Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-06-03 / 22. szám

XXVII. évfolyam. Pápa, 1917 junius 3. 22. szám. PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, a Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptalajdonos ét kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyflt terek feltétetnek a kiadóhivatalban és Nefetl Arain könyv- és papirkereskedósében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Hiba van a kréta körül. A város tizenegyezer koronát adott ki nyomtatványokra, hogy a közélelmezés adminisztrációját egyszerűsítse és javítsa, a közönség pedig semmit sem lát az egyszerűsítésből, mert most is napokig kell ácsorognia, várakoznia és sorfalat állania, mig a közélelmezési irodában lebélyegezett liszt-, cukor-, zsir- stb. jegyeit tartalmazó könyvecskét visszakapja, Ez az időt- és türelmet rabló várakozás minden hónapban megismétlődik. A hiba nem a közélelmezési irodában keresendő, mert ott megvan a jó szándék, hogy a közönség súlyos helyzetén könnyítsenek. Ámbár Dante szerint a pokol purgatoriumának padlója is csupa jó szándékkal van kirakva. A jó szándék maga nem sokat ér, ha nem vezet célra. Más rendszer szerint kellene dolgozni. A kisfizetésű hivatalnokoktól elég, ha kötelességüket a kiszabott módon sablonosán, pontosan elvégzik. Tőlük nem várható, hogy új rendszert találjanak fel. Nem az ő dolguk, hogy ilyent kigondoljanak. Ha sikerülne is valami újabbat, az eddiginél jobbat kigondolniok, nem fogadnák el föllebbvalóik, akik többnyire azt hiszik, hogy magasabb hivatallal több ész is jár, és hogy a Gondviselés nekik adta az okosság privilégiumát. Az Orsz. Közélelmezési Hivatal dolga lenne jobb közélelmezési rendszert kidolgoznia és ezt az összes közélelmezési hivatalokkal utasítások alakjában közölni. Ha maga nem tud ilyen rendszert kigondolni, küldjön ki egy élesszemü szakembert Németországba, hogy tanulmányozza az ottani közélelmezési adminisztrációt. Ha a németektől a szervezés terén ellenségeik is tanulnak és tőlük mindent ellesnek, miért ne tanuljunk tőlük mi, akik jó barátai vagyunk ? * * * A középiskolák kapui a tanulók és a tanárok örömére megint a szokottnál egy hónappal előbb bezárultak. A tanulók és tanárok megint négy hónapos vakációt fognak élvezni. Az utóbbiak mást úgysem élvezhetnek, mint kis szabadságot, napsugarat, friss levegőt, mert ezekre nem kell a lisztirodában jegyeket váltani és nem kerül pénzbe. Hányan vannak mégis, akik a tanárokat a hosszú vakációért irigylik, noha az a silány fizetés, amelyet e szegény, egyetemet vagy más főiskolát végzett kulik élveznek, éppen nincs arányban az általuk végzett munkával. Mégis sokan azt kívánják tőlük, hogy a vakációban dolgozzanak a köz javára, persze ingyen, csupa idealizmusból. Ha a termelő őt csupa idealizmusból ellátná liszttel, krumplival, zsirral, a mészáros hússal, a posztókereskedő csupa idealizmusból adna neki szövetet, vásznat, a szabó és cipész csupa idealizmusból varrna neki és családjának ruhát és cipőt, vagy ha kenyeret kérő gyermekei csupa idealizmusból jóllaknának: akkor a tanárok kötözni való gazemberek volnának, ha nem dolgoznának a közért csupa idealizmusból, ingyen. De mig a termelő, kereskedő, mészáros, suszter, szabó pénz és pedig horribilis pénzt követelnek a lisztért, húsért, zsírért, ruháért és cipőért: a tanár fájó szivvel bár, de mégis kénytelen elhallgattatni az idealizmus intő szavát és pénzt kérnie munkájáért. * * * Nincs boldogabb ember a tanulónál, aki az iskolaév végén kikapja a végbizonyítványt. Azt hiszi, hogy ezzel kezébe kapta a kulcsot, amellyel a boldogulás kapuját kinyithatja. Ez az ábránd azonban csakhamar szétfoszlik, mert a legtöbb esetben igen sokáig kell fáradságosan keresnie, mig megtalálja azt a zárt, amelyet kulcsával kinyithat. Előtte áll a pályaválasztás minden nehézsége. A legtöbb azt hiszi, hogy e nehézségeket valamely biztos fizetéssel járó hivatal elnyerésével küzdheti le. Az ábrándos ifjú nagyon csalódik. Az igazi és örökös nehézségek még csak akkor kezdődnek valóban. A hivatalbalépéssel a fiatalember örökös, felbonthatatlan házasságra lépett a szegénységgel, nélkülözéssel, amelytől sokkal nehezebb elválni, mint a házsártos feleségtől. (Igen sok hivatalnok azért bűnhődik, mert bigámiában, kettős házasságban él: feleségével és a szegénységgel.) Toppanjon csak be ebéd idején a hivatalnok házába. Nem fog az asztalon egyebet látni, mint sovány főzeléket és fekete kenyeret. Nézze meg kopott, kifényesedett ruháját! A külvilággal szemben még megőrzi úri voltának látszatát, felölti a háború előtt szerzett jobb ruháját, de nemsokára utolsó darab ruhája is lefoszlik róla és kénytelen lesz a társadalom szégyenére a nyilvánosság előtt is rongyaiban megjelenni. Egy egész hosszú emberélet szomorú tapasztalataira támaszkodva, szivem egész forró szeretetével óva intek minden ifjút, ne válasszon olyan pályát, amelyen a munkáltató szabja meg kényekedve szerint munkája bérét, hanem keressen olyan szabad foglalkozást, amelynél a munkabér megállapításánál a döntő szó az övé. Szóval: legyen iparos, kereskedő, földmíves, doktor, mérnök, vagy ügyvéd, csak ne szabott fizetésből élő alkalmazott, hivatalnok! * * * A szabott fizetésüek nem üdvözlik valami nagy hozsánnával a lelépő kormány azt az intézkedését, amely 500— 1100 korona rendkívüli segélyt nyújt nekik, mert többet vártak. A békében a három gyermekes, családos hivatalnok örömében nagyot ugrott volna ilyen összegű segélynek, mert ennyi pénzzel fölruházhatta volna egész családját és elláthatta volna háztartását télre tűzi anyaggal és a legszükségesebb élelmiszerekkel. Most mit vegyen előbb ezen a „nagy" summán? Hiszen a három éves háború alatt mindenből kikopott. Ha magának, feleségének és három gyermekének egy-egy rendes ruhát, egy-egy pár cipőt, kalapot, néhány pár harisnyát vesz, az 1100 koronából nem futja. Honnan szerezze be a méregdrága fűtőanyagot, a zsirt és krumplit stb? Ezért nem ujjonganak a rendkívüli segélynek. Jó tanáccsal szolgálhatnék. Vegyenek csak ruhát a beszerzési előlegen, mert hiszen élelmiszert úgysem kapni. Azon kívül találjanak vigasztalást abban a gondolatban, hogy jobb a kevés, mint a semmi. Aztán jön egy új kormány, mely talán majd többet ad, ha mást nem, több Ígéretet. Hiszen ebben nagy praxisa van! v. i. Szeretetadományokat kér a Hadsegélyező Hivatal átvételi különítménye Budapest, IV., Váczi-utca 38.