Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-11-03 / 44. szám

PAPAI HOZLONY Közérdekű független hetilap. 1=1 Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Kibérelték a hazafiságot. Csak az volt honfi, aki az ő érdekeiket szolgálta, aki az ő szekerüket tolta, az ő hatalmukat támogatta. Kibérelték az egész országot. Kibérelték a milliók életét, testét, lelkét, gondolatát, akaratát, vágyait és érzelmeit. A milliók életét akkor áldozhatták fel, mikor nekik tetszett, mikor az ő hatalmi és vagyoni telhetetlenségük kivánta. Béklyókba verték a gondolatot, az akaratot, az érzelmeket és vágyakat. Csak azt volt szabad gondolni, akarni, érezni, aminek elgondolását, akarását és végigérzését ők megengedték. A gondolat, vágy, akarat, a szó és cselekvés nyilvánulásának szabadságát most is golyóval, puskatussal és gépfegyverekkel törekesznek a tömegek torkára forrasztani. Nem ömlött volna Budapesten hiába embervér, nem történt volna emberhalál, ha megengedték volna a tömegnek odamenni, ahová akar, hogy békésen tudomására adja annak, akit illet, hogy mit akar, mire vágyik, kit kiván vezetőjének, mert tőle reméli a békét, tőle reméli, hogy megmenti, ami még megmenthető. De a tömegek mozgási szabadságát gúzsba kötötték, nem engedték őket oda, ahová menni akartak, bekötötték a betegek száját, hogy ne panaszkodhassanak, hogy el ne mondhassák, amit akarnak, amit várnak, amit remélnek, kit szeretnének vezérüknek, mert a megrontók nem akarják a milliók véleményét meghallani, kívánságát meghallgatni és akaratát teljesíteni, mert félnek annak az egynek a hatalmától, akire az egész ország vágyakozó reménykedéssel tekint, mert tudják róla, hogy az az egyévezredes igazságtalanságot, melyen a megrontók hatalma, kiváltságai, kizsákmányolása alapul, meg iogja szüntetni. Ezért bérelték, sajátították ki annak az egynek mentési munkatervét. Azt ígérik a rontók, a végveszély ördögének felidézői, hogy békét hoznak, minden jót adnak, bennünket megmentenek az Ő eszméi, az ő mentési munkaterve szerint. Nem mindegy — mondják ők — ki hozza a békét, ki tesz bennünket minden jó részesévé? Nem. A rontók csak a veszély órajában Ígérnek minden jót, mig az Ő ígérete tett. Az előbbiek úgy tesznek, mint a veszélyben levő lengyel zsidó, aki az őt elnyelni akaró hullámok közepette egy métermázsa gyertyát igért templomi célokra, a baj elmultával pedig azt mondta, hogy egy szál gyertyát sem ad. Uri emberek, akik a hozzájuk hasonlóknak tett ígéreteiket szentül tartják, de az ország színe előtt tett ígéreteiket már százszor megszegték. Erre a szemrehányásra ők azt felelik: „Jó, tarstd te a mentőautomobil kormányát, de engedd, hogy mi is felülhessünk a mentőkocsira, hogy mi is segíthessünk a mentő munkában". De mire jók az olyan „mentők", akik a bajt fölidézték, akik komolyan nem akarnak senkit megmenteni, csak saját magukat, saját hatalmukat és érdekeiket, akik a mentő orvost munkájában akadályozzák, akiket be sem engednek a vész helyére ? Nincs igaza a mentőorvosnak, aki olyan segédeket akar maga mellé választani, akikben bizik, akik mindig az ő elmélete és módszere szerint akartak dolgozni? Nem leglogikusabb, hogy az hajtsa végre a tervet, aki azt kigondolta, nem pedig azok, kik kibérelték a mentő tervet ? Persze most szeretnék kibérelni az ő népszerűségét is, hogy most a veszély órájában bele takarózhassanak, páncélul használhassák és birtokosát a mentőkocsiból kidobják, mikor nekik tetszik. Hogy e mesterkedések alatt a veszély egyre növekedik, hogy hazánk legszebb gyöngyét elveszíti, hogy a káoszból, az égő épület legvégső szárnyából menekülő magyarokat mindenüktől megfosztják, arra végtelen hatalmi mohóságukban nem gondolnak. * * * És mit fizetnek bért mindazért a jóért, amit jelenlegi társadalmi berendezkedésünk keretei között a legnagyobb értékeknek tartanak az emberek: a hatalom és az anyagi javak legnagyobb részének élvezéseért? Csak éppen akkora darabka kenyeret a tömegnek, hogy éppen éhen ne haljanak, hogy nekik tudjanak dolgozni és a továbbszaporodás egészen meg ne szűnjék. Hiszen főmogu maga jelentette ki, hogy Magyarországon a mult télen több millió öreg ember, asszony és gyermek éhezett. Minő bért fizetnek még ? Kevés kulturát. Mesterségesen tudatlanságban, balitéletekben nevelték fel a nemzedékeket, hogy homály foglalja el a kemény koponyákat, hogy az igazság napjának sugarai beléjük ne juthassanak. Mit adtak még bér gyanánt? Kevés világosságot, kevés élet-, vagyon- és személybiztonságot, ellenben szabad utat sokféle nyavalya bacillusainak. Most, a világos helyzet közepette elkobozzák a közvélemény hű tükreit. Midőn a milliók szive remeg sorsunk bizonytalansága miatt és megakadályoznak bennünket, hogy megtudjuk, mi történik velünk, értünk, mit várhatunk, mit remélhetünk, számíthatunk-e az óriási beteg test szenvedéseinek enyhülésére ? Azt hiszik, hogy az igazságot örökre elnémítják, ha hírnökeit útközben elfogják? Az állam szerveit és karhatalmát mozgósítják, hogy a tömegek gondolatés akaratnyilvánulásait elfojtsák, ezek kifejezőit elnémítsák, de nem tudják a Fiúméból menekülő magyar asszonyokat az idegen katonák rablásai ellen megvédelmezni, mert a karhatalmat az ő hatalmuk megvédésére használják. Midőn pedig utolsó darab ruhájuktól megfosztva érkeznek haza és testfedő mez hiányában meghűlnek, megbetegednek, nincs számukra és a számos spanyolbeteg számára elég kórház, orvos és orvosság. A falvakban ezrével halnak el az emberek, mert nincs elég orvos és gyógyító szer. Ezek után ők a bérletet új formában tovább meg akarják tartani, kedvezőbb bérleti feltételeket Ígérnek. De ki bizik az olyan ember Ígéretében, aki eddig mindig igéretmegszegésből élt? * * * A fővárosi rendőrség egy kis parázs rendetlenséget és tüntetést rögtönzött. Alaposan eldöngették a velük gorombáskodó feljebbvalójukat. Sztrájkoltak és kijelentették, hogy előbb nem dolgoznak, míg nem emelik fizetésüket. A hatalmon levők begyulladtak és minden kívánságukat teljesítették. Ebből az a tanulság, hogy a hatalmon levőket csak meg kell ijeszteni, akkor még jogos és igazságos cselekményekre is képesek.