Pápai Közlöny – XXVIII. évfolyam – 1918.

1918-09-22 / 38. szám

PAPAI KOZLOM Közérdekű független hetilap, ei Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 16 K, félévre 8 K, negyedévre 4 K. Egyes szám ára 32 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) A f. hó 19-én és 20-án tartott állandó választmányi gyűlésen tárgyalt mintegy húsz ügy közül legfontosabbak a városháza átalakítása, a szociális ügyosztály felállítása, két elsőosztályu aljegyzői állás létesítése és a városi szervezeti szabályok átalakítása, A városháza átalakítása valóban sürgős feladat, mert egyik-másik hivatal olyan egészségtelen, szük, sötét zugban van elhelyezve, hogy miatta nem* Pápa városának, hanem Piripócsnak is szégyenkeznie kellene. Nem egy gyengébb szervezetű tisztviselő esett már álcjozatul ezen antihigienikus helyiségeknek, szerzett magának örökös nyavalyát és korai halált. Valóban csudálatos, hogy oly bátor vállalkozók akadtak, akik rászánták magukat, hogy e'betegségtermelő és halált siettető lyukakban hivatalos munkát vállaltak és azok, akik már bennük ülnek, meg nem szöktek belőlük és nem néztek más foglalkozás után. A polgármester emberszerető szivére vall, hogy e baj orvoslását első teendői közé sorozza. A szociális ügyosztály felállításával polgármesterünk programmjának egyik pontját akarja megvalósítani. Lapunk e kérdéssel már többször foglalkozott. Ma, midőn fővárosunkban több ezer lélek él a hadisegélyből, logikus dolog, hogy ügyes-bajos dolgaik elintézésére hozzáértő tisztviselő vezetése alatt külön osztályt szervezzenek. A nagyfontosságú ügy elkerülhetlenné teszi, hogy a hadisegélyesek, hadiözvegyek, árvák, rokkantak és egyéb közjótékonysági ügyek szálai egy kézben fussanak össze és ezen összes ügyeket egy erős kéz irányítsa egységes terv szerint. Ezzel összefügg a két elsőosztályu aljegyzői állás szervezése és a városi szervezeti szabályok módosítása. A két új állás szervezésével alkalom nyilik több érdemes tisztviselő előmenetelére és azon kívül is méltányos, hogy az a tisztviselő, akinek vállán néhány ezer lélek ellátása nyugszik, maga is illően el legyen látva. E dolgokra különben még visszatérünk. * * * Kitűnő dolga van nálunk mindenkinek. Szegény, nélkülöző, koplaló, gyászoló, ügyefogyott embert, támaszát vesztett öreg édes anyát, gyenge, apátlanná lett gyermeket, távol, ismeretlen sirban nyugvó férjét gyászoló fiatal asszonyt csak hírből ismerünk. Bőségben úszunk. A kenyeret, hust, tejet, vajat, zsirt, tojást, főzeléket, tüzelőanyagot, ruházati cikkeket félig ingyen vesztegetik. Nincs, nem volt és nem lesz ilyen Eldorádó, mint hazánk mostanában. Nincs a világon semmi bajunk, azért nem férünk a bőrünkbe, azért inscenálunk egymást közt ősi magyar szokás szerint egy kis parázs veszekedést. Azért uszítják azok, akiknek életérdekük a tömegek látásának elhomályosítása, a csordaemberek tömegét gonosz céltudatossággal a jó eleve kiszemelt bűnbakok ellen. A háború uszítói, buldogai, valamint azok, akiknek hatalma és gazdagsága a tömegek hiszékenységén, gondolkodótehetségének korlátoltságán, tudatlanságán, félrevezetettségén, lelki megrémítésén alapszik, folyton lövöldözik a gyűlölet ágyúgolyóit, rámutatván erre is, arra is: „Ez sincs a fronton, az is meggazdagodott a háborún. Csak a ti véreitek pusztulnak a fronton, ők megmaradnak. Ti nélkülöztök, tönkrementek, ők bővelkednek, gazdagodnak". Jól tudják ők, hogy a gyűlölet megbénítja a gondolkodást és elhomályosítja a látást és ezzel elterelik a tömegek figyelmét magukról, mert az emberi gondolkodás korlátoltságánál fogva a tudatban egy időben csak egy képzet, egy fogalom, vagy egy ítélet foglalhat helyet. Miért nem hívják fel a figyelmet arra, hogy hány száz szolgabíró, törvényszéki és járásbiró, hány ezer más tisztviselő, hány tiz- és százezer kis- és nagybirtokos van felmentve és hány millió kisbirtokos gazdagodott meg a háborún? Ha nem mutatnak ezekre, jól teszik, mert mindnyájan valóban nélkülözhetlenek és egész közigazgatásunk, igazságszolgálatunk, gazdasági életünk megbénulna, csődbe kerülne, ha mindnyájukat a frontra küldenék. De épen úgy lehetetlenné válnék a hadviselés, a közellátás, ha a kereskedőkét elvonnák hivataluktól és mind a menetszázadokba beosztanák. Miért rójják fel tehát hibául az egyik társadalmi osztálynak azt, amit a másiknál természetes, magától értetődő dolognak tartanak; mikor az egyik itthon éppen olyan nélkülözhetlen, mint a másik; mikor a hadviselésnek és a közellátásnak az egyik éppen olyan fontos szolgálatot teljesít, mint a másik; mikor a háborún az egyik éppen úgy gazdagszik, mint a másik? Aki a háború idejét itthon, szépen, nyugalomba töltötte; aki mindennap dúsan terített asztalhoz ült, puha ágyban aludt; aki a háborúban és a háborún anyagilag gyarapodott, hatalomban erősödött; aki a háborún szerzett jólétben a háborúról és annak sok millió áldozatairól annyira megfeledkezett, hogy bőrében férni nem tudásában egyfolytában napokig mulatott, dáridózott: annak nincs joga, hogy úton-útfélen, nyilvános helyeken és vasúti kupékban rámutasson erre, vagy arra, hogy mindenütt ott van, hol a háborún tollasodni, gazdagodni lehet, csak a fronton nincs. Aki pedig tűzoltó, oltsa a tüzet és ne gyújtsa fel a gyűlölet tüzét. * * * A tanítók egy része számára a tavalyi háborús segélyt csak a mult hónapban utalták ki, az idei ruhasegély még a messze homályban rejtőzik.Mindenki tudja, hogy egy év óta a pénz vásárló értéke legalább száz százalékkal csökkent. Tavaly 120—150 koronáért adták a fa ölét, ma pedig 320 K egy öl fa ára. Éppen ilyen arányban emelkedett az élelmicikkek ára is azóta. Aki tehát a tanítókat ennyi ideig várakoztatja illetményeik kiutalásával, ennyivel megkárosítja őket. A vallásés közoktatásügyi minisztérium polgári iskolai ügyosztályában mintaszerű pontossággal intézik el az ügykörükbe tartozó tanerők anyagi ügyeit, mert ezen ügyosztály élén egy kiváló tehetségű, lángbuzgalmu és vaserélyü államtitkár áll, ki maga is szerény tanítói sorsból küzdötte fel magát saját erejéből e diszes, magas állásra. Ö még emlékezik a tanítói sanyarú sorsára; van szive mások szenvedéseinek, nélkülözéseinek átérzésére, azért meg is tesz mindent volt kartársai sorsának enyhítésére, ami tőle telik. Ha lehetséges az ügyek ilyen gyors elintézése az egyik ügyosztályban, miért nem lehetséges a többiben is? Várhelyi Izsó.