Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-11-25 / 47. szám

Az aktiv és nyugdíjas tisztviselők, Az állami aktiv tisztviselők november 1-től tetemes hadisegélyben részesülnek. Bármily magas és bőkezű is ez a segély, a közélelmezés mai berendezése mellett még sem teljes. Mit ér a pénz, ha az áru vagy be sem szerezhető, vagy annyira drága, hogy annak megszerzésére semmiféle segély nem elegendő. Hiszen mindennapi tapasztalás igazolja, hogy amint valamely árut maximálnak, vagy eltűnik a piacról, vagy a hatósági közegek szemeláttára oly magas áron kél el, melyet el nem ért volna, ha nem maximálják; a maximálásnak tehát nem lévén szankciója, a termelő által megállapított hallatlan áron kell venni mindenfélét. A tisztviselő tehát kap sok pénzt, de nem kap árut. Miért? Mert nincs honnan összevásárolják, eldugják az áruuzsorások; a központok gyűjtik s annak adnak, kinek kedvük tartja, ha pedig egyik-másik cikket sikerül a tisztviselőknek beszereznie, háromszoros árt kell fizetni. A közélelmezés mai elrendezése ennél fogva semmiképp sem biztosítja a tisztviselők megélhetési igényeit, mert mind addig, mig a termelő nem lesz kényszerítve a maximált áron való eladásra, addig az indokolatlanul magas árakat leszállítani nem lehet. Mit ér a fenyegetés, ha nem végrehajtható? Már pedig az a termelő, kinek otthon bőven van mindenféle élelmicikke, a felhajtott túl magas arról nem fog lemondani, ha látja, hogy hiszen az urak a burgonyáért 22—25 fillér helyett 80 fillért is szivesen adnak, csak hozzon eleget, otthon pedig kényszereladás hiányában egyszerűen nem ad el egy kiló habot sem, bár több métermázsája van. Az élelmezés mai elrendezése egyébként megfoghatatlan rendszertelenséget is követ. Van az országban több fogyasztási szövetkezet, melyet kizárólag aktiv és nyugdíjas tisztviselők létesítettek. Ámde ahelyett, hogy a szövetkezeteket s ezek révén annak tisztviselőtagjait támogatná a kormány s látná el naturáliákkal, utasítaná a Hadi Terményt vagy a dúslakodó központokat a szükséges árunak és élelmicikkeknek közvetlen kiszolgáltatására a köztisztviselői fogyasztási szövetkezetek részére s ahelyett, hogy fontolóra venné azt a fontos körülményt, hogy ezeket a szövetkezeteket főleg a háború alatt kell támogatni, mert hiszen ezek a háború után is működni fognak, mig a beszerzési csoportok csak a háború idejére birnak létjogosultsággal : türi, hogy az állam a tisztviselőknek óriási összegeket adjon céltalanul, mert amint láttuk, a rendszertelenség mellett ez a sok pénz is keveset segít. Ha a helyzet így fest az aktiv tisztviselőknél, hogyan fest az a nyomorgó nyugdíjasoknál, kikről mindenki megfeledkezik. Jogtalannak kell tekinteniük azt az állapotot, hogy vannak már nagyszámmal nyugdíjképesek, kik még mindig szolgálnak, mig a nyugdíjazottak sorából oly keveset reaktiváltak, pedig teljesen munkabírók, teljes erővel működnének, de nem veszik figyelembe őket. Hát mi jogon szolgálnak ezek a nyugdíjra megérettek? Azért, hogy fizetésük 5%-át, esetleg ennél nagyobb összeget felesleges segélyként kapják, mig a fiatalokat hátra szorítják? A nyugdíjasok aktiv tisztviselőtársaiknak tetemes hadisegélyezésük alkalmával szívből gratulálnak, de ugyanekkor a maguk sorsáról is kötelesek megemlékezni. Hiszen róluk is lehet gondoskodni és pedig a hadisegélyre szánt összegek aránylagosabb elosztásával. A nyugdíjas tisztviselők tekintélyes része még munkaképes, sokan közülök reaktiváltatásukat kérték, mert ha a katonaságnál szolgálhat a háború óta nyugdíjazott tábornok vagy törzstiszt — vannak köztük 70—71 évesek is — miért legyen a polgári tisztviselő elzárva mellékkeresettől? Kétségtelen tehát, hogy a hadisegély nagy összege sem fog sokat lendíteni a tisztviselőkön, ha a kormány az élelmezést és ruházkodást lehetővé nem teszi s meg nem könnyíti, főleg a naturáliáknak közvetlen való kiosztásával a szövetkezetek vagy beszerzési csoportok utján, ha a nagyjövedelmű központokat a felhalmozott áruknak közvetlen való kiszolgáltatása nem kötelezi s a tisztviselők élelmezését teljesen más módon el nem rendezi; hiszen ,olvastuk, hogy mult évben nagymennyiségű burgonya megfagyott s a Dunába dobták, sok kukorica pedig megpenészedett, mert rekvirálták ugyan, de raktár hiányában tönkre ment, vagy egyes községekre kényszerítették. A szegény nyugdíjasok mindenütt mostohagyermekei lévén az „állam" nevében eljáró nagyok és hatalomtartók előtt, meg nem nyugodhatnak, s jogosan követelik nyugdíjuk rendezését azon arányban, amint a segélyzés az aktiv tisztviselőknél alkalmazva leszen, de feltétlenül a nyugdíjösszeg 50 százalékáig s a teljes lakpénz összegéig, mert a nyugdíjasok is az állam alkalmazottai lévén, ha ennek joga van őket újból alkalmazni, reaktiválni, — mit minden munkaerős nyugdíjas kérelmezhet, — kötelessége is az államnak már csak erkölcsi szempontból is róluk gondoskodni, nehogy éhezzenek. KA RC O LAT a mult hétről. Már vajúdik a béke! Leírhatatlan őrömmel és lelkesedéssel fogadtuk azon hírt, hogy a most uralmon levő orosz kormány megbízta a fronton küzdő hadtestparancsnokot, hogy ajánlja fel a fegyverszünetet a béketárgyalások megkezdésére. Ez már magában oly vívmány, melynek hordereje kiszámíthatatlan és bár jól tudjuk, hogy ha a fegyverszünet meg is lesz kötve és akár a különbéke vagy az általános béketárgyalásokat hozza meg részünkre, de bármily formulában következik be a fordulat, elmondhatjuk, hogy a béke olajága ki van tűzve és most már az angol bábák nem fojthatják meg az életrevaló csecsemőt. Tehát a régen várt fordulat bekövetkezett. Uj életre ébredtünk és most már következik a leszámolás órája. Ezt már nem lehet optimizmusnak tartani és a legfanatikusabb pesszimistának is be kell adni a derekát és ha saját jószántukból nem mondják el a „mea culpát", úgy mi fogjuk a mellükön eldobolni a békére való hajlamot. Eleget intrikáltak ellenünk, kik a közeli békét hirdettük, sok keserű nótát fújtak a fülünkbe, most majd rajtunk lesz a sor a kontrára. Nem elbizakodottságból mondjuk ezt, mert bármily közel látjuk is már a békehirdetők végleges szózatát, de az eshetőségekkel is kell számolni. Nincs kizárva, hogy lesz még erőszakos húzás-halasztás, de mint már jeleztük, a legügyesebb bábák sem képesek most már az életrevaló csecsemőt megfojtani. Szóval, a lavina megindult a béke elérésére. Ezt mi lelkesedéssel és örömmel leszögezzük. Nehéz kő esett le a szivünkről és most már mindennap egy újabb és újabb fázisát várjuk a közeli béke megkötéséhez. A jelszó ki van adva, most már csak a változatos fejleményekre lehetünk kíváncsiak. Az előjelek igen kedvezők reánk nézve és így nyugodt lelkiismerettel és türelemmel várhatjuk a fejleményeket. Ami sikereinket az olasz fronton illeti, azok is teljes reménnyel tölthetnek el bennünket. Nem tudjuk, lesz-e befolyással erre a frontra nézve az oroszokkal való fegyverszünet, de mindenesetre ez a fordulat álmatlan éjszakákat szült az áruló olaszoknak, akiket a nemezis előbb-utóbb úgyis utóiért volna. Ez a fordulat azonban a legvérmesebb reményekre jogosít bennünket, hogy megrövidítse a határidőt az olaszokkal szemben való végleges leszámolásra. Hogy mi történik majd ezután az angol és francia fronton, attól ne fájjon a mi fejünk. Jó kezekben van ott az ügy elhelyezve. A németek eddig is elhúzták nekik a nótájukat, ezzel a fordulattal pedig egy oly nótát fognak nekik komponálni, melytől ha nem is süketülnek meg végleg, de a „Wacht am Rhein"-ra fogják a táncukat járni. Azzal végezzük a heti krónikát, amivel kezdtük, hogy: — Már vajúdik a béke! Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a városházán a délutáni hivatalos órákat tüzelési fájdalmak enyhítése céljából ideiglenesen beszüntette. Az hirlik, hogy Pápa városa közvilágítás tekintetében gyalázatos fokon áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk folyton az előretolt állásokban található. Az hirlik, hogy a polgármester egészségének helyreállítása céljából újra átvette hivatala vezetését. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a büntetések kiszabásánál sokszor nagyítóüveget használ. Az hirlik, hogy a rendőrök végkimerülésig ki vannak használva. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság tagjainak túlnyomó része megadta magát. Az hirlik, hogy a közélelmezési irodában az izgatott feleket csillapító szerekkel látják el. Az hirlik, hogy Pápán az adótárgyaláson a feleket megtáncoltatják. Az hirlik, hogy Pápán az adótárgyaláson számos fél hideglelésről panaszkodik. Az hirlik, hogy Pápán az adótárgyaláson számos fél mattá lett. Az hirlik, hogy Pápán a közvilágítástól meg lehet vakulni. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon csak uraságoktól megvetett élelmiszerek kaphatók. Az hirlik, hogy Pápán a sertéshizlalók panaszkodnak, hogy a hatóság nem akar velük kukoricázni. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az ápolónőknek dédelgetett kedvenceik vannak. Az hirlik, hogy Pápán a tánciskolában az idegeneket kitáncoltatják. Az hirlik, hogy Pápán vannak leányok, kik minden héten Kállai-kettősre Győrbe rándulnak.