Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-16 / 37. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, a Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egéss érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptalajdonos él kiadd: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és NoM Arain könyv- és papirkereskedógében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Aki a liliomot felruházza, ma már csak a bankigazgatókat, hadseregszállítókat, hadimilliomosokat és ezek révén a primadonnákat meg a szép színésznőket öltözteti ékes, drága ruhákba. A földmives is megengedhetné magának azt a fényűzést, hogy akár selyem, vagy bársonygúnyában hordja ki a ganét az istállóból, vagy menjen szántani-vetni. Ő azonban hozzá van szokva, hogy foltos, elnyűtt ruhában, zsiros kalappal járjon, bár telnék neki a legfinomabb öltözetre is. A lateiner, a kultura fáklyavivője e szegény kulturátlan országban, a kormányzás, közigazgatás és igazságszolgáltatás szervezetének vezetője és munkása, jobb nevelésénél és Ízlésénél fogva nincs hozzá szokva, hogy elnyűtt, piszkos ruhában járjon. Ha erre a sorsa fog jutni, az állam tekintélyének rovására fog történni. Pedig igen közel jutott már ehhez a sorshoz. Uton-utfélen látni hivatalnokokat hétköznapokon fekete szalonruhában. Nem azért öltötték magukra szegénységüknek ezt az utolsó mezét, mert hétköznapokon is bálba mennek, vagy úri házakhoz ünnepélyes lakomákra hivatalosak, hanem mert a hosszú háború alatt minden ruhájukat elnyűtték, nincsen azokon kivül testüknek más takarója. Másikat a szövetek horribilis ára miatt nem csináltathattak. Vigyázzanak közéletünk vezetői, kiknek kezébe van letéve az ország sorsa! A szegénység nagy csábító és a hivatalokban mindenféle korrupciónak szülőanyja. Kevés ember tudja a szegénység ökölcsapásait, szégyenét, szennyét és bűzét elviselni, hanem megtántorodik, titkos, gyanús ösvényekre lép; hogy kikerülje a nyomorúság posványát. Az állani és társadalom érdeke, hogy a tisztviselők, kiknek kezébe vannak letéve az állam és társadalom legfőbb értékei és életbevágó érdekei, e szégyenletes utakra ne tévedjenek. Azért az államnak és társadalomnak elsőrendű érdeke, hogy tisztviselőinek, tanárainak és tanítóinak segítségére siessen. Nem pénzzel, újabb fizetéspótlékokkal, ezzel célt nem ér, mert hiszen a nemrég folyósított ruházati segélyt is elnyelte az élelmiszerek horribilis drágasága, hanem ruházati cikkek és lábbeli olcsó áron való kiutalásával. A kormánynak módjában áll, hogy a különböző központokra nyomást gyakoroljon, hogy ezek önköltségi áron szövetet és bőrt kielégítő mennyiségben a tisztviselői szövetkezetek utján a tisztviselőknek rendelkezésére bocsásson. * * * A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy szeptember 1-én a tanítást minden iskolában megkezdjék. Ma már szeptember 14-ét irunk, a tanítás sok helyen mégsem kezdődött meg. Sőt megjósolom, hogy még októker 1-én, sőt november 1-én sem fog megkezdődni. Miért nem bünteti meg a minisztérium a mulasztókat? Mert nincs, kit megbüntetni, mert a mulasztást nem a tanítók, nem az iskolafenntartók követték el, hanem a minisztérium. Igen sok osztatlan elemi iskola van, melynek egyetlen tanítóját behívták, mással pedig nem pótolhatók, mert hiszen minden fiatal ember, kinek keze, lába van, katonai szolgálatot teljesít. Az esztergomi (kenyérmezei) önkéntesi kiképzőben olyan korosabb tanító is akad, aki három falu ifjúságának egyedüli oktatója volt, mégis behívták. Van olyan felső kereskedelmi iskola, melynek minden tanára bevonult, van olyan iskola, melynél egy tudománycsoport egyetlen szaktanárát elvonták működési körétől. A minisztérium iktatóhivatalában garmadával feküsznek az iskolafenntartóknak a tanítók és tanárok felmentése iránti kérvényei, de elintézést nem nyernek. Tessék elfogulatlan Ítéletet hozni, milyen eljárás ez: elrendelni, hogy az iskolákban tanítsanak, de semmit sem tenni az iránt, hogy tényleg taníthassanak. A haza védelme első és legszentebb kötelességünk, a tanító és tanár azonban az iskolában többet tehet a haza védelmére, mint a harctéren. Hivják be harctéri szolgálatra a sok pótolható és „lóggó" embert. Van olyan község, hol a felekezeti alapon álló szövetkezet üzletvezetőjét felmentették, de ugyanezen községben öt hitközség lelki gondozóját nem, pedig ugyanabban a községben 17 boltos ugyanazon áron méri a borsot és sáfrányt, mint a nélkülözhetlen szövetkezeti üzletvezető. Úgy látszik azonban, hogy az említett rendelet is olyan tessék-lássék intézkedés volt. Úgy látszik, hogy mosti vallás, és közoktatásügyi miniszter úrnak jobban szivén fekszenek a vallási, mint az oktatási ügyek. Pedig a vallás oktatás nélkül tudatlanságba, babonába fullad. Talán ezt szeretné ? * * * Az okos, szorgalmas méhecske virágról virágra száll és minden virágnak kiszívja mézét. Az okos, szorgalmas vivőr is leszakasztja minden órának virágát, élvezi a női szépséget, mint a méh a mézet. Ameddig a gyönyörűség tart, szívesen megfizeti árát. Elhalmozza szive pünkösdi királynőjét selyemmel, bársonynyal, arannyal, ezüsttel, drágakövekkel. Hanem mikor az érzéki szerelem mámora szétfoszlik és a szerelem gyümölcse: a gyerek sírással köszönti a világot, a bőkezű lovag szabadon hagyja szerelme egykori tanyáját és tagadja az apaságot. A bőkezű ántánt is gavallérosan pénzelte szeretőit: a villogó, gyilkosszemü Romániát, az álnok, hitszegő Itáliát, a telhetetlen Russziát. Mostan azonban, midőn a szerelem gyermeke: a háború igen fejére nőtt, és feltálaltat neki vadat, halat és mindent, ami jó falat, úgy hogy e megfékezhetetlen kölyök egyre mélyebben marcangolja szülői húsát, minden erejével tagadja az apaságot és mással — mivelünk szeretné megfizettetni a gyerektartási költséget. v. i. Színház. Az egész hét műsorát két operett: a Legénybucsu és Mágnás Miska dominálta, csupán a hét végén, pénteken és szombaton este jutott szóhoz a komoly szinmű múzsája Lyon Lea szinrekerülésével. A közönség törte is magát a jegyek után. Voltak olyan napok, midőn sorfalat kellett állni a jegyekért, mint a mult télen a kenyércédulákért, sőt a szigorú Cerberus, ki már olyan korban van, hogy még a női szépség sem elég protekció az ő szemeiben, előkelő, szép, fiatal úrhölgyeket lökdösött ki az ajtón, akik soron kívül szerettek volna páholyt váltani. A szép úrinők pedig mosolyogva tűrték ezt és türelmesen várták, míg az ajtót a részre nem hajló Cerberus újra kinyitja. Ez a száraz tény mutatja, mennyire összebarátkozott a pápai közönség Patek színtársulatával. Minden kis lánynak, minden fiatal úrfinak megvan a maga kedvence és kérve kérik a kritikust, bánjék kimé-