Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-11-03 / 44. szám

Ebből tanulhatnak a szellemi munkások. Ha tömör szervezetet alkotnak, ők is enyhíthetnek sanyarú sorsukon. De mivel rémíthetik meg a hatalmon levőket? Csak azzal, ha a fizikai munkások szervezeteihez kompakt, osztatlan egységben csatlakoznak és az ő eszközeiket használják. Azonban céltalan dolog volna csupán fizetésjavításért küzdeni, mert a tapasztalat tanúsága szerint az élelmi- és ruházati cikkek ára mindig olyan arányban emelkedett, amilyen arányban emelték a szellemi- és fizikai munkások bérét. Azért az összes életfeltételek észszerű és az összes társadalmi rétegek megélhetését biztosító megváltozásáért kell dolgoznunk. Ilyen változások: a kisbirtokok szaporítása és a többtermelésre való áttérés. Csakis a kisbirtok termeli az öszszes élelmicikkeket és csakis olyan országban könnyebb a megélhetés és általános a jólét, ahol jól müveit kisbirtokon űzik a gazdálkodást. Erről a témáról itt és szélesebb körben többet beszélünk majd — a békekötés után. Addig is küzdenünk kell az ellen, hogy azok a régi emberek maradjanak új jelszavukkal nyakunkon, kiknek a dolog ilyen változása érdekük ellen van. Várhelyi Izsó. * * * Mai vezércikkünkhöz. A háboruokozta sanyarú vidéki nyomdai viszonyok miatt már szerdán d. e. kénytelen voltam vezércikkemet a nyomdába küldeni, mikor még senki sem tudta, hogyan alakulnak a viszonyok. A közbe jött ünnep és más okok miatt nem írhattam a kiszedett cikk helyett másikat, a rohanó eseményekhez illőbbet. Minthogy azonban az a cikk szerény véleményem szerint sok ezer és ezer embernek a diadalmas forradalom előtti lelki állapotának, aggodalmának, türelmetlenségének és haragjának ad kifejezést, talán mégsem egészen felesleges annak közlése, bár most már idejét multa. V. I. Az áremelkedések ellen. A drágasági viszonyok, melyeket a háború idézett elő, — ma már a nagy pénzbőség mellett is fenyegető módon emelkednek. Napról-napra, sőt már azt mondhatjuk, hogy óráról-órára bekövetkeznek az áremelkedések, amelyek különösen a fixfizetésü s nem szabad foglalkozást űzőkre szinte elvisel hetienné válnak. Megszoktuk, hogy ezekben a dolgokban a merkantilisták az agráriusokat, az agráriusok meg a merkantilistákat okozzák s egymásra igyekeznek tolni az ügy ódiumát. Talán mindegyiknek van valami igaza, — az eredmény azonban szomorú s annak megakadályozásán kellene fáradozni. Ugy a merkantilisták, mint az agráriusok, mikor a produktumok és árucikkek árának megállapításánál egymást veszik alapul s nem az áru és produktum belső értékét tekintik, tulajdonképen csak önmaguknak ártanak, mert a pénzbőségnek ilyetén felhasználásával csak a pénz értékét szorítják le, amit — sajnos — a külföld amúgy is erősen szorít csak azért, hogy a maga valutájának elfogadhatóbb szint kölcsönözzön. A szabad kereskedelem korlátozása, az áraknak maximálása, a központok sérelmes működése, azoknak szervezete, melyen egyelőre a kormány nem segíthetett, mind hozzájárulnak ahhoz, hogy az áremelkedések most már állandó s nem is fokozatos jellegűek legyenek, ami pedig nem helyes s nemcsak a fogyasztó közönség rovására mennek, hanem a pénzérték leszorításával az egész ország pénzügyi helyzetét veszélyeztetik s oda konkludálnak, hogy ellenségeink érdekét szolgáljuk. A gabona, liszt ára talán a legminimálisabb a közszügségleti cikkek között, de az egyéb közszükségleti cikkek áremelkedései úgy az agrár termelőknél, mint a kereskedelmi forgalom tárgyát képező dolgoknál indokolatlan s olyan természetű, hogy azon segíteni lehet, segíteni kell. A gabona aránylagosan alacsony áru ahhoz képest, hogy p. o. a sertés s egyéb levágásra kerülő állatokért mily magasra szökik. Takarmányhiányról nem szólhatunk, ellenben a hus ára emelkedik; a gyümölcs ára horribilis, pedig indokolatlan, ha csak azt nem vesszük, hogy immenzus mennyiségben kerül ki külföldre s itt nálunk a nagy kereslettel szemben alig marad kínálat. A burgonya és oly közszükségleti cikkek, melyek elsősorban a szegényebb osztályok élelmicikkeit képezik, — tűimagasak s azt ép azok képtelenek a nagy árnál fogva megszerezni, akiknek arra leginkább szükségük van. Igaz, hogy azzal válaszol a termelő, hogy a cipő, a csizma, a kalap is úgy emelkedett, hogy azt jóformán megfizetni nem lehet, hogy a ruhaszövet, a varratás oly magas összegre emelkedett, hogy azt csak úgy birja el a termelő, ha produktumainak árát is felemeli, de viszont nem fogadhatjuk el az állam szempontjából, hogy ezen áremelkedések nap-nap után minden további indok nélkül feljebbszökhessenek. A tisztességes nyereségnek helye van úgy a kereskedelemben, mint minden kereseti pályán. Legyen most már ez akár agrárius, akár kereskedő, a tisztességes megélhetés fokát, a tisztességes nyerészkedés mértékét mindegyiknek be kell tartania. Amennyiben aztán ez a mérték a határt meghaladja, akkor az államnak kell előállania s a legradikálisabb eszközökkel gátat vetnie azon törekvéseknek, melyek a hadi konjunktúrák indokolatlan s mértéktelen kihasználásában állanak. Statáriális eljárásra van ma már szükség, hogy ezen mérték betartására a termelőket, a kereskedőket rászorítjuk s csakis így lehetséges elérnünk azt, hogy egy liter tej ára 5—6 koronára, egy kalap ára máról-holnapra 70—80 koronáról 100—120 koronára emelkedjék. A tisztességes ipart, a tisztességes kereskedelmet, a tisztességes termelőket az államnak legmesszebbmenőig kell védenie s azt úgy érheti csak el, ha azokat, kik ezen mérték ellen vétenek, a legsúlyosabb és legmegszégyenítőbb módon sújtja — ha kell — akasztófával is. Az új események küszöbén. Dr. Tenzlinger József polgármester okt. 31-én táviratot kapott, mely Pápa városát a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásra felszólította. Ezen alkalomból a polgármester a pápai erkölcsi testületek vezetőit és minden foglalkozási ág néhány képviselőjét u. a. nap d. u. 3 órára a Griff-száló nagytermébe bizalmas értekezletre hivta össze. Az elnöklő polgármester előadta, hogy a kapott sürgönyön sem a feladás helye, sem ideje, sem feladó neve sincs megjelölve. Tudomására jutott, hogy a d. e. folyamán sem Győr, sem Szombathely, sem Sopron nem kaptak hasonló tartalmú sürgönyt. Felhívja az értekezleten megjelenteket hozzászólásra. Felelős állásban levő főtisztviselő korrektül jár el, midőn ilyen életbevágó, sorsdöntő dologban óvatosságot tanúsít. Az újságolvasó közönség azonban csütörtökön már tudta, hogy a távírda csütörtökön már a most már kormánynyá kinevezett Nemzeti Tanács rendelkezése alatt állott és a távírda az ő intencióval nem egyező sürgönyt nem vett fel. Azért az értekezletre meghívottak nem voltak ilyen skrupulózusak. A felszólalók: Dr. Balla Róbert. Győri Gyula, Kőszegi Jenő, dr. Kende Ádám, dr. Hoffner Sándor, Kötse István, Torma Lajos és Blau Henrik mind ammellett kardoskodtak, hogy népgyűlés tartandó, ahol a polgárság döntsön a fölött, vájjon akar-e a Nemzeti Tanácshoz csatlakozni, vagy nem. Csupán abban tértek el a vélemények, hogy a népgyűlést pénteken, vagy vasárnap tarsák-e meg. Végre elhatározták, hogy pénteken tartják meg. Az eső azonban a vasárnapi párthoz szegődött és kényszerítette a dr. Balla Róbert elnöklése alatt álló végrehajtóbizottságot, hogy a már péntekre kihirdetett gyűlést visszaszívja és vasárnapra halassza. Az értekezleten hipokrita és szánalmas nyilatkozat is elhangzott. Az utóbbit a függetlenül gondolkodó többség lehurrogta, amit azonban nem helyeselhetünk, mert a szabadság első követelménye, hogy mások szólásszabadságát tiszteletben tartsuk. Péntek reggelre, midőn már köztudomásu lett, hogy a Nemzeti Tanács kezébe kapta a kormányhatalmat, az aggodalmaskodó skrupulózitás helyébe határozott állásfoglalás lépett. Pápa város tanácsa pénteken délelőtt tartott gyűlésében elhatározta, hogy a Nemzeti Tanácshoz csatlakozik és a következő szövegű sürgönyt küldte a Nemzeti Tanácshoz: „Nemzeti Tanács, Budapesti Pápa város tanácsa hazafias lelkesedésének legnagyobb melegével csatlakozik a Nemzeti Tanácshoz, mely Magyarország teljes függetlenségét, a népjogok legmesszebbmenő kiterjesztését, az azonnali békekötést, határaink megvédését, a közrend és nyugalom biztosítását tűzte zászlajára. Az Isten áldását kéri hazafias munkájára. A városi tanács." A polgármester továbbra falragaszokon adja a közönség tudtára, hogy október 3-án d. e. 11 órakor díszközgyűlést tartanak, ahol ünnepélyes formában bejelentik a Nemzeti Tanácshoz való csatlakozásunkat és megalakítják a pápai Nemzeti Tanácsot. A honvédállomás parancsnokság nevében Szeőke Bálint alezredes már okt. 31-én közölte a polgármesterrel, hogy a Nemzeti Tanácsból alakult kormány intézkedéseinek magát mindenben aláveti. E súlyos, válságos napokban ne aggodalmaskodjunk, hanem reméljük, hogy egy szebb, boldogabb korszak küszöbéhez értünk, melyben több lessz a szabadság, az igazság, a világosság, a tudás és a kenyér.