Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-04-15 / 15. szám

KÖZLÖM Közérdekű független hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyüt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. A köztisztviselők és a háború.* A világháborúnak anyagi téren a köztisztviselők a rokkantjai. A háború okozta szertelen drágaság és spekuláció teljesen készületlenül találta a tisztviselőket, kik minden megfelelő szervezet hiján vannak. Az állami tisztviselők országos egyesülete, amennyi érdemet szerzett is a tisztviselők fizetés- és status rendezése és anyagi segélyezése terén, nem fektetett eddig súlyt a tisztviselőknek országszerte való szervezésére. így történt azután, hogy azok az itt-ott található fiók egyesületek, fogyasztási szövetkezetek stb. mind csak lokális jellegűek, nagyobb feladatok megvalósítására nem alkalmasak és a tisztviselők továbbra is a kiaknázásnak, lakásdrágításnak stb. teljesen ki vannak szolgáltatva. A háború előtt a tisztviselői kar jólrosszul csak megbirkózott ezekkel a nehézségekkel, amiben talán legjobban az a megszokás segítette, hogy tisztviselőknek nem jár gondatlan élet. De a háború azt a gyönge alapot is széttörte, amelyen a tisztviselőknek komolyan kell sorompóba lépniök, hogy a háború után biztosítsák boldogulásukat. Azzal már eleve vessünk számot, hogy a tisztviselőkérdést fizetésrendezéssel nem lehet megoldani. Mert már a háború előtt sem tudtak a különböző kormányok olyan összegeket e célra fordítani, amelyek a tisztviselőket az anyagi gondoktól mentesíthetnék. Háború után ez még sokkal nehezebb probléma lesz, ha elgondoljuk, hogy mily óriási kamatterhet ró a háború költsége az államra és mily rengeteg pénz kell majd a minden téren való helyrepótlásra. A tisztviselőknek tehát arra kell törekedniük, hogy oly intézményeket létesítsenek, melyek segítségével legfontosabb életszükségleteiket olcsón és jól biztosíthassák és amihez az államnak főként csak erkölcsi és csak kisebb részben anySgi támogatását kell igénybe venniök és amelyek egyúttal a tisztviselőkön való túlzott nyerészkedést lehetetlenné teszik. Ez a legcélszerűbben fogyasztási szövetkezetekkel érhető el. Tömörüljenek te* Ezt a közleményt a városunkban már megalakult „Tisztviselők Szövetkezete" propagálására irtuk. hát a köztisztviselők, alakítsanak minden vármegyében fogyasztási szövetkezetet, mely a tisztviselők mindenféle szükségletéről gondoskodik, minden vármegye székhelyén legyen egy szövetkezet, minden járási székhelyen, melyen kellő számú tisztviselő lakik, legyen egy fiókintézet. Ezen szövetkezetek az egész országra szóló szoros szövetséget alkossanak, melynek központja Budapesten van, Ez a központ gondoskodik majd az egyes szövetkezetek hitel-ellátásáról és árubeszerzéséről, ez irányítja és ellenőrzi az üzletmenetet. A kormány pedig vegyen részt a tisztviselők ezen vállalatában, biztosítson olcsó hitelt, adjon szállítási és vámkedvezményeket, tekintse ezt a saját intézményének és részesítse minden gondoskodásában. Tegye lehetővé, hogy ez a szövetség minden vidéki centrumban tisztviselő házakat építhessen. Az állam a közelmúltban egész munkás várost létesített és lehetővé tette, hogy a munkások olcsón jó és egészséges lakásokhoz juthattak. Tegye ezt most meg a tisztviselőkkel, kik az állam legfőbb munkásai és erre a gondoskodásra elsősorban igényt tarthatnak. Ha a kormány azokat a Icedvezményeket, melyekben a munkástelepeket részesítette, most az állami tisztviselők szövetkezeteinek juttatja, egy-kettőre meg van oldva a tisztviselőlakás kérdése. Az a körülmény pedig, hogy ily telepek minden nagyobb városban létesülnek, megkönnyítené a tisztviselőkre nézve az elhatározást, hogy házat szerezzenek, mert áthelyezés esetén az ő otthagyott házát a szövetkezet kezelné, bérbe adná, tataroztatná és elszámolna az illető tisztviselővel, esetleg pedig annak eladását közvetítené, az átköltözött tisztviselő pedig új lakóhelyén vehetne át egy ott megüresedett házat és a régi házát könnyű szerrel a szövetkezet segítsége mellett kicserélhetné. Hogy mily nagy jelentősége van az ilyen szövetkezetek megalakításának, könynyen belátható, ha figyelembe vesszük pl., hogy az államvasuti tisztviselők a háború előtti időben a porosz szenet 2*5, 27 koronával fizették métermázsánként, ugyanakkor, mikor mi 4—5 koronát voltunk kénytelenek érte adni. Ez az óriási különbözet pedig csak az államvasút nagyban való bevásárlásában és szállítási kedvezményben rejlik, ezen kedvezményben pedig a kormány révén a köztisztviselők is részesülhetnének. Vagy vegyük a ruházkodás kérdését. Mily máskép volna az a tisztviselő ellátva, kinek részére a budapesti központ a posztógyárban vásárolná készpénzben, mint nagyfogyasztó a szövetet, amelyet tehát a tisztviselő ugyanolyan árban kapna, mint a nagykereskedő és amely szövetet a szövetkezet szerződtetett szabója, előre meghatározott árért feldolgozná, mig most a szövetet a szabónál kell megvennünk, tehát 3-ik kézből és a ruha elkészítéséért óriási árt fizetni. Majd minden egyes árucikknél lehetne ily módon kisebb-nagyobb megtakarítást elérni és az együttesen oly nagy összegre rug, amely a tisztviselő anyagi egyensúlyát biztosítaná. Ezek a szövetkezetek legegyszerűbben az állami tisztviselők országos egyesülete keretében, mint annak fiókegyesületei alakulhatnának meg, melyeknek központi ellátását az anyaegyesület végezhetné. Az országos egyesület ezzel óriási befolyásra és hatáskörre tenne szert, igazi centruma volna a tisztviselőknek és azoknak érdekeit minden téren istápolhatná. A tisztviselők pedig e hatalmas szervezetükben, mely vidéki intézeteivel a tisztviselők minden rétegével a legfelsőbb kapcsolatot tartaná fenn, erős támaszt nyernének. Karoljuk fel tehát a szövetkezés eszméjét, indítsunk országos mozgalmat a tisztviselők között, ne riasszon el bennünket a mult idők néhány balul végződött kisérlete, mert ha nem tudunk a háború után következő új korszakhoz alkalmazkodni, elveszünk. Ennek pedig itt a tizenkettedik órája. Szereftetadományokat kér a Hadsegélyező Hivatal átvételi különítménye Budapest, IV., Váczi-utca 38. Hirdessen a Pápai Közlönyben.