatságnak. A rendezőség azonban — mint halljuk — kár­pótolni kívánja a társaságot a záróra miatti megrövidített élvezetért és legközelebb megis­métli a mulatságot ugyanazon renddel és mód­dal és ezzel akar magának és a megjelentek­nek kárpótlást szerezni. Ezzel a mulatsággal kapcsolatosan jelez­zük, hogy nemsokára, még pedig rövid néhány nap múlva egy színtársulat érkezik városunkba, melyről a l legkedvezőbb hirek keringenek szinészkörökben. A színtársulat nem jószán­tából került hozzánk, amennyiben menekülni volt kénytelen téli állomásáról, ahol jelenleg a cseh-szlovákok tartanak előadásokat. Mi szívesen látjuk őket — mint ren­desen és kívánjuk, hogy ők is jól érezzék magukat körünkben. Fűtésről és világításról biztosivá vannak, élelemről, lakásról és a közönség pártfogásáról, ők gondoskodjanak. Szóval, téli szinházi szezonuk lesz és előreláthatólag két hónapon keresztül. Ez a szinházi szezon is azt fogja konstatáltatni velünk, hogy: — Busuljon a ló, elég nagy a feje! Frici. Az hírlik: . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az esetleges megszállás ellen a sóhivatalnál fog tiltakozni. Az hirlik, hogy Pápa városa az esetleges megszállási határozatot birtokon kivül fogja megfellebbezni. Az hirlik, hogy a polgármester nem a kezeivel, hanem az eszével dolgozik. Az hirlik, hogy az új rendőrkapitány a „többet ésszel, mint erővel" elvét vallja. Az hirlik, hogy a rendőrök között néhány hét óta kedvezőbb hangulat uralkodik. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság lassanként le fog szerelni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában tűrhető helyzetet teremtettek. Az hirlik, hogy a dohányjegy irodában a régi rendszert bojkottálták. Az hirlik, hogy Pápán a tengerészek különítménye erősen imponál. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivar­forgalom nemsokára eléri a fagypontot. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter estén az egyetemi ifjúság nagy sikerrel áttörte a feledésbe ment táncmulatságok frontját. Az hirlik, hogy Pápán a cigányzenészek szervezve tányéroznak. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter estén a táncospárok a Griff-teremben kisteppelték magukat. Az hirlik, hogy Pápán az egyetemi ifjú­ság táncmulatságát megduplázzák. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik rémhírek terjesztéssel keresik meg kenyerüket. Az hirlik, hogy Pápán egy asztaltársaság útközben célt tévesztett. Az hirlik, hogy Pápán sok ember be van gyulladva.

Next

/
Oldalképek
Tartalom