Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-02-03 / 5. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű füffffetlen hetilap, B Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptul aj (Ionos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban ós Nobel Annin könyv- és papirkereskedésóben. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Ameddig emberi nyomorúság lesz a földön, a bűnesetek sem fognak megszűnni. Hiába parancsolják az éhes gyomornak: „Ne korogj!" — mégis korog. Hiába prédikálják az éhező embernek: „Maradj az erény ösvényén! A túlvilágon elnyered szenvedéseid bő jutalmát." Az éhes ember nem akar addig várni, mig menyországba jut, hanem már itten, már most jól akar lakni. Szüntessék meg az emberi nyomoruságokat, akkor nem fognak lopni, betörni, rabolni, gyilkolni, vagy ha fognak is egyes beteges hajlandóságú emberek, azokat a társadalom csakhamar ártalmatlanná fogja tenni. Igaz, néha jómódú emberek is követnek el vétségeket és kihágásokat. De tagadhatlan, hogy több koplaló ember siklik le a becsület útjáról, mint jóllakott. Az az ellenvetés, hogy az éhes ember kenyeret lop, nem pedig aranyórát, nem állja meg helyét, mert a szűkölködő egyszerre akarja magát egész életére biztosítani a nyomorúság ellen. Azért tehát hiába kesergünk ez emberi gonoszságon. Okosabban cselekszünk, ha preventív társadalmi intézkedésekkel megakadályozzuk a gonoszság aktusait, ha tisztességesen fizetett munka nyújtása által mindenkinek alkalmat adunk az emberi módon való megélhetésre, másrészt a közbiztonsági szolgálatot tökéletesítjük és a rendőrséget mindenütt a tökéletesség olyan fokára emeljük, hogy képes legyen a betörő urakat munkájuk között nyakon csipni. Akkor nem fognak olyan nevetséges és egyúttal szomorú esetek előfordulni, hogy munkaiszonyban szenvedő zsiványok a város főterén a városháza tövében fognak rabolni. Ez igazán Oroszországba illő állapot. Azért valóban nagyon időszerű és méltánylást érdemlő dolog Kemény Béla városi tanácsos, h. főkapitánynak beadványa a városi tanácshoz, melyben a közbiztonság reformját sürgeti. Indítványozza, hogy a csendőrség létszámának emeléséért tegyenek lépéseket és ennek hatáskörét terjeszék ki Pápa városra is. Igaza van, a rendőrség — tisztelet a kivételeknek! — nem áll feladata magaslatán. De nem is csuda! „Mind elvitték a legények a elejét!" De még békeidőben sem lehet várni, hogy a város 600 700 korona évi fizetésért csupa Scherlock Holmeseket kapjon. A legjobb rendőrség sem szüntetheti meg végképen a bűneseteket, de kinyomozza és elfogja elkövetőit és ezáltal sok más hasonló embert elrettent a gonosz úttól, mig mostani rendőrségünk a legtöbb esetben csak bottal üti a tolvajok és betörők nyomát . . . * * * Ének a hadi milliomosokról. Előre kijelentem, hogy — sajnos — nem tartozom a hadi milliomosok közé, hogy rokonaim, barátaim, ismerőseim között sem akad hadi milliomos, hogy egyetlen hadi milliomostól sem kértem szolgálatot. Nem mindenki hadi milliomos, akit annak tartanak. Mindamellett a rövidség kedvéért e név alá foglalom össze nemcsak azokat, akiknek a millióból 10—20 korona vagy még nagyobb összeg hiányzik, hanem azt a temérdek embert is, akiknek a háború új, bő keresetforrást nyitott, bár nagyobb vagyont még eddig nem juttatott. A hadi milliomosokra sokan irigységgel, sok mások megvetéssel tekintenek. Az irigyeknek soha sincs igazuk. A megvetés akkor jogosult, ha a megvetett személy oly dolgot követett el, amiért a nyilvánosság előtt szégyenlenie kell magát. Vagy szégyen a vagyonszerzés, vagy nem. Ha szégyen, akkor miért nem vetik meg azokat is, akik a háború előtt tettek szert vagyonra? Ha pedig nem szégyen, akkor miért vetik meg az új Krözusokat? Hiszen mindegy, hogy valaki a háború előtt, vagy a háború idején tollasodott meg. A háború előtt szerzett vagyonok között is akad sok tiszta és sok piszkos eredetű. A háborús szerzemények közt is csak ilyen distinkció állítható fel. így a háborús pénzhalmazok sem illatosabbak, vagy büdösebbek, mint a békében összegyűltek. A hadseregszállító milliomos semmivel sem megvetendőbb, mint a védelmi és támadó fegyvereket készítő ágyugyáros, mert mind a kettő egyenrangú támasza és fenntartója a jelenlegi társadalmi rendnek. Nem minden új milliomos, nem minden hadseregszállító, nem minden szerencséskezü kereskedő szerezte árdrágítással vagyonát. Sokat a vakszerencse, sokat a bő keresetre való kedvező alkalom helyes felismerése és ügyes kihasználása, sokat éleseszü spekuláció, másokat lángészre való feltalálások ültettek fel Fortuna szekerére. Bolond volt, akinek alkalma volt rá felkapaszkodni és elmulasztotta. A társadalom, állam és a kormány hibája, ha le nem rántotta azokat, akik a tömegek hátán és a nép rovására kapaszkodtak fel oda. Meg kell még vallani, hogy az új gazdagok jól és ügyesen tudják forgatni szerzeményüket. Nem ülnek pénzükre, mint a kotlós tyúk a tojásokra, hanem bőven juttatnak belőle a jótékonyságnak, a tudományoknak és művészeteknek, nemcsak a művésznőknek és Venus papnőinek. A jótékonyságot sohasem gyakorolták ilyen gigantikus arányokban. Mikor hallották, hogy nálunk jótékony célokra kevés idő alatt közadakozásból milliók gyűltek össze, mint most? Sohasem fogyott el annyi magyar könyv, sohasem ostromolta a magyar közönség annyira a színházakat, sohasem vásároltak annyi műkincset, annyi képet, mint a háború idejében. Mindez bizonyítja, mint Porzsolt megjegyezte, hogy az új gazdagokban már előbb is megvolt a kulturszükséglet, csak nem volt módjukban kielégíteni, most pedig, midőn az erre szükséges anyagi eszközök birtokába jutottak, mohón igyekeznek a kénytelenségből elmulasztottak pótlására. Nincs tehát senkinek jogcíme arra, hogy az új gazdagokat megvesse, vagy irigyelje. Miért irom mindezeket? Mert a felhalmozódott irigység forrongást érlel a tömeglélekben, mely gyakran oktalan rombolásban nyilvánul. Ennek a rombolásnak pedig sokszor áldozatul esnek olyanok is, akik egyáltalán nem bűnösek — a hadi milliomosságban. * * * Ha az akác zöldelne, sok millió ember tépdesné az akácleveleket, mormogva: „Szeret-e bennünk Trockij, vagy nem szeret? Akar-e velünk békét kötni, vagy nem?" Bizonyos, hogy ez kemény legény, ki olyan jól tud oroszul, hogy