Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-29 / 39. szám

Azért hát csak türelem! Se jobbra, se balra, hanem egyenesen neki a célnak. Sok be­szédnek sok az alja, szokás mondani és ez a közmondás nagyon is bevált ebben a véres háborúban. A háborús konjunktúra sok mindenre megtaníthatott bennünket, mi is vonjuk le a kon­zekvenciát belőle és most már jöhetnek a vész­hirek, fittyet hányunk nekik, humbugnak tartjuk őket, nem dültínk be ezeknek a mesterségesen kipécézett álhireknek és fizetett bérenceknek, hanem álljuk rendíthetlenül a békefrontot, me­lyet hosszú időn át védelmeztünk és reméljük, most már a végleges sikert biztosítjuk. Még el vagyunk készülve újabb és újabb lehangoltságot keltő hirekre, de ezeket fülünk mellett el hagyjuk vonultatni, mint a sivító szelet vagy golyót, bennünket ezek a hirek már nem izgatnak, sőt biztatólag hatnak reánk, hogy elérkezett a végórájuk. Mi teljes reménnyel vár­juk a közeli békés megoldást és jelszavunk mellett folyton azt hangoztatjuk, hogy: Csak türelem és kitartás 1 Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyek terén kezd lassanként magához térni. Az hirlik, hogy Pápa várösa az árdrágí­tás terén nagy rekordokat ért el. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk megszolgálja a mandátumát. Az hirlik, hogy a polgármester közgyűlési formában teljesen bevált. Az hirlik, hogy a helyettes rendőrkapitány a rendőrség frontját erősen tartja. Az hirlik, hogy a rendőrök karöltve jár­nak a városi csendőrséggel. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság jelenleg várakozási állományban van. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában a kedélyek meg vannak puhítva. Az hirlik, hogy a cipőjegy-irodában áru­hiány miatt bérletszünetet tartanak. Az hirlik, hogy Pápán sokan a spanyol táncot járják. Az hirlik, hogy Pápán a szükségleti hadi­kórház nemsokára nem fog szükségletet képezni. Az hirlik, hogy Pápán a honvéd huszár­ezred parancsnoksága a társadalom összes ré­tegeiből egy jótékonycélu menetszázadot rendez. Az hirlik, hogy Pápán a nők nem szen­vednek férfihiányban. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház nyom­talanul eltűnt. Az hirlik, hogy Pápán a szerelmet futó­száron kezelik. Az hirlik, hogy Pápán a dohány- és szivar­jegynek foga van. Az hirlik, hogy a darutollas legények már teljesen befészkelték magukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények zárt sorokban udvarolnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai azt is vakarják, ami nem viszket. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a zárótüzeket csak vasárnap és ün­nepnapokon adják le. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy fiatalember a szerelmet lánckereskedelemnek tartja. Az hirlik, hogy Mezőlakon különböző bő­röket rekviráltak. Az hirlik, hogy Békáson a bucsu alkal­mával vasúti hiányt konstatáltak. Az hirlik, hogy a Pápai Közi öny szerkesz­ője éjjeli marsrutáját sajátkezüleg állítja ki. HIREK. T. Előfizetőinkhez! Lapkíhordónk sajnálatos beteg­sége következtében Sápunk mai szá­mának helybeli kézbesítésénél zavarok és késedelmek állhatnak elö. Amidőn ezekért előre is szives elnézést kérünk, tudatjuk, hogy esetleg nem kézbesített egyes lappéldányok Nobel Ármin pa­pirkereskedésében vehetők át. A kiadóhivatal. Marton Kálmán Hirdessen a „Pápai Közlöny"-l)en. Marton Kálmán földbirtokos, vá­rosi képviselő és vármegyei törvényhatósági bizottsági tag folyó hó 23-án spanyol náthából keletkezett tüdőgyulladásban egy heti betegség után, 40 éves korában, elhunyt. Benne köz­gazdasági életünk egy zseniális kereskedőt, vá­rosunk egyik legjobb polgárát, a szegények nagylelkű támogatójukat, családja övéit gyen­géden szerető férjet és apát vesztett el. Köz­élelmezésünk sokat köszönhet neki. Az ő ér­deme, hogy városunk lakossága olcsóbb és na­gyobb mennyiségű húshoz juthatott eddig, mint a szomszéd városok. Amiiyen nagykoncepcióju munkásságot fejtett ki, mint kereskedő, oly nagystílű volt, mint filantróp. Se szere, se száma az ő nagyarányú jótékony müveinek. Közülük csak néhányat akarunk felsorolni. A mult húsvét előtt két waggon krumplit adott a város szegényeinek. A nyáron 15 gráci gyer­mek nyaralt pusztáján. Bármily egyesület, vagy szegényember fordult hozzá fölemelt lélekkel, gazdag adománnyal távozott el tőle. Gyakran megtörtént, hogy éhező gyermekeket felszedett az utcán, haza vezette és jóltartotta őket. Hasá­bokat lehetne irni az ő nemes szivéről és em­berbaráti cselekedeteiről. Nincs a városban sze­gény, nincsen olyan ember, aki őt csak hirből is ismerte, aki nem sajnálná szive mélyéből e ritka becsületességü, nemesszivü és fenkölt gondolkodású férfiú korai elhunytát. Temeté­sén a közrészvét impozáns módon nyilvánult. Egész kocsitábor, óriási embertömeg, aminőhöz hasonló nagyságút talán már évtizedek óta nem látott a pápai közönség, kisérte ki utolsó útjára. A család a következő gyászjelentést adta ki: „Marton Kálmánné szül. Kluge Viktória a maga, valamint gyermekei: Pali, Mariska, Aranka, Salamon, Rózsi és Jolánka; édesanyja: özv. Marton Lipótné; úgyszintén testvérei: Marton Ignác, József, Róza férjezett Kaufer Sándorné, Juliska férjezett Steiner Józsefné, Ernő, Berta és az összes rokonsága nevében mély fájda­lommal tudatja, hogy imádott férje, a legjobb apa, fiu, testvér és sógor Marton Kálmán városi képviselő, Veszprém vármegye t törvényhatósági bizottság tagja, családjának és a jótékonyság ügyének szentelt áldásos és munkás élete 40-ik, boldog házassága 14-ik évében, f. hó 23-án, rövid szenvedés után elhunyt. Temetése f. hó 25-én, szerdán délelőtt 10 órakor lesz a gyász­házból, Vásár-utca 8. szám. Pápa, 1918 szept. 23-án. Emlékét szeretettel őrizzük!" — Ah. rendőrkapitány felhívása Pápa r. t. város rendőrkapitányságának tisztviselő karához^ kezelő- és segédszemélyzetéhez, vala­mint rendőrlegénységéhez. A háború 5-ik esz­tendejét éljük, gyötrelmei felettünk, rendőrségi tisztviselők és közegek felett sem vonultak el nyom nélkül. Idegzetünk megviselt, kedélyünk nyomott. Ez azonban kizárólag a mi magán­ügyünknek tekintendő és a velünk hivatalos érintkezést kereső közönségnek nem róható terhére, ezzel nem éreztethető. Nincs manapság olyan ember, akit az utolsó 5 esztendő viharai többé-kevésbbé meg nem téptek, keserűséggel el nem töltöttek és akinek idegeit fel nem zak­latták volna. A nagyközönség védelemre, olta­lomra, tanácsra szorul. Ilyenekért joggal és méltán fordul a rendőrkapitányi hivatalhoz. Sajnos, nem egy panasz jutott el füleimhez ideges viselkedés, fennhéjázó modor, pökhendi magatartás és érdes hangnem miatt. Ezt én a hivatalos életben a hivatalos funkciót teljesítő egyénnek önmagáról való nagyfokú megfeled­kezésnek tekintem és a jövőben el nem tűröm. Tiltakozom tehát az ellen, hogy a jövőben ily­nemű panaszok a vezetésem alatt álló rendőr­kapitányi hivatalban annak bármely tisztviselője, alkalmazottja vagy közege ellen előfordulhassa­nak és felhívom a rendőrkapitányi hivatal tiszt­viselői karát, kezelő- és segédszemélyzetét, vala­mint rendőrlegénységét, hogy a közönséggel szemben minden néven nevezendő idegeske­déstől fenn héjázástól és érdes modorban való bánásmódtól tartózkodjék és tartsa kötelessé­gének mindenkivel szemben bárki legyen is az aki hozzáfordul, minden személyválogatás nél­kül előzékeny, udvarias és nem bántó vagy sértő magaviseletet tanúsítani. Kijelentem egy­idejűleg, hogy minden, ezen felhívásom intenciói­val ellenkező viselkedést és modort, valamint az esetleg előforduló panaszokat ez utóbbiak kellő kivizsgálása és igazolt volta esetén kímé­letlenül megtorolni fogom. Türelem mindenkivel szemben. Ez a legkevesebb, amellyel a város közönségének mindnyájan tartozunk. Pápa, 1918. évi szeptember hó 27-én. Kemény Béla h. rendőrkapitány. — Eljegyzés. Steiner Jenő, a helybeli Nagy Áruház cég főnöke eljegyezte unokanő­vérét, Löwenstein Szerena úrhölgyet, néhai Löwenstein Vilmos elismert szépségű leányát. Szívből gratulálunk az ifjú jegyespárnak! — Egyházkerületi közgyűlés. A dunán­túli református egyházkerület városunkban tar­totta folyó évi közgyűlését szeptember 22—24. napjain Németh István püspök és Chernel Antal egyházmegyei gondnok elnöklésével. A gyűlés főtárgya a pápai református főiskola és nő­nevelőintézet ügye volt. A főgimnáziumban a klasszika-filológia tanszékére Pap Zoltán sáros­pataki tanárt választották meg, a theológiai akadémián az egyháztörténelmi tanszéket nem töltötték be. Konventi rendes tagokul Antal Géza dr., Nagy Lajos, dr. Segesdy Ferenc és Szabó György tagokat választották meg. Fő­iskolai ügyész dr. Adorján Gyula, a gazdasági tanács alelnöke dr. Molnár Imre lett. Vasárnap Németh István püspök tizenöt ifjú lelkészt szentelt fel, délután pedig az értekezleten Balogh Jenő volt igazságügyminiszter és dr. Antal Géza tartottak előadást. A gyűlés táviratilag fejezte ki hódolatát az uralkodó iránt és ugyancsak táviratilag üdvözölte a kerület főgondnokát, Tisza István grófot, aki a gyűlésen nem jelen­hetett meg, úgyszintén a főgondnoknak Pöstyén­ben időző feleségét. — Tisztiértekezlet. Vármegyénk al­ispánja jövő hó 2-ára a szarvasmarha-, bur­gonya- és tengeri-rekvirálás tárgyában tiszti­értekezletet hivott egybe. — Vágóhídi díjemelések. A városi tanács az állatorvos javaslatára, mint tudjuk, felemélte a díjtételeket a vágóhídon. — Letört bimbó. Dr. Csoknyay Jánost, városunk kitűnő tiszti főügyészét és családját mélységes gyász érte. Leánya, a 11 éves Margitka, f. hó 23-án éjjel pár napi szenvedés után elhunyt. A szelidlelkü, kedves lánykát, aki szüleinek öröme, büszkesége volt, e hó 25-én helyezték impozáns részvét mellett örök pihe­nőre a kálváriái temetőbén. Zokogó szülei és kis testvérkéje mellett mélyen meghatva állottak ravatalánál a polgári leányiskola tanár­női és növendékei, akik szorgalmas és min T denki által szeretett tanítványukat, illetőleg tanulótársukat vesztették el benne. Áldás em­lékére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom