Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-04-28 / 17. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fíig-g-etlen hetilap, B Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések ós Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- ós papirkereskedésóben. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A polgármesterválasztás foglalkoztatja egyre a közönséget. Tanácskoznak, szervezkednek itt is, ott is. Régi szövetségek felbomlottak, helyettük újak keletkeztek. Az előbbi fegyvertársak természetesen zokon veszik, hogy régebbi küzdelmeik állandó osztályosai elhagyták őket és az ellentáborhoz szegődtek. Lehet, hogy jogos okuk van a panaszra, lehet, hogy nincs. Egyet elfelejtettek. Nem gondoltak arra, hogy a fegyverbarátokat béke idején is meg kell becsülni. Gyakran hallatszottak innen is, onnan gyűlölködő hangok, melyek mély, tartós sebet ejtenek és amelyek állandóan sajognak. Természetes tehát, hogy most kipróbálják a másik tábort, melynek helybeli katonái ilyen sebeket nem ejtettek rajtuk. A szóban levő csoport különben is a saját jelöltjét tartja a polgármesterségre legrátermettebbnek, amint a többi alkalmi párt is a maga jelöltjét véli legkülönbnek. Meg vagyunk győződve, hogy mindegyik párt csak a város javát akarja szolgálni, midőn jelöltje érdekében kardoskodik, hogy egyiket sem vezeti mellékes, vagy önös érdek, hogy a pártvezérek egyike sem azért akarja őt diadalra juttatni, hogy általa befolyását növelje, gyeplüjén vezetvén azt a polgármestert, akit stallumába ültetett. Bizonyára minden jelöltben van annyi jellemszilárdság és önállóság, hogy üstökét nem fogja főkortese markának kényére-kedvére kiszolgáltatni és nem fogja magát főkortese és pártja, hanem Pápa város minden lakója polgármesterének tekinteni. így aztán Pápa város a jelölt megválasztásával többet fog nyerni, mint a jelölt a polgármesterségre való megválaszz tással. Bizonyosan minden elfogulatlan, pártokon kivül és pártokon felül álló pápai lakos kíváncsi arra, melyik jelölt fogja a győzelem pálmájával élete sikereinek számát szaporítani. A pártemberek erre nem kíváncsiak, ők mindnyájan rendületlenül hisznek saját jelöltjük győzelmében. De ha mindegyik reménye alapos volna, akkor egyszerre nem egy, hanem négy polgármester ülne Pápa városa polgármesteri székébe. Ki lesz tehát az igazi? Ki lesz a hivatott? Higyje mindegyik párt, hogy az ő jelöltjét fogja küldeni a Gondviselés, hogy minket boldogítson és nagy kaliberű egyéniségével a polgármesteri állásnak diszét emelje. Mi nem bocsátkozunk jóslásokba. A dodonai és delphii jósdák már rég megszüntették működésüket, az istenségeket is, melyeknek nevében jósoltak, rég letaszították trónjukról. Uj orákulum alapítására senki sem hivatott. Mi bármelyik polgármestert szívesen fogjuk a polgármesteri széken látni, aki a haladás, a kultura és a népjólét szolgálatára fogja szentelni idejét, munkáját és tehetségét, aki Pápa városát az anyagi és kulturális haladás utján tovább fogja vezetni. A Tisztviselők Szövetkezete egy kéttornyulaki gazdasággal kötött szerződés utján biztosította tagjainak zöldségés főzelékszükségletét és megegyezett a szerződő féllel, hogy 60 holdon termő zöldségfélének azt a részét, mely a tisztviselők szükségletén felül megmarad, átengedi Pápa város nem tisztviselő lakosságának. E maradék bizony nem lesz elég e célra. Igaz, terem Pápán elég zöldség (nemcsak a mezőn, hanem a koponyákban is). Békeidőben a helybeli termelők nemcsak városunk ebbeli szükségletét tudják kielégíteni, hanem termésükből elszállításra is jut tekintélyes mennyiség. De változtak a viszonyok a háborúban. Ma sokkal több főzeléket és zöldséget fogyaszt a közönség, mert kevesebb liszthez és húshoz juthat. A fogyasztást még a helybeli kórházak, a katonaság felemelt hadilétszáma és a csóti óriási fogolytábor sokszorosan hatványozza. A főzelékek és zöldségek ellenőrizetlen és ellenőrizhetlen, kerülő utakon, fokozott mértékben történő elszállítása szakadatlanul folyik. így tehát a pápai termelés ma megközelítőleg sem fedezi közönségünk szükségletét. Tanácsos lett volna tehát a közönség zöldségés főzelékszükségletét szerződésileg biztosítani. ígéretekre nem lehet építeni. Ha nem akadt ajánlkozó, keresni kellett volna ilyet. Ma nem lehetünk büszkék, midőn a közellátásról van szó. * * * Hiteles források, üzleti hirdetések közlik a következő adatokat: Párizsban egy férfi ruhára való tiszta angol szövet (3 méter) 30 K. Finom női utcai gyapjuruha 210 K. Crepe de chine fogadóruha 90 K. Kreton szövet métere 1 K 60 fillértől 4 K 80 f-ig. Taft szövet métere 3 K-tól 18 K-ig. Finom női félcipő fekete bőrből mérték után 30 K. Egy kiló hus Párizsban 5 K 40 f. Pápán 15 K. Igaz, Franciaország nincsen úgy elzárva a világtól, mint mi, a behozatal lehetséges, bár ott is korlátozás alá esik. De Ausztriában ugyanoly viszonyok vannak, mint nálunk, ott egy pár cipő ára mégis csak 45 K, nálunk pedig 300 K. A mi kedves hazánkban a háború első féléve után kétszer-háromszor annyit kértek egy méter szövetért, mint a háború negyedik évében Párizsban, pedig akkor még bőven volt nyersanyagunk. Mi az oka annak, hogy minket, magyar fogyasztókat százszor jobban kiuzsoráznak, mint kedves osztrák szomszédainkat és ellenségeinket? Mert náluk a nép legszélesebb rétegeinek van beleszólási joguk saját sorsuk intézésébe, nálunk pedig nincs. És mégis akadnak emberek, akik magukról az hiszik, hogy méltányosan és elfogulatlanul tudnak gondolkodni, akik azt kérdik: Minek adjunk a nép minden nagykorú, dolgozó fiának jogot arra, hogy döntő szava legyen saját életsorsának intézésében? * * * Iskoláink egy része igen rossz munkát végez, mert iskolát végzett emberek nagy tömege nem tud gondolkodni. Lehetetlen velük valamilyen eszmét megértetni. Hiába magyarázza nekik az ember, hogy a jelenlegi korhadt társadalmi rendszer okozója minden bajunknak, a tömegmészárlásnak, az elviselhetlen nélkülözéseknek s. i. t. Ők mindenre azt felelik: „Mire való nekünk az Eszme, melyért most olyan sok fényes állású úr lemondott rangjáról, mikor oly drága a tojás, a tej, a hus, mikor drága pénzért is olyan ritkán jutunk hozzájuk ? Nem Eszme kell nekünk, hanem jó ruha, cipő, hus és nagyobb darab kenyér. A magyarázó a tüdejét kibeszélheti, hogy az Eszme testté válása után a társadalmi rendszer átalakulásával megszűnik a tömegmészárlás és a nélkülözés is, ők