Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-05-19 / 20. szám

Közérdekű f'üg-g-etlen hetilap, B Megrjelenik minden vasárnap, Előfizetési árak; Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : I'OLLATSEK F H I ii\ E S. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel könyv- és papirkereskedésében. A rmin Polgármesterválasztás előtt. A polgármesteri állásra kiirt pályázat e hó 16-án lejárt. Nem sokára eldől a kocka, ki lesz Pápa város polgármestere: Dr. Hajnóczky László, Dr. Molnár Imre vagy Dr. Tenczlinger József-e? Persze, mindegyik párt a maga jelöltjére esküszik. Mindegyik elismeri a másik párt jelöltjének derekasságát, de természetesen mindegyik a maga jelöltjét tartja a legkülönb legénynek. Mindegyik párt megtett a maga embere érdekében mindent, amit tehetett: kapacitált, korteskedett, konferenciázott. Utoljára Dr. Molnár Imre pártja tartott értekezletet, melyre természetesen a jelöltet is meghívták, hogy mondja el programmbeszédét, milyen tervei vannak a jövőre, milyen eszközökkel akarja azí a zűrzavart eloszlatni, melybe városunk közügyei kerültek, milyen módon lehetne városunk zilált pénzügyi viszonyain javítani, a város jövedelmi forrásait a 87*7 %-os pótadó újabb emelése nélkül gyarapítani, milyen intézkedésekkel akarja azt a sok bajt, azt a sok anomáliát megszüntetni, amelybe a háború, az előbbi rossz gazdálkodás és az előre nem látás hiánya városunkat sodorta. Dr. Molnár Imre meglepte pártját. Igen tartalmas és ötletes beszédet mondott, mellyel szónoki kiválóságáról tett tanúbizonyságot, de program mot nem adott. Beszédének veleje az, hogy programmot nem ad, hanem intézkedéseit mindig a kialakuló viszonyokhoz és a felmerülő szükségleteihez fogja szabni. Pártja ettől is mód felett el volt ragadtatva. De mi nem vagyunk. Hát nincsenek a jelen pillanatban olyan viszonyok, melyeknek rögtöni megváltoztatása szerfölött kívánatos és olyan szükségletek, melyeket a legközelebbi jövőben ki kell elégíteni ? A sok közül csak egyre mutatunk rá: az óriási lakáshiányra, mely maholnap katasztrofális szerencsétlenséget zúdít városunk közönsége nagy részének nyakába és állandóan Damokles kardként lebeg mindenkinek feje fölött, aki nem volt olyan szerencsés helyzetben, hogy fészket rakhatott, házat vehetett volna. Már a háború előtt is nagy volt a lakáshiány Pápán. A háború még jobban fokozta e hiányt. A háború alatt a faluról sok, hirtelen meggazdagodott kereskedő, korcsmáros, iparos szállingózott Pápára, kik itten drága áron házakat vettek. A régi tulajdonosok bérházakba mentek és kiszorították onnan a régi lakókat. A háború után a nagyobb gyári vállalatok száma szaporodni fog, ami ismét sok hivatalnokot és munkát fog Pápára vonzani. És ismét a lakást hiába keresők számát fogja növelni és a lakbéreket hihetetlen magasságra felszöktetni, ami az intelligens középosztályt exisztenciájában fogja megtámadni. Már ma is a legnagyobb csapás valakire, ha lakást kell keresnie. Sokan vannak, akik hónapok óta keresnek lakást, de hiába. Ha ma valakinek Pápán lakását el kell hagynia, vagy az utcára kerül családostul, kis gyermekestül, butorostul, vagy el kell költöznie Pápáról. Mit csináljon az olyan szegény özvegy, akit kenyérkeresete Pápához köt, aki például abból él, hogy kosztos diákokat tart? Miből éljen az meg falun? De a nemzetfenntartás szempontjából is valóságos életkérdés a lakáshiányon minél előbb segíteni. Ha haza jönnek hőseink a háborúból, hogyan alapítsanak családot, kössenek házasságot, ha nem rakhatnak fészket, nem kaphatnak lakást? Pedig a házasságkötéseket a lakáshiánnyal megakadályozni sohasem volt olyan nagy bün a nemzet ellen, mint most, midőn a halál kaszája olyan sürü rendeket vágott legjobbjaink sorában. Hát nincsenek a jelen pillanatban olyan bajok, olyan kóros állapotok, melyeket nyomban orvosolni Kell? Meghajolunk dr. Molnár Imre kitűnő tehetségei, nagy tudása és kristálytiszta jelleme előtt, azonban ő 10—12 évi Pápán tartózkodása óta sohasem foglalkozott behatóbban a városi közügyekkel. Dr. Tenczlinger József nem városunk szülötte, nem is lakott Pápán, de hozzánk fűzi közéletünk néhány kiváló, Önzetlen jellemű alakjához érzett régi benső barátsága és szeretete. Ezt a szeretet aztán átvitte városunkra is, melynek viszonyait, bajait, szükségleteit, jobban ismeri, mint sokan, akik már' évtizedek óta itt laknak, vagy itt születtek, de saját érdekükön, saját személyi ambíciójukon kivül mást sohasem ismertek. Akármilyen városi ügyet hoznak előtte szóba, a tények és viszonyok a valóságnak megfelelő ismeretével, a legnagyobb hozzáértéssel szól hozzá. Ebből kiderül, hogy itteni régi barátai révén már régóta ismeri a pápai helyi viszonyokat és szükségleteit, hogy régóta meleg szeretettel érdeklődött városunk fejlődése iránt. Pártja értekezletén kijelentette, hogy nem ad programmot, de adoít, és pedig gazdag programmot adott. Ebből csak néhány pontot akarok kiemelni. A közélelmezés ügyeit személyesen akarja vezetni. Ez annyit jelent, hogy a mostani rendszerrel nincs megelégedve és javítani akar rajta. A lakás mizériákat meg kell ! szüntetni. Fő gondját fogják alkotni a szociális kérdések: a közegészségügy, a hadbavonultak hozzátartozóiról, özvegyeiről, árváiról való gondoskodás, a földmivesek, iparosok és kereskedők jogos érdekeinek istápolása s. i. t. Csupa oly reform, amelyekért mi e lap hasábjain már évek óta küzdünk. A mi emberünk az, aki már eddig meleg szívvel, tudással, hozzáértéssel, nagy munkaszeretettel szolgálta a köz- és az állam ügyét, azért óhajtjuk teljes szivünkből az ő megválasztatását, ami városunknak javára szolgálna. Várhelyi Izsó. Helyreigazítás. A Pápai Közlöny f. hó 12-iki számában „Közelből és távolból" cimmel megjelent vezető-cikkben engem, mint a Hadigondozó Bizottság elnökét és a Népiroda igazgatóját, sőt magukat ez intézményeket is, nagyon közelről érintő, a valóságnak meg nem felelő állítások vannak, amelyeknek helyreigazítása, illetőleg a való tényállás megállapítása nemcsak magam, de a nevezett intézmények érdekében is megokolt. Mert leforrázni, vagy legázolni egy még csirájából alig kikelt növényt könnyű, de feléleszteni nem igen lehető. Hamis tényállítás az, „hogy már hetekkel ezelőtt megérkezett Pápára főispáni gyorssegélyképen egy nagyobb összeg", de a segélyezéseket azért nem kezdték el, „mert nem volt kéz, mely a segítő összegeket kiossza, mivel korábban nem tudták, hogy a segítséget kiosztó tulajdonosa fizetést fog kapni a kiosztásért. Mi-