Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-16 / 37. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap, a Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egéss érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptalajdonos él kiadd: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyílt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és NoM Arain könyv- és papirkereskedógében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Aki a liliomot felruházza, ma már csak a bankigazgatókat, hadseregszállító­kat, hadimilliomosokat és ezek révén a primadonnákat meg a szép színésznőket öltözteti ékes, drága ruhákba. A földmives is megengedhetné magának azt a fény­űzést, hogy akár selyem, vagy bársony­gúnyában hordja ki a ganét az istállóból, vagy menjen szántani-vetni. Ő azonban hozzá van szokva, hogy foltos, elnyűtt ruhában, zsiros kalappal járjon, bár telnék neki a legfinomabb öltözetre is. A lateiner, a kultura fáklyavivője e szegény kulturátlan országban, a kor­mányzás, közigazgatás és igazságszolgál­tatás szervezetének vezetője és munkása, jobb nevelésénél és Ízlésénél fogva nincs hozzá szokva, hogy elnyűtt, piszkos ruhá­ban járjon. Ha erre a sorsa fog jutni, az állam tekintélyének rovására fog történni. Pedig igen közel jutott már ehhez a sorshoz. Uton-utfélen látni hivatalnokokat hétköznapokon fekete szalonruhában. Nem azért öltötték magukra szegénységüknek ezt az utolsó mezét, mert hétköznapokon is bálba mennek, vagy úri házakhoz ünnepélyes lakomákra hivatalosak, hanem mert a hosszú háború alatt minden ruhá­jukat elnyűtték, nincsen azokon kivül testüknek más takarója. Másikat a szövetek horribilis ára miatt nem csináltathattak. Vigyázzanak közéletünk vezetői, kik­nek kezébe van letéve az ország sorsa! A szegénység nagy csábító és a hivatalok­ban mindenféle korrupciónak szülőanyja. Kevés ember tudja a szegénység ököl­csapásait, szégyenét, szennyét és bűzét elviselni, hanem megtántorodik, titkos, gyanús ösvényekre lép; hogy kikerülje a nyomorúság posványát. Az állani és társadalom érdeke, hogy a tisztviselők, kiknek kezébe vannak letéve az állam és társadalom legfőbb értékei és életbe­vágó érdekei, e szégyenletes utakra ne tévedjenek. Azért az államnak és társa­dalomnak elsőrendű érdeke, hogy tiszt­viselőinek, tanárainak és tanítóinak segít­ségére siessen. Nem pénzzel, újabb fizetés­pótlékokkal, ezzel célt nem ér, mert hiszen a nemrég folyósított ruházati segélyt is elnyelte az élelmiszerek horribilis drága­sága, hanem ruházati cikkek és lábbeli olcsó áron való kiutalásával. A kormánynak módjában áll, hogy a különböző köz­pontokra nyomást gyakoroljon, hogy ezek önköltségi áron szövetet és bőrt kielégítő mennyiségben a tisztviselői szövetkezetek utján a tisztviselőknek rendelkezésére bocsásson. * * * A vallás- és közoktatásügyi miniszter elrendelte, hogy szeptember 1-én a tanítást minden iskolában megkezdjék. Ma már szeptember 14-ét irunk, a tanítás sok helyen mégsem kezdődött meg. Sőt meg­jósolom, hogy még októker 1-én, sőt november 1-én sem fog megkezdődni. Miért nem bünteti meg a minisztérium a mulasztókat? Mert nincs, kit megbüntetni, mert a mulasztást nem a tanítók, nem az iskolafenntartók követték el, hanem a minisztérium. Igen sok osztatlan elemi iskola van, melynek egyetlen tanítóját behívták, mással pedig nem pótolhatók, mert hiszen minden fiatal ember, kinek keze, lába van, katonai szolgálatot teljesít. Az esztergomi (kenyérmezei) önkéntesi kiképzőben olyan korosabb tanító is akad, aki három falu ifjúságának egyedüli oktatója volt, mégis behívták. Van olyan felső kereskedelmi iskola, melynek minden tanára bevonult, van olyan iskola, mely­nél egy tudománycsoport egyetlen szak­tanárát elvonták működési körétől. A minisztérium iktatóhivatalában garmadával feküsznek az iskolafenntartóknak a tanítók és tanárok felmentése iránti kérvényei, de elintézést nem nyernek. Tessék elfogulatlan Ítéletet hozni, milyen eljárás ez: elrendelni, hogy az iskolákban tanítsanak, de semmit sem tenni az iránt, hogy tényleg taníthassanak. A haza védelme első és legszentebb kötelességünk, a tanító és tanár azonban az iskolában többet tehet a haza védel­mére, mint a harctéren. Hivják be harc­téri szolgálatra a sok pótolható és „lóggó" embert. Van olyan község, hol a felekezeti alapon álló szövetkezet üzletvezetőjét fel­mentették, de ugyanezen községben öt hitközség lelki gondozóját nem, pedig ugyanabban a községben 17 boltos ugyan­azon áron méri a borsot és sáfrányt, mint a nélkülözhetlen szövetkezeti üzlet­vezető. Úgy látszik azonban, hogy az em­lített rendelet is olyan tessék-lássék intéz­kedés volt. Úgy látszik, hogy mosti vallás, és közoktatásügyi miniszter úrnak jobban szivén fekszenek a vallási, mint az okta­tási ügyek. Pedig a vallás oktatás nél­kül tudatlanságba, babonába fullad. Talán ezt szeretné ? * * * Az okos, szorgalmas méhecske virág­ról virágra száll és minden virágnak ki­szívja mézét. Az okos, szorgalmas vivőr is leszakasztja minden órának virágát, élvezi a női szépséget, mint a méh a mézet. Ameddig a gyönyörűség tart, szívesen megfizeti árát. Elhalmozza szive pünkösdi királynőjét selyemmel, bársony­nyal, arannyal, ezüsttel, drágakövekkel. Hanem mikor az érzéki szerelem mámora szétfoszlik és a szerelem gyümölcse: a gyerek sírással köszönti a világot, a bő­kezű lovag szabadon hagyja szerelme egykori tanyáját és tagadja az apaságot. A bőkezű ántánt is gavallérosan pénzelte szeretőit: a villogó, gyilkosszemü Romániát, az álnok, hitszegő Itáliát, a telhetetlen Russziát. Mostan azonban, mi­dőn a szerelem gyermeke: a háború igen fejére nőtt, és feltálaltat neki vadat, halat és mindent, ami jó falat, úgy hogy e megfékezhetetlen kölyök egyre mélyebben marcangolja szülői húsát, minden erejé­vel tagadja az apaságot és mással — mivelünk szeretné megfizettetni a gyerek­tartási költséget. v. i. Színház. Az egész hét műsorát két operett: a Legénybucsu és Mágnás Miska domi­nálta, csupán a hét végén, pénteken és szombaton este jutott szóhoz a komoly szinmű múzsája Lyon Lea szinrekerülésé­vel. A közönség törte is magát a jegyek után. Voltak olyan napok, midőn sor­falat kellett állni a jegyekért, mint a mult télen a kenyércédulákért, sőt a szigorú Cerberus, ki már olyan korban van, hogy még a női szépség sem elég protekció az ő szemeiben, előkelő, szép, fiatal úr­hölgyeket lökdösött ki az ajtón, akik soron kívül szerettek volna páholyt váltani. A szép úrinők pedig mosolyogva tűrték ezt és türelmesen várták, míg az ajtót a részre nem hajló Cerberus újra kinyitja. Ez a száraz tény mutatja, mennyire össze­barátkozott a pápai közönség Patek szín­társulatával. Minden kis lánynak, minden fiatal úrfinak megvan a maga kedvence és kérve kérik a kritikust, bánjék kimé-

Next

/
Oldalképek
Tartalom