Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.
1917-03-04 / 9. szám
PÁPAI ö i1 ö \ \ Közérdekű független hetilap, a Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Égés* érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES, Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Arain könyv- és papirkereskedésében. Elnöki megnyitó. A Pápai Takarékpénztár mult hó 28-án tartott közgyűlésén mondotta Karlovitz Adolf elnök. A mult évben, melynek gazdasági történetét most röviden összefoglaljuk, a pénz-, értékpapír- és devizapiac a megelőzőben felvett irányzatát még markánsabban kidomborította. A pénzkereslet az ipar, kereskedelem és mezőgazdaság részéről még jobban megcsappant, a régebbi kihelyezések továbbra is visszafolytak. A pénzintézeteknél az idegen tőkék és értékpapír állományok emelkedtek, vagyonok eltolódtak. Hadseregszállítással nem foglalkozó kereskedők áruraktáraikat pénz alakjában, vállalkozók forgó tőkéiket takarékpénztárakban pihentetni voltak kénytelenek. A kamatláb folyton szállott, a jegybank kimutatásait ez évben is nélkülöztük. Február hóban kezdte meg a deviza központ a működését, hatására az árfolyamok kissé javultak, ezt elősegítette a Berlinben ugyanakkor ismételten felvett valutamárkakölcsön és a luxusimport tilalom. Az év végén azonban újból nagyobb eltolódást szenvedett paritásunk. E hatás átnyullott a folyó évre és ma is tart. A további rosszabbodás meggátlására az áruimportot és fizetési eszköz kivitelt még jobban megszigorították. Ez intézkedések egyúttal előkészületek a háború utáni időre és egész gazdasági életünkre rendkívül fontosak, mert passzív kereskedelmi és passzív fizetési mérlegünket csakis a behozatal kíméletlen leszorításával és az export felfokozásával javíthatjuk. Erre nagy szükségünk van. A devizák nagy diszparitását a passzivitásunk okozza. A béke beálltával pedig devizaszükségletünk nő: 1. régebbi tartozásaink mostani magasabb árfolyamai miatt; 2. nagy nyersanyag szükségletünk miatt. Március közepén megnyitották félhivatalosan a tőzsdét a giróegylet ellenőrzésével a készpénzforgalom részére, árfolyampublikálás nélkül. Ez a csonka tőzsde hivatásának természetesen nem felelhet meg. Keretében az állampapirforgalom némi tilalmi időszakokkal tizenkét ügynökre lett korlátozva államhitel szempontjából. Az ú. n. magánforgalmi árjegyzések névlegesek. Jellemző a tőzsdére a gyakori áruhiány, ennek csak részbeni oka az állandó kereslet, hozzájárul ehhez az, hogy legjobb papírjaink nagy mennyiségben a külföldön vannak régebbi tartozások fedezésére. A mezőgazdaságot a gyenge termésért csak kevéssé kárpótolta az árak magasabb maximálása. Az ármaximálások és rekvirálások a közellátás érdekében a termelésnek mind nagyobb területét vették folytatólag rendelkezéseik alá. A pénzbőség miatt a zöldhitel mint üzlet jelentéktelen maradt. Az állam terheinek növekedése szükségessé tette az előző évben megkezdett adótörvények bővítését és szaporítását. E törvények legjelentősebbjeinek előadója szeretett képviselőnk, dr. Antal Géza, felügyelő-bizottsági tagunk volt, ki a mai gyülésünkön nem jelenhetett meg az országgyűlés miatt és ki gyűlésünknek szívélyes üdvözletét küldi. E törvények eredményeitől várjuk azt, hogy az állam vállalt kötelezettségeinek meg fog felelni tudni. Az évnek és a jelennek legérdekesebb, de egyúttal legfájóbb és legerőszakosabb problémája a drágaság! Minden, ami nem pénz, az módfelett megdrágult. Ez másszóval annyi, hogy a pénz vásárló ereje roppant megcsökkent. Irwing Fisher, a New-Haweni egyetemen a közgazdaságtan professzora, a „Kaufkraft des geldes" cimü kitűnő munkájában felállítja a drágaság problémájának megvilágítására, analízisének megejthetésére a forgalmi egyenletét. Levezeti mathematikai rendszerességgel és frappáns bizonyítékokkal azt, hogy a nagy konjunktúrák a természeti törvények erejével hatnak. Bebizonyítja, hogy ár-nívó, melyhez úgy a drágaság, mint az olcsóság, tehát a pénz vásárló erejének úgy pozitív, mint negatív irányban való kilengése tartozik —, tényezői egyrészt a pénz mennyisége, forgalmának a gyorsasága, másrészt az áruk mennyisége. E forgalmi egyenlet egyensúlyát a háború, mint a nagy konjunktúráknak legnagyobbika, törvényszerűen és világosan észlelhető módon zavarta meg. Látjuk belőle, hogy az ár-nivót növelte, azaz drágaságot okozott a pénz szaporodása, annak forgalmi gyorsulása és az áruknak habárcsak viszonylagos csökkenése. Látjuk azonban az ár-nivó leszorításának módját is. A pénzmennyiséget kell csökkenteni, a forgalmi gyorsaságát kell redukálni, az áruk mennyiségét kell szaporítani. Mind oly irányai a forgalmi egyenlet tényezőinek, melyeket azok csakis a beálló békében vehetnek fel, de akkor sem hirtelen, hanem csak átmenettel fokozatosan. A kormány már a háború alatt gondoskodik ez irányban. Előkészíti az átmenetet számtalan intézkedéssel. Az intézkedések eredménye egyelőre más nem lehet, mint a drágaság rosszabbodásának lassítása, mert a pénzömlés a hadiköltekezés miatt folyton tart. Ha a háborús költekezés — a pénz-ár — meg is szűnik a béke beálltával, az ár által okozott tenger — a a fizetési eszközök tömege még itt marad. Ennek levezetése, elszikkadása, elpárolgása időt igényel. Ezért nem válthatja fel hirtelen a mai pénzbőséget és pénzolcsóságot a pénzhiány és pénzdrágaság. Hogy a pénz-ár által teremtett tenger a hosszura nyúló háború alatt mindent el ne boríthasson, gondoskodik a kormány arról, hogy időnként erélyes levezetéssel szintje apadjon. E védő intézkedés a hadikölcsönök kibocsátása. Ezek célja nem a hadviselés pénzzel való ellátása, hisz ezt kényszerforgalmi intézkedéssel teljesen el lehet érni, hanem a célja a pénzbőség apasztása s így közgazdaságunknak megmentése, a drágaság galopjának mérséklése, a pénz vásárló erejének védése. Ezért oly fontos és hazafias kötelesség a hadikölcsönök sikerének előmozdítása. Mik a közgazdaság kilátásai és teendői a beálló békében ? Ez az a sphinx, melynek helyes értelmezése és megoldása az egyénnek és általa a társadalomnak a jövő boldogulása, avagy keserves tapasztalatok szaporítása. Bennünket, pénzintézeteket talán a legközelebbről érdekel a kérdés. Számtalan ránk bizott érdek, hozzánk kapcsolt várakozás keres joggal kielégítést. Nyilvánvaló, hogy ha az állam mai nagy költekezése a béke beálltával megszűnik, úgy a fölös pénzmennyiséget végérvényesen csakis az adótörvények csatornáján lehet visszavezetni eredeti forrásához, a kibocsátó bankhoz. Az új adótörvények teljes hatásához azonban idő kell. A háború végével felszabadulnak óriási munkaerők és a közlekedési eszközök. Ezek azonban nem láthatók el hirtelen és egyszerre 100%" o s hatásfokban nyersanyaggal, mert ezt egyetemes érdekből gátolnia kell a deviza központnak, mely hivatva van a háborút jóval túlélni. A hatalomnak itt fékező erőt kell gyakorolnia, hogy az import a devizák további drágulásával a teljes elszegényedést ne szolgálja. Általában mondhatjuk, hogy a jövő kialakulásának iránya, tempója attól függ, mit és azt hogyan csinálja a kereskedelmi és pénzügyi kormány. A kettő a közgazdaságnak legjelentősebb faktora lesz. Az elmondottak alapján az egymásra ellenhatást gyakorló tényezők érvényesülése folytán végeredményben a jövő teendőinek megjelölhetjük a termelést, a többtermelést minden téren, továbbá a takarékoságot, mint a munka gyümölcsének megóvását. Munka, küzdés, kitartás a vezérelvei a biztosan jobb, de nem a közel jövőnek. Az év általános jellemzése után áttérünk beléletünkre. Forgalmunk nőtt, aktíváink nőttek, bruttó nyereségünk nőtt. Május hóban beléptünk alapító tagul a Pénzintézeti Központba. E miatt szükséges alapszabályaink megfelelő pontjának bővítése. A P. K. rövid pár hónapi működésével egészséges alkalmazkodó képességének adta tanújelét. Megindította a folyószámlabetét, váltóeszkompt, értékpapirforgalmi üzletágait,szelvénybeváltási hely gyanánt fungál, felkarolta az erdélyi menekült pénzintézeteket. A legjobb reményekkel várhatjuk teljes kibontakozását. Ipari vállalkozásban, hadsereg ellátási üzemben nem vállaltunk érdekeltséget, bármenynyire vonzó is a mai több jövedelmet adó konjunktura, mert abszorbeálná egész tőkénket, továbbá, mert messze vetne hivatásunktól bennünket. A hadikölcsönök elhelyezéseinél az előző évhez hasonlóan tevékeny munkásságot fejtettünk ki. Az összes nálunk jegyzett hadikölcsönök megközelítik a tízmillió koronát. Ezzel a hazafias és általános közgazdasági érdeken kivül intézetünk érdekét is szolgáltuk, mert ebben leltük meg átmenetileg fölös tőkéink foglalkoztatását.
