Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-25 / 12. szám

PAPAI HOZLOW Közérdekű fűtetlen hetilap, a Meg-jelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedórre S K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYE8. Hirdetések és Nyilt-terek feltétetnek a kiadóhivatalban és NeM Amin könyr- és papirkereskedésében. Katonai rendőrség Pápán. A háborús állapotokra való tekintet­tel a katonai rendészeti tennivalók végre­hajtására külön szervezetet alakított a had­ügyminiszterrel egyetértőleg a honvédelmi minisztérium. Ez a szervezet: a katonai rendőrség. Ilyen külön rendőrség működik az ország egész területén, és rövid időn belül váro­sunkban is szervezve lesz. A katonai rendőrség felállítása azon­ban semmiben sem korlátozza a polgári rendőrség jogait és kötelességeit, még abban a tekintetben sem, hogy a közrend és közbiztonság érdekében katonai szemé­lyekkel szemben is fellépjen, ha megfe­lelő katonai erő nincs jelen. A katonai rendőrség fegyverhaszná­latát a katonai szolgálati szabályzat álla­pítja meg. Eszerint nemcsak tettleges bántalmazás, vagy támadással való ve­szélyes fenyegetés esetén van helye a fegyverhasználatnak, hanem akkor is, ha valaki a katonai őrséget durván a figyel­meztetés dacára is tovább sértegeti s továbbá, ha valamely elfogott veszélyes bűntettes elmenekült és fenyegető felszó­lítások dacára sem áll meg s máskép, mint fegyverhasználat által elmenekülése meg nem akadályozható. A vidéken szervezendő katonai rend­őrséget a polgári hatóságokkal egyetértő­leg a honvédkerületi parancsnokság intéz­kedései alapján az állomásparancsnok állítja fel. A katonai rendőrség vezetője az állomásparancsnoksághoz beosztott al­kalmas törzstiszt. A helyőrség területi kiterjedésének megfelelőleg kerületekre oszlik s a kerü­letek élén is egy-egy törzstiszt, vagy szá­zados működik, megfelelő számú járőr­osztagparancsnokokkal és legénységgel. A katonai rendőrség úgy a főváros­ban, mint a vidéken kizárólag katonai rendészetet végez s a következő körül­mények megszüntetésére és megtorlására kell törekednie: Ittaság, éjjeli kóborlás, takarodón túli kimaradás, koldulás katonai egyen­ruhában, illetlen magaviselet. Nyilvános helyiségek, lebujok át­kutatása, hol gyanús elemek tartózkodnak, vagy amelyeknek látogatása a katonákra káros. Kutatás szökevények és kémek után. A katonai rendőrség járőre nyilvános helyekre, mint a vendéglő, kávéház, szál­láshelyek, elvileg csak rendőrségi közeg kíséretében és csak akkor mehet be, ha a helyiséget a járőrparancsnok, vagy a rendőrségi közeg előzetesen megszemléli és ő is szükségesnek tartja az adott eset­ben való eljárást, mint amilyen a letar­tóztatás, vagy igazoltatás. A katonai rendőrség a háború tar­tama alatt működik s a rendes béke­viszonyok beköszöntésével feloszlik. Közönségünk megnyugtatására jelez­zük, hogy tévedés azt hinni, hogy a katonai rendőrség a közönség molesztá­lását fogja maga után vonni, sőt ellen­kezőleg a katonai rendőrség a lakosság elsőrendű érdekeit fogja szolgálni, ameny­nyiben sok becsapásoktól, amelyekről ed­dig meggyőződést szereztünk, meg fogja menteni, mert minden gyanús álruhába öltözött egyének idejekorán le lesznek leplezve. Szinte tévedés azt hipni, hogy a katonai rendőrség különösebben törődik a civilekkel. Nyugodtan mehet minden polgár az utcán, senkit sem molesztálnak, csak a gyanús embereket szólítják fel igazolásra. Ezért nagyon is ajánlatos, ha a polgárság bármily személyazonossági igazolványt hord magával, mert így meg­kímélheti magát még az esetleges kelle­metlenségektől is. A katonai rendőrség ügyköre mint már jelezve vanr főleg a csavargó kato­nákra, álkatonákra és szökevényekre ter­jed ki, tehát csak nagyon is gyanús eset­ben igazoltatnak polgári ruhába öltözött egyéneket, akikről azt hiszik, hogy szöke­vények. Természetesen apróbb félreérté­sek nincsenek kizárva, ezért, mint már jeleztük, nagyon is ajánlatos, hogy legiti­mációval lássa el magát mindenki. Leg­célszerűbb az alkalmatlanságot, vagy fel­mentést igazoló okmányt zsebben tartani, hogy szükség esetén ez megvédjen min­denkit a gyanú alól, mert akit igazolásra szólítanak fel és nem tudja magát legiti­málni, azt beviszik a laktanyába további eljárás céljából. Városunkban — úgy tudjuk — a katonai rendőrséget a helybeli honvéd­huszárezred fogja szolgáltatni. Az erre kiválasztott legénység már tanfolyamon van a fővárosban, mely tanfolyam né­hány hétig tart és visszaérkeztekor a katonai rendőrség nálunk is működésbe fog lépni, ami körülbelül jövő hónap közepére van jelezve. Az első napokban szokatlan lesz a katonai rendőrök működése, azonban mindenki megnyugvással, sőt örömmel fogja látni azt a hasznos tevékenységet, amellyel végre sikerülni fog megtisztítani a kétes exisztenciáktól a várost. Rövid időn belül észrevehető lesz a katonai rendőrség működésének üdvös volta és jó hatása. Hadi gondozó szervezet létesítése. A miniszterelnök a hadi gondozás országos szervezetéről rendeletet bocsáj­tott ki. A világháború* ezernyi baja között is fontosságában és hatásában alig tudunk súlyosabb és időszerűbb kérdést elkép­zelni, mint épen a hadiállapot közvetle­nül érdekeltjeinek gondozását. A kérdés kiemelkedő fontosságát a miniszterelnök kisérő leirata is kifejezésre juttatja, amely többek között ezt mondja: „Felséges asszonyunk hivó szavára a tettek mezejére kell lépniök mindazok­nak, akiket kedvezőbb anyagi helyzetük és magasabb műveltségük szenvedő em­bertársaik felkarolására képesít. Ki kell részüket venniök nemcsak az anyagi ál­dozatokból, hanem abból a munkásság­ból is, amely felkeresi és az élet rögös utján át tanácscsal, buzdítással, segéd­kező közbenjárással állandóan kiséri a gondozásra szorultat. A rendelet a hadi rokkantak, özve­gyek és árvák gondozását nemzeti fel­adatnak minősíti, amelyet az állam az ön­kormányzati hatóságoknak és a társada­lomnak közreműködésével teljesít. A tár­sadalom részvételét a gondozók közve­títik, akik a gondozottat tanácscsal és tettel támogatják. A gondozó feladata a gondozott személyi és anyagi viszonyait figyelemmel kisérni, sorsát a legmegfe­lelőbb módon biztosítani. Gondoskodik a szülőtlen árva elhelyezéséről, szük­ség esetén gyermekvédelmi intézményben, vagy különös gyógyító intézetben való elhelyezéséről, s általában olyan nevel­tetéséről, amilyenben atyja életbenmara­dása esetén részesült volna. A hadirokkant utókezelése, taníttatása, művégtagjának megszerzése, intézeti kezelése, nyugdija, foglalkoztatása ügyében közrejár, gyer­mekeinek neveltetését előmozdítja. Az öz­vegy munkáltatását, jövendő sorsának

Next

/
Oldalképek
Tartalom