Pápai Közlöny – XXIX. évfolyam – 1919.

1919-01-05 / 1. szám

pesten és Pozsonyban fényesen igazolták, mennyire uraivá tudnak lenni a helyzetnek, midőn a rendet nem a nyers erőn alapuló fegyelemmel, hanem a szociálizmusban rejlő szellemi hatalommal olyan gyorsan helyreállították. Mikor baj van, úgyis mindig csak a szociálista vezetőket hivják, miért nem hívják őket, mielőtt a baj bekövetkezik, olyan rendszabályok és fegyelem megteremtésére, melyek a bajokat megelőzni tudnák? Várhelyi Izsó. A köztisztviselők drágasági segélye és családi pótléka. Megírtuk, hogy a kormány a közszolgálatban álló alkalmazottaknak december végével lejárt háborús segélyéről szóló érvényét 1919 március végéig meghosszabbítja és ugyanerre az időtartamra havi háromszáz korona drágasági segélyt engedélyez részükre. A vonatkozó kormányrendeletet a hivatalos lap keddi száma közölte. A drágasági segélynek szokatlan módon, azaz nem egész évre, hanem csak három hóra való folyósít tása azért történt, mert a kormánynak elhatározott szándéka, hogy mihelyt a viszonyok megengedik, a köztisztviselők fizetésrendezésének régóta vajúdó kérdését elintézi és reméli, hogy március végéig ezt a tervét megvalósíthatja. Az * <x\ három «?áz -oxsoduoS effle

1kearfc, ts lassún

5 Teít volna megokolt, ha a kisebb fizetésű alkalmazottakat a megkülönböztetés révén a drágasági segélynél is megrövidítik. Mindazok azonban, akik 1919 január l-ig nem voltak egy huzamban hat hónapig alkalmazásban, csak száz korona, az állami és vármegyei utkaparók pedig csak havi ötven korona segélyt fognak kapni. Ettől elteki 've, havi háromszáz korona pótlékban részesül kivétel nélkül minden közszolgálatban álló alkalmazott és megkapják a segélyt a katonai szolgálatban még visszatartott, valamint a hadifogságban levő alkalmazottak is. A havi drágasági segély megadását nem akadályozza, hogy az alkalmazott fegyelmi eljárás alatt, vagy fegyelmi ítélet hatálya alatt áll. Ha a díjnok, napidíjas, altiszt vagy szolga illetményein kivül nyugdíjat is élvez, ez a segély megadását nem befolyásolja. Azoknél a díjnokoknál pedig, akik a hat havi szolgálatot időközben betöltik, az eddigi száz korona segélyt háromszázra kell felemelni. A családi pótléknak kétszeresére való felemelése folytán a tisztviselők ezután családtagonkint évi négyszáznyolcvan, az altisztek és szolgák négyszáz és a családi pótlékra jogosult egyéb alkalmazottak évi háromszázhúsz koronát fognak kapni. Fontos újítása a rendeletnek, hogy a pótlékot a gyermek huszonnegyedik életévéig meghagyja, a tisztviselőkön kivül január 1-től a többi alkalmazottakra is kiterjeszti. Humánus intézkedés az is, hogy a gyermeket ezután csak abban az esetben kell ellátottnak tekinteni, ha legalább évi ezerkétszáz korona javadalmazást élvez. A legjelentősebb része a rendeletnek az, hogy az igényjogosult alkalmazóiak törvényes feleségei is megkapják a jövőben a megfelelő családi pótlékot, ha a feleség önálló keresetéből eredő jövedelem nem éri el az ezerkétszáz koronát. A feleség után járó családi pótlék annak a naptári évnek a kezdetén válik esedékessé, amelyben az alkalmazott a házasság megtörténtét bejelenti. Azt a korlátozást, hogy a gyermekeken kivül egyéb családtag (szülő, testvér stb.) után eddig csak úgy kapott a tisztviselő egyszeri pótlékot, ha legalább két ilyen családtagot eltartott, — odamódosították, hogy január 1-től minden egyes vele közös háztartásban élő és saját jövedelemmel nem biró családtag után ugyanolyan összegű családi pótlék jár, mint amennyi egy-egy gyermek után megilleti őket. KAR COLÁT a mult hétről. Busuljon a ló, elég nagy a feje! Ezt a régi közmondást szögezte le városunk fiatalságának egy része, amikor elhatározta, hogy Szilveszter estét megünnepli. Karöltve az itthon időző ' ^yeteii-í fiatalsággal, kik nagyrészt a -n Szilveszter estét a fronton icg hagyományos szokáshoz hiven rmében — amint szokásba táncestélyt rendeztek, mely "*>í úgv anyagilag, mint erkölcsileg elismerés hangján kell • mw m egemratőDWöni* Heti krónikási tisztünkhöz hiven ki kell jelentenünk, hogy a rendezőség nagy fába vágta a fejszéjét, amikor a mostani viszonyok között ilyen merész exkurzióra vállalkozott és talán ők maguk sem hitték, hogy ily fényes eredményt fognak tudni elérni. Ezt azért jelzem, mert a mostani mulatságok rendezése oly sok akadályokba ütközik, melyeket áthidalni merész vállalkozással jár. Az első és legnehezebb akadály a mostani mulatságoknak a záróra pontos betartása. Csak az tudja mérlegelni ezt a fontos akadályt, aki nekiment ezen akadálynak. Mikor legjavában folyik a mulatság, mikor legjobban kezdenek belemelegedni a táncolásba, akkor megjelenik a rendőri megszállás és a terem kiürítésére szólítja fel a javában táncoló és mulatni vágyó közönséget. Ez körülbelül olyan érzés a táncolókra nézve, mintha egy éhes ember elől, ki heteken át nem evett meleg ételt és szomjas, elkapják a telt tálat és italt. Ez történt ezen a táncmulatságon is, csak azzal a különbséggel, hogy a rendezőség előrelátó volt és tudva a közelgő záróveszélyt, ügyes taktikával beszuggerálta a közönségnek a lehetőséget és kellő tempóban állította be a startot, jól indított, jól vezetett és a célpontot is a kellő időben tudta elérni. Ezt úgy kell értelmezni, hogy egy félórával a záróra előtt meggyorsította a tempót, a cigányzenekart kellő módon sarkantyúzta, a táncolni vágyó közönséget amennyire csak lehetett kifárasztotta és ezzel, ha nem is teljesen, de némileg enyhítette a lemondást, mely a záróra alkalmával bekövetkezett. Eltekintve, hogy a záróra után még néhány táncospár néhány turt kiblicelt azzal, hogy a megérkezett rendőrökkel tanácskozott, hogy mikép lehetne az ügyet kitolni és ezzel is vagy tiz percet lehetett kiszorítani, de amikor már minden trükk hiábavaló volt, kénytelen volt az egész társaság leszerelni és a teret, illetőleg a termet kiüríteni. Ez a záróra körülmény okozta azután azt a különös jelenséget is, hogy az egybegyűlt kedélyes társaság nem a szokásos „éjfélkor", hanem már az oszladozásnál volt kénytelen a „boldog új évet" egymásra köszönteni. És ezzel „schluss" is volt a mulatságnak. A rendezőség azonban — mint halljuk — kárpótolni kívánja a társaságot a záróra miatti megrövidített élvezetért és legközelebb megismétli a mulatságot ugyanazon renddel és móddal és ezzel akar magának és a megjelenteknek kárpótlást szerezni. Ezzel a mulatsággal kapcsolatosan jelezzük, hogy nemsokára, még pedig rövid néhány nap múlva egy színtársulat érkezik városunkba, melyről a l legkedvezőbb hirek keringenek szinészkörökben. A színtársulat nem jószántából került hozzánk, amennyiben menekülni volt kénytelen téli állomásáról, ahol jelenleg a cseh-szlovákok tartanak előadásokat. Mi szívesen látjuk őket — mint rendesen és kívánjuk, hogy ők is jól érezzék magukat körünkben. Fűtésről és világításról biztosivá vannak, élelemről, lakásról és a közönség pártfogásáról, ők gondoskodjanak. Szóval, téli szinházi szezonuk lesz és előreláthatólag két hónapon keresztül. Ez a szinházi szezon is azt fogja konstatáltatni velünk, hogy: — Busuljon a ló, elég nagy a feje! Frici. Az hírlik: . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az esetleges megszállás ellen a sóhivatalnál fog tiltakozni. Az hirlik, hogy Pápa városa az esetleges megszállási határozatot birtokon kivül fogja megfellebbezni. Az hirlik, hogy a polgármester nem a kezeivel, hanem az eszével dolgozik. Az hirlik, hogy az új rendőrkapitány a „többet ésszel, mint erővel" elvét vallja. Az hirlik, hogy a rendőrök között néhány hét óta kedvezőbb hangulat uralkodik. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság lassanként le fog szerelni. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában tűrhető helyzetet teremtettek. Az hirlik, hogy a dohányjegy irodában a régi rendszert bojkottálták. Az hirlik, hogy Pápán a tengerészek különítménye erősen imponál. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivarforgalom nemsokára eléri a fagypontot. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter estén az egyetemi ifjúság nagy sikerrel áttörte a feledésbe ment táncmulatságok frontját. Az hirlik, hogy Pápán a cigányzenészek szervezve tányéroznak. Az hirlik, hogy Pápán Szilveszter estén a táncospárok a Griff-teremben kisteppelték magukat. Az hirlik, hogy Pápán az egyetemi ifjúság táncmulatságát megduplázzák. Az hirlik, hogy Pápán vannak többen, kik rémhírek terjesztéssel keresik meg kenyerüket. Az hirlik, hogy Pápán egy asztaltársaság útközben célt tévesztett. Az hirlik, hogy Pápán sok ember be van gyulladva.