Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-03-25 / 12. szám

berendezését megkönnyíti, segítsége és nyugdija folyósítása érdekében lépéseket tesz. Foglalkoztató műhelyek szervezése iránt javaslatokat tesz. A gondozó tisztségre alkalmas egyé­neket a főispán által kinevezett 3—6 tagu bizottság irja össze járásonkint és városonkint. A jegyzéket az árvaszék meghallgatása után első alkalommal a főispán állapítja meg, később pedig a törvényhatosági hadigondozó bizottság vá­lasztja a gondozókat. Az egyes gondozó­kat a városi (járási) hadigondozó bizott­ság javaslatára az árvaszék rendeli ki. A gondozó működését az árvaszék ellen­őrzi, s így tulajdonképen a rendelkező, a segítő és cselekvő hatóság szerepét az árvaszék hivatott betölteni, amely feladatkört azonban a rendelet közelebb­ről nem tisztázza. Minden város (község) gondozói városi (községi) hadigondozó bizottsággá alakulnak. Városunkban szükség esetén több hadigondozó bizottság is alakulhat. Elnököt (elnöknőt) a maguk kebeléből választanak. Első feladata a bizottságnak a gondozásra szorulók összeírása. Ké­sőbbi kötelessége az ujabb gondozók kijelölése, a gondozásra szoruló esetek felkutatása s a tagok tapasztalatainak megbeszélése. A járás valamennyi hadi gondozója alkotja a járási hadi gondozó bizottsá­got, — amely rendszerint választmánya­útján működik. A hadigondozást a járás területén figyelemmel kiséri, a gondozók kirendelésére az árvaszéknek javaslatot tesz, a főszolgabírónak a hadigondozási ügyekben véleményt nyilvánít, s a hadi­gondozók felügyeletében segédkezik. Vá­rosokban a járási hadigondozó bizott­ságnak megfelelő szervezet nem alakul. Megyében, illetőleg a járásokban külön feladat-köre van a főszolgabírónak. Végzi a hadigondozás hatósági felügye­letét, ellenőrzi a hadigondozók működé­sét, az árvaszéknek hadigondozási ügyek­ben hozott határozatait végrehajtja, sür­gős ügyekben önmaga is intézkedhetik. A törvényhatósági városokban és minden megye székhelyén alakul a tör­vényhatósági hadigondozó bizottság. El­nöke a főispán, tagjai a szakhivatalok vezetői, tagjai továbbá megyékben a já­rási bizottságok egy-egy kiküldötje s vá­rosokban a városi bizottság négy kikül­döttje. Az országos hadigondozó tanács a helyi intézmények vezetői közül ugyan­ennyi tagot küldhet ki. A törvényhatósági hadigondozó bi­zottság feladata az egységes irányítás és felügyelet. A hadigondozó észleleteit és tapasztalatait, s az egyes gondozottak sorsára irányuló javaslatait közvetíti az országos hadigondozó hivatalhoz. Ez a közvetítés különösen kiterjed a hadiárva nevelésére, intézeti elhelyezésére és gyó­gyító kezelésére, a rokkant kezelésére, a rokkant és az özvegy foglalkoztatására. Legfontosabb feladata a kereseti telepek, házi foglalkoztatás szervezése, a rokkan­takat, özvegyeket, árvákat befogadó és sorsukat biztosító intézmények megterem­tése. A hadigondozás ügyét az egész országra nézve az országos hadigondozó hivatal vezeti és irányítja, amely a m. kir. rokkantügyi hivatal helyébe lép. Az országos hivatalt szaktanácsaikkal az or­szágos hadigondozó tanács támogatja. A hadigondozó szervezet értékes ki­egészítője az a két szakaszos miniszter­elnöki rendelet, amely szintén a napok­ban jelent meg, s amely kimondja, hogy kereseti telepeket és műhelyeket nemcsak rokkantak, hanem özvegyek és árvák ré­szére, s foglalkoztató műhelyeket hadba­vonultak családjai részére is lehet fel­állítani. Kivonat a pápai köz- és magántisztviselők és -alkalmazottak fogyasztási szövetkezetének Alapszabályaiból. A szövetkezei célja, cége és tartama. 1. §. A szövetkezet célja: tagjai erkölcsi érdekeinek támogatása és anyagi helyzetének javítása az elsőrendű szükségleti cikkek be­szerzésével. 2. §. A szövetkezet cége: Pápai köz- és magántisztviselők és -alkalmazottak fogyasztási szövetkezete. 3. §. A szövetkezet székhelye: Pápa város; működési köre kiterjed a pápai járásra is. 4. §. A szövetkezet tartama határozatlan időben állapíttatik meg. A tagok jogai és kötelességei. 5. §. A szövetkezetbe csak olyan teljes korú egyén léphet be, ki valamely állami, megyei, városi, felekezeti és magánvállalat al­kalmazásában áll, vagy állott, meghatározott java­dalmazásban, vagy nyugellátmányban részesül. A hadbavonult tisztviselők és alkalmazot­tak családtagjai hasonló elbírálás alá esnek. 7. §. A szövetkezet megalakulása alkal­mával a tagok belépése a szövetkezet alapsza­bálytervezetének sajátkezű aláírása által történik. 8. §. A belépő tag már a belépés fényé­nél fogva köteles lagalább egy üzletrészt je­gyezni, melynek értéke 50 K-ban állapíttatik meg és havi 5 K-ás előleges részletekben fize­tendő be; tartozik továbbá üzletrészenként 1 K belépési díjat fizetni. A tagok több üzletrészt is jegyezhetnek. A hátralékban maradt befizetés után 6% kése­delmi díj fizetendő. Jogában áll a tagnak több részletet, vagy az egész üzletrészt egyszerre befizetni. 9. §. A tag a szövetkezet kötelezettségei­ért saját üzletrésze névértékének kétszeres ösz­szegéig felelős. 10. §. Az üzletrészek után kamat nem fizettetik, de a felosztható nyereségből a tagok legfeljebb 5% osztalékban részesülhetnek. 18. §. A tag igénnyel bír: a) a szövet­kezet által beszerzett szükségleti cikkeknek (az igazgatóság által megállapítandó kedvező fize­tési feltételek mellett való) bevásárlására, amely bevásárlás azonban nem haladhatja meg a hatóságok és közélelmzési hivatalok által meg­állapított mennyiséget; b) a szövetkezet által alapított ipari üzletek igénybe vételére; c) a szövetkezetnél nyerhető olymérvü hitelre, ame­lyeket az igazgatóság az alapszabályok idevo­natkozó rendelkezései értelmében engedélyez; d) az üzletrészére befizetett összeg után az évi nyereségből reá eső osztalékra; ezeken kivül megilleti a tanácskozási, szavazati, cselekvő és szenvedő választási jog a szövetkezet köz­gyűlésein. 22. §. A szövetkezet által beszerzett cik­kek kizárólag csak a szövetkezet tagjainak ad­hatók. E szabály alá nem esnek oly cikkek, melyek a szövetkezett raktárában feleslegessé válnak, vagy amelyek gyorsan romlanak és a szövetkezet károsodása nélkül hosszabb ideig el nem tarthatók. A szövetkezet üzletköre. 23. §. a) A szövetkezet beszerez nagyban és tagjai közt kiárusít vagy szétoszt minden olyan tömegfogyasztási cikket, melynek ára csökkentését a nagyban való beszerzés folytán remélni lehet: b) előleget nyújt élelmi és ipari cikkek beszerzésére és előlegek visszafizetésére kedvező fizetési feltételeket állapít meg; c) ipari üzleteket alapít és vezet, hogy tagjai az ipari cikkekhez olcsóbban juthassanak. 26. §. A szövetkezet saját kebelében egy vagy több termelő vagy elárusító szakcsoportot vagy szakosztályt alakíthat és alkalmi egyesü­leteket szervezhet. * Az alapszabályok teljes szövegét Tánczos Antal telekkönyvvezető kívánatra bárkinek ki­szolgáltatja. KARCOLAT a mult hétről. A kocka el van döntve! Ki van ütve az utolsó kártya, még pedig mondhatjuk az utolsó ütőkártya. Aki figyelemmel kisérte a mostani fejleményeket, annak nem kell sokat magyarázni, hogy az ütőkártyát — mondjuk kártyanyelven — a skizt az angol koma ütötte ki abban a hiszemben, hogy ezzel az ütőkártyával a háború sorsát a maga javára fogja eldönteni, de amint mondani szokás, visszafelé sült el a fegyver, és az ütőkártyával saját magát ütötte agyon és most mehet „kukutyinba zabot hegyezni". Értsük meg egymást! Az angol koma mindenféle stiklit megpróbált, hogy • huzza-ha­lassza a háborút, mert ezzel csak a saját hasz­nát vélte elérni még a saját szövetségeivel szemben is, beugratta az olaszt, románt, sikerült neki, próbálta a göröggel is, ez már nem sike­rült és minthogy minden kötél elszakadt és nem ért célt, forradalmat szított Oroszországban, ez is sikerült neki, csakhogy ugyanazzal az ered­ménnyel, mint amit az olasz és román beugra­tással elért. Ez a forradalom kiforcirozása volt az utolsó kártyája, most már „finita la comedia". Nincs kit beugratni és eljött az idő, amikor elmondhatják azok, kik vakon belementek az angolok által felállított csapdába, hogy „was jetzt kommt, ist trauring". Már látja ugyan, hogy elvesztette a játsz­mát, már nincs több ütőkártyája, de azért még mindig rángatódzik és veszekedik, atnig lehet, a végső akkordig, de ez már olyan hajszál fogódzás a tengerben. Ugy viselkedik ezután, mint a kártyás ember, aki feltette az összes vagyonát a blattra, és minthogy elvesztette a játszmát, veszekedni kezd a partnerekkel, hogy tévedésből húzta ki az utolsó kártyát és „re­nonc"-nak mondja az esetet és próbálkozik kiegyenlíteni az ügyet hamis kibicekkel, ami azonban aligha fog már neki sikerülni. Csúnya játékot űzött az egész háború folyama alatt, egyik játszmát a másik után vesztette el, házárdirozott a végletekig és ami­kor végre látta, hogy már az utolsó kártyával sem tudta magának a helyzetet biztosítani, ha­misan kezdett kártyázni, és ezzel a hamis kártyakeveréssel „le lett álcázva" és ezzel be­adta a kulcsot. Szóval a „gentleman or like" le lett leplezve a hamis kártyakeverésnél, és az ilyen hamis kártyásnak szükségtelen jeleznünk, hogy mi a végzete. Hogy mit fog most tenni a gentleman, azt nem tudjuk, mi csak azt tudjuk, hogy ez a stiklije a háború befejezését eredményezte, még pedig oly rövid idő alatt, mely bennün­ket is meglepett. Szóval egész határozottsággal elmondhatjuk, hogy az angol utolsó ütőkár­tyáját kiadta és a célt, amit vele elérni akart, ép az ő nyakát szegte. Irodalmilag kifejezve, nálunk azt jelenti, hogy: Visszafelé sült el a fegyver! Frici. Használjunk hadisegély-postabélyeget!

Next

/
Oldalképek
Tartalom