Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-04-28 / 17. szám

csak egyre azt rebegik: „Jó ruha, jó ebéd és jó vacsora kell nekünk, nem magasabb rendű társadalom". Oh azok a szegény tanítók, akik részint öntudatlanul, részint akaratuk ellenére, kénytelenségből a sötétség szol­gálatában elbutítják a tömegeket! Ezek nevelnek olyan nemzedékeket, melyek elhiszik, hogy a herék, dőzsölök, szipo­lyozok és kizsákmányolók jóakaróik, barátaik. Szinte kétségbeesik az ember, ha ilyesmikre gondol. De nem. Az igaz­ság lassan jön, de útban. A nagy váro­sokban, az ipari gócpontokban a mun­kások millióinak munkaverejtéke meg­termékenyíti a talajt az igazság számára, melynek napja a gyárkémények füstjén keresztül is áthat, hogy megvilágosítsa az agyakat és fogékonnyá tegye a szive­ket az Eszme, az Igazság iránt. Várhelyi Izsó. Szezon-cikk. — Sziniévadunk küszöbén. — Már megjelentek a falragaszok, me­lyek az „Előleges színházi jelentés"-ről szólnak és melyből kitűnik, hogy dr. Patek Béla színigazgató teljes téli .társu­latával május hó 3-án kezdi meg a szini­évadot, meiy körülmény bizonyos köte­lességet ró reánk abból a szempontból, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melye­ket megszívlelendőnek tartunk úgy a kö­zönség, mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy a tavalyi színtársulat néhány elsőrendű taggal megerősödve jön hozzánk és így teljes reménnyel nézhe­tünk sziniévadunk sikere elébe s nincs okunk kétkedni, hogy közönségünk is a régi szerelettel fogadja a színigazgatót és társulatát — mint régi jó ismerősöket. Nem frázis, de leszögezhetjük mint tényt, hogy városunk már a háború előtt néhány évvel, de a háború tartama alatt is igen jó hírnévnek örvend abból a szempontból, hogy egy színtársulat, ha hivatását lelkiismeretesen fogja fel, váro­sunkban erkölcsi és anyagi sikert bizto­síthat magának. Közönségünk bizonyára méltányolja azt is, hogy a színészetet is érintő rend­kívüli drágaság miatt az igazgató kény­telen felemelni a helyárakat. Ebben vé­lemény-eltérés alig lehet. Ámde igenis jogunk van vitatni a felemelés mértékét. Mindenki tudja, hogy mi lelkes támogatói vagyunk a szinügynek, ezért az igazgató sem veheti rossz néven tőlünk — ha részben az ő érdekében — kifogásoljuk azokat a helyárakat, amelyeket itt életbe­léptetni szándékozik. Pápa város publi­kumát főleg a középosztály alkotja, nagy­vagyonu és -jövödelmü ember, aki egy páholyért 28 koronát, egy ülőhelyért 6—4 koronát fizethetne, kevés van nálunk és kérdés, hogy ezek a magas helyárak nem befolyásolják-e károsan a szinházbajárást és nem ellenkező eredményt idéznek-e elő a kasszában, mint amit velük az igaz­gató elérni akart. Ilyen aggodalommal fo­gadta az igazgató helyármegállapítását a szinügyi bizottság is, amely a héten tartott üléseiben szintén túlmagasnak találta a helyárakat és felhivta az igazgatót, hogy azokat méltányosan redukálja. Mi hisz­szük is, hogy az igazgató, aki éveken át meggyőződhetett a pápai közönség buzgó műpártolásáról, maga is rajta lesz, hogy ne támadjon a közönség és a színtár­sulat között a helyárak miatt disszonancia, amely a szinházbajárási kedvet csökkent­hetné. Szükségesnek tartottuk ezeket a színészek és a közönség érdekében jó­előre elmondani, abban a reményben, hogy jóindulatu szavainknak meglesz a kivánt sikere. A színtársulatot — amint már jelez­tük — néhány új tag kivételével már a tavalyi őszi sziniévadból ismerjük és már akkor is a legnagyobb elismerés hangján emlékeztünk meg működésűkről és ha még hozzávesszük, hogy a szín­igazgató a színműirodalom legújabb ter­mékeivel rendelkezik és az újdonságok egész sorozatát fogja az évadban bemu­tatni, — elfogultság nélkül mondhat­juk, hogy a színtársulat színházlátogató közönségünk műigényeit minden tekintet­ben képes lesz kielégíteni. Nem akarunk dicshimnuszokat zen­geni az igazgatóról, de ő eddig is be­igazolta, hogy amit mond, az való és amit igér, azt betartja, ki ha működő tagjai közül egyetlen-egyet sem ismernénk, az ő személyé egyedül elégséges ga­rancia volna célirányos működése bizto­sítására. Amidőn ezen bizalmat a szín­igazgatóval szemben előlegezzük, mind­azonáltal aktuálisnak tartjuk egyet-mást elmondani, ami sziniévadunk sikerét lesz hivatva biztosítani. Közönségünk körében ugyanis azon téves hír lett elterjedve, hogy a színigaz­gató nem tartotta be kötelezettségét, amennyiben ugyanis későn kezdi meg a tavaszi szezont, ami esetleg az évadra káros befolyást jelentene. Nos hát nem így áll a doJog. A színigazgató védel­mére kell felhoznunk, hogy ő nemcsak hogy kötelezettségének teljes mértékben megfelelt, de néhány nappal előbb kezdi meg az évadot, amintarra magát kötelezte. A dolog ugyanis akkép áll, hogy amidőn a színigazgatónak a szinügyi bi­zottság a tavaszi évadot biztosította, már akkor kijelentette az igazgató, hogy aligha lesz képes május közepe előtt az évadot megkezdeni, mivel Győrött kötelezve van bizonyos számú előadásokra. A szinügyi bizottság jóllehet nem szívesen, de mint­hogy más kibontakozás nem állott ren­delkezésére, ezen terminusba is beleegye­zett. A színigazgatót tehát nem érheti vád, sőt mint az elmondottakból kitűnik, néhány nappal előbb kezdi meg nálunk a tavaszi évadot. Közönségünk körében meg azon té­ves felfogás uralkodik, hogy ezen későn kezdet bizonyos tekintetben anyagi kárral lesz a színigazgatóra. Mi ezen felfogást sem tehetjük magunkévá, sőt optimisták vagyunk ebben a tekintetben és ezen felfogásunkat a következőkben okadatol­juk: A színtársulat ezen tavaszi évadján számos sláger operettekkel, vígjátékok­kal és a színműirodalom legújabb és szenzációt keltő darabokkal rendelkezik és teljes betanulással is előadásra fognak kerülni, ami teljes biztosítékot nyújt arra, hogy a közönséget ezen újdonságok a színházba vonzani fogják. Ha ezen sláger újdonságok mindegyike csak 3—4 táblás­házat és ugyanannyi telt házat csinál, ami több mint bizonyosra vehető, úgy a tavaszi szezon sikere teljesen biztosítva van. így állvan a dolgok, mi teljes re­ménnyel nézünk a sziniévad sikere elé és nincs okunk kétkedni, hogy ebbeli feltevésünkben csalatkozni fogunk, mert tekintve ezen sláger újdonságokat, hozzá­véve azt, hogy a társulat, melynek erős­ségét ismerjük és amennyiben a preciz és összevágó előadásokhoz még a szí­nészi lelkesedés és ambíció is járul, akkor a közönség pártfogásának eredménye sem maradhat el. Mi részünkről arra fogunk törekedni, hogy a körünkbe érkező színtársulat és a közönség között az együttes hathatós működést és szeretet kapcsát lapunkban tőlünk telhetőleg elősegítsük és ebben a reményben várjuk a színtársulat ide­jövetelét azzal, hogy: — Isten hozza őket körünkbe! P. f. KA RC O LAT a mult hétről. Várjuk a döntést! Nem az optimizmus beszéltet bennünket, hanem a helyzet és a kö­rülmények arra vallanak, hogy a legközelebbi hetekben nagy fordulat fog beállani, mely meg­hozza a végleges döntést a béke érdekében. Erre az álláspontra ugyan már hetekkel ezelőtt helyezkedtünk, de amint aháboru tartama alatt tapasztalhattuk, úgy jelenleg is hivatkozhatunk arra, hogy a legcsekélyebbnek látszó jelenség hetekre, esetleg hónapokra visszatereli a már küszöbön látszó békés fordulatot. Bennünket nem érhet vád arra nézve, hogy nem igyekeztünk a béke minél előbbi létrejöttét leszögezni és hogy ezt megtettük, azt csak a jó ügy érdekében tettük, sajnos, az intrika és a furfang a józan gondolkodást tótágasra emelte és ezen tényt mentségül kell felhoznunk mind­azokkal szemben, kik a béke érdekében folyta­tott és hiresztelt túllátásokat agyrémeknek tar­tották. A vádat jóhiszemüleg türjük, de remél­jük, hogy nemsokára a viszonvád azokat fogja érni, akik ebben a jóhiszeműségben bennünket pellengérre akartak tenni. Türelem és hidegvér! Ez volt jelszavunk az egész háború tartama alatt és ezalatt a jelszó alatt kitartunk a legvégső küzdelemig. A tények mellettünk szólnak. A rég hirdetett béke mindig hajszálon függött és hogy nem jött létre, azt, mint az utóbb kipattant fondorlatok igazolják, titkos maffiák okozták. Szóval, a már több izben jelzett boszorkakonyhán a béke ügyébe a vesze­delmes áramlatok egész sorozatát belekeverték és ez csinálja folyton azt a bűzt, mely hátrál­tatja az egészséges béke létrejöttét. Türelem és hidegvér! Lehet, hogy még sok rossz keverék áll rendelkezésére a háborús uszí­tóknak, de ezzel, amint már több izben jeleztük, csak húzzák-halasztják a mindnyájunk által várva­várt békét s ép ez okból nekünk nem marad más hátra, mint türelemmel és hidegvérrel be­várni azt az időpontot, amikor a józan felfogás felülkerekedik és elkiáltja magát, hogy „eddig volt és nem tovább". Ez a jajkiáltás már közszájon forog és azt hisszük, hogy ez lesz az utolsó szó, melyet a boszorkánykonyha keverékébe fognak beledobni. Ez fogja a bűzt elállítani és a tiszta levegőt biztosítani. Ez a mi meggyőződésünk és ép ez okból hangoztatjuk a jó ügy érdekében, hogy: — Türelem és hidegvér! Frici.

Next

/
Oldalképek
Tartalom