Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-11-25 / 47. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, bb Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egén érre 12 E, félérre 6 K, negyedérre S K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptnlajdonos és kiadó: POLLÁTSEK FRIGYES. Hirdetések és NyHt-terek felvétetnek * kiadóhivatalban és NsM könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Tizenhat milliárd! Még kimondani is sok, hát még kifizetni! Pedig ennyit izzadott ki Magyarország a háborús költségek rá eső részének fedezésére. Senki sem sejtette a háború előtt, hogy ennyi kincs rejlik a magyar földben, a magyar karokban és a magyar fejekben. E mellett közgazdasági téren még nem lövöldöztük el puskaporunk legjavát. Hiszen mindenki láthatja, aki nem hunyja be szemét, vagy nem alussza át a nagy korszakot, amelyhez hasonló még nem volt, amióta a föld forog keserű levében, hogy ezen horribilis hadi kiadások mellett még mindenféle társadalmi, emberbaráti és magányigények is bőséges kielégülést találnak. Csupán hadsegélyezési célokra kevés idő alatt megszámlálatlan milliók gyűltek össze. E háború még azt a régi hazugságot is megcáfolta, hogy „Inter arma silent musae". Mikor fordult elő békeidőben, hogy a legolcsóbb könyvből 2—3 nap alatt százezer példányt kapkodtak el, mint a mult héten Heltai regényéből? Jut milliós birtok és százezres házvásárlásokra, színházra, a művésznők dús felruházására finom selymekre és finom nőkre, több száz koronás vacsorákra, száz koronás kövér libákra, mindenféle élvezetekre és szórakozásokra pénz bőven. Jogos tehát az a remény, hogy hadi kölcsönjegyzésre épen ilyen bőven jut majd pénz, és hogy a hetedik kölcsön sikere felül fogja múlni az előzőkét. * * * Magyarország polgársága tizenhatod fél milliárdot tudott kiguberálni a világháború céljaira. Ilyen óriási összeget vontak el a nemzeti vagyonból, amekkorának létezéséről fogalmunk sem volt. Az államháztartás mérlege még sem billent föl. Ha békeidőben ugyanennyi milliót kértek kulturális célokra, a pénzügyminiszterek mindig rémüldöztek, hogy felbomlik az államháztartás egyensúlya. Ha békeidőkben a hadviselő országokban csak tizedrész annyi pénzt és munkát fordítottak volna az ezerféle sovinisztikus, társadalmi, osztály- és babonás balitélektől mentes, igazi kulturára, mint amennyit háborús célokra kidobtak: sohasem borult volna a világ lángba, sohasem ömlött volna ennyi tenger vér és a világ még kidobott pénzének kilenc tizedrészét is megmenthette volna. * * * Az Orsz. Mérnök és Építész Egyesület kezdeményezésére megalakult Budapesten az Állandó Lakásépítő Bizottság. Ezek az urak tervbe vették 25000 kis lakás építését. Mindjárt ki is számították, hogy ennyi lakás építése 300 millió koronába fog kerülni. Hamarosan akadtak tekintélyes pénzintézetek, melyek hajlandók e vállalkozást finánszirozni, ami világos bizonyítéka annak, hogy e kitűnő szociális érzékre valló terv megvalósítása egyúttal első rendű, reális üzlet is. E gyönyörű terv megvalósításának még nagyobb garanciája, hogy az Állandó Lakásépítő Bizottság elnöke nem kisebb ember, mint Európa egyik legnagyobb pénzügyi tekintélye, Wekerle Sándor. Már háromnegyed évvel ezelőtt rámutattam arra a vezzélyre, hogy a házbéradó rohamos növekedése, a napirenden levő házcsere-bere és ezáltal a házak árának háromszoros-négyszeres értéken felül való emelése mily veszélyeket rejt magában a lakókra nézve. Mindezen körülmények a házbért is hasonló arányban fogják emelni. Most tessék elgondolni, milyen óriási, elviselhetetlen teher lesz ez a középszerű és fix jövödelmü lakók vállain. Ezeren és ezeren találkoznak majd, akik visszasírják a világháborút, amikor a törvény megakadályozta a házbéremelést. Azért ismételten felszólítom a lakókat : Szervezkedjünk! Amit a budapestiek megcsinálnak nagyban, csináljuk meg mi kicsinyben. Alakítsuk meg a Pápai Lakók Egyesületét. Rakjuk össze filléreinket, ha a szánktól vonjuk is el. Ez a pénz bőven meg fogja hozni kamatját. Kérjük mi is az államtól ugyanazokat a kedvezéseket, melyeket a budapestiek. A háború után az állam a lebontandó ideiglenes jellegű hadi épületek anyagát bizonyára olcsón rendelkezésükre bocsátja. Mennyi olcsó épületanyagot nyerhetünk a csóti óriási fogolytáborból és üdülőházból í A téglába nem veszi be magát a poloska, a többi építő anyagot kevés költséggel lehet fertőtleníteni. Ha Pápán nem akad pénzintézet, mely ilyen nagyszabású terv megvalósításához segédkezet nyújtani hajlandó, találunk majd máshol olyan bankot, mely szívesen fekteti pénzének egy részét egy ilyen jó és biztos üzletbe. A háború sok mindent megváltoztatott. Változtassa meg a mi nyárspolgárias gondolkodásunkat is! Merjünk már végre saját érdekünkben valami nagy, merész, de sok hasznot igérő vállalkozásba fogni. * * * Pápán éjszakánként a sötétség valódi egyptomi jelleget öltött. Különösen érezhető az állomás közelében, hol ritkán állanak a villák és nem lakott épülettömbök ablakaiból az utcára csak sötétség mered a sötétségbe. Olyan nagy ott a homály éjszaka, midőn a hold nem küldi hozzánk hideg fényét, mint a legsötétebb, középkori koponyában, hogy a sötétséghez kocsikereket lehetne támasztani. Ha valakit éjszaka e tájékon pofon ütnek, azt sem tudja ki részről érte e „kellemes" meglepetés. Ha egy szép nőt itt valaki megcsókolna, az áldozat azt sem tudná, kinek adja vissza e csókot, vagy kit üssön arcul érte, ellenben ha valaki egy csúnya és öreg hölgyet csókol meg, azt képzelheti, hogy fiatal és szép nőt boldogított gyöngédségével, minthogy nem látta, akit arcon cuppantott. De az idegen, akit végzete éjjel lökött Pápára és kocsi hiányában gyalog kénytelen a városba botorkálni, nem gondolkodik ilyen humorosan. E vonalat az éjjel bizonyos óráiban, mikor a vonatok érkeznek és indulnak, meg kellene vilagítani. Inkább takarékoskodjanak máshol a kőszénnel. V. i. Iroda-áthelyezé Tisztelettel van szerencsém a nagyérdemű közönség becses tudomására hozni, hogy irodámat saját házamba, Bástya-utca 8. szám alá helyeztem ót, mig a volt irodám, Kossuth Lajos utca 25. sz. alatt, kiadó. Tisztelettel: Deutsch Miksa szállító.