Pápai Közlöny – XXVII. évfolyam – 1917.

1917-09-16 / 37. szám

letesen kritikáiban vele. Nem szorultak az elnézésre, mert, mint alábbi részletes beszámoló mutatja, a színészek és színész­nők legnagyobb része a legszigorúbb kriti­kát is kiállja. Szombaton, f. hó 8-án délután a Szybillt játszották Lantos Lolával a címszerepben, este a Legénybucsu került szinre telt ház előtt. Strausz Oszkár hol érzelmes, hol pajkos zenéje kitűnően érvényesült Kiss Cecilnek a szerző intencióinak megfelelő előadásában. Az ő lágy, szivhez szóló hangja, mintha Strausz édes melódiáinak tolmácsolására teremtődött volna. Mesterien ütötte meg a hangot, mellyel a grófnő a virágáruslányt utánozza. Poétikus volt, amint az évődő és ébredő szerelmet ábrázolja. Partnere, Kállay Sándor Öttinghausen báró szerepében rokonszenves alakot mutatott be, játéka diszkrét, túlzásoktól ment, mégis hatásos, a kocsis livrée alól is kirítt belőle az izig-vérig arisztokrata, nem nagy terjedelmű hangján ízléssel énekel is. Endrödy Miklós Bachmayer, Dezső Vilmos Lőrinc szerepében állandóan foglalkoztatták a közönség nevető izmait. Az előbbi túlságosan hajhássza a karzat kegyét, maszkja is inkább variétébe waló, ha arcát kissé belisztezte volna, pompásan ibeillett volna valamely cirkusz enzemblejébe. Szigethy Annus, mint Stefi, enni valóan kedves volt, sneidig táncával sürü tapsot váltott ki a közönségből. Örvössy Géza igen elegánsan adta Stilleben Muki szerepét. Kisebb szerepeikben kiváltak Bartha István és Homokay Gabriella. Utassy Gizi és Szigethy Tercsi bájos táncát a közönség zajos kívánságára kénytelenek voltak megújrázni. A mintaszerű rendezésen mindenütt látszott dr. Patek műértő kezének nyoma. Csak a harmadik felvonásban kerestünk hiába a falon pár festményt. Vasárnap délután Zsuzsi kisasszony ment Kiss Cecillel, este a Legénybucsu Juhász Margit­tal, aki ezen mutatkozott be a közönségnek. A publikum igen örült az új ismeretségnek, mert benne dr. Patek társulata rendkívül értékes, első­rendű erőt nyert. Mindent magával hozott, ami őt a primadonna szerepére predesztinálja: karcsú, szép termetét, kifefejező, rokonszenves arcot, nagy terjedelmű, minden regiszterben tiszta csengésű mezzo-szoprán hangot, öntuda­tos, magas művészi színvonalon álló szinjátszási képességet. Kedden, szerdán és csütörtökön, e hó 11., 12. és 13-án ünnepe volt a pápai színház­látogató közönségnek, ünnepe volt a szín­művészetnek. Ezen estéken lépett fel P. Bihari Böske a Mágnás Miskában, mint Marcsa. A művészi színjátszás a valóság idealizált után­zása. Az utánzás akkor tökéletes, ha hasonlít a valósághoz és mégis szebb nála. Bihari Böske e célt a legideálisabb módon valósítja meg, mert e cél elérésére szükséges eszközök: mű­vészi képzettség, behízelgő hang, lelki és testi kiválóság, kellem, báj, kecs és elragadó közvet­lenség legnagyobb mértékben vannak birtoká­ban. Ezek az emberi és művészi kiválóságok nyilvánultak minden szavában, énekében és táncában. Mellette kiemelkedett Kállay, Miska szerepében. Maszkjában, játékában nem a sablo­nos népszínmű-paraszt, hanem a valódi húsból, vérből való istállófiu jelent meg, „wie er leibt und spuckt". Tőle sokan megtanulhatnák, hogyan lehet komédiázás nélkül, pusztán a szó hatal­mával hatni. Juhász Margit Rolla grófnője első­rendű alakítás. Szép énekével és táncával alig tudott betelni a közönség, mely mindig öröm­mel látja őt a színpadon. Örvössy, mint Öaracs Iván, igen rokonszenves alakot mutatott be. Endrödy, Homokay és Molnár János szintén kivették részüket e meleg esték sikeréből. Szerdán este Rolla grófnő szerepét Lantos Lola játszotta. Egész játékán végig vonult ama finom, tompított, disztingvált hang, melyet szerepe megkívánt. Gyönyörű hangja, mely forró szenve­délyek tolmácsolására igen alkalmas, Szirmai A. érzelmes melódiáiban kitűnően érvényesült. Pénteken és szombaton — e hó 14-én és 15-én „Lyon Lea" került szinre. Bartha István a rabbi szerepét megrázó erővel adta. Az apai gyöngédség, a lányáért való aggodalom, a meg­sértett apai és férfiúi büszkeség, Isten akaratá­ban való megnyugvás és megnyugtatás, leánya becsülete elvesztése feletti fájdalom, a káröröm és győzelem mámorának hangjai szíve mélyéből törtek elő. Kár, hogy a szenvedélyek kifejezé­séből a kellő fokozás nem érvényesült, mert kiadta legnagyobb erejét, mielőtt szenvedélye tetőpontját elérte. Nagy Erzsike játszotta, azaz nem játszotta, hanem átélte Lyon Lea sorsát. A művésznő énje a tudat hátterébe szorult és egész lelkével beleolvadt Lyon Lea egyénisé­gébe. Egész este csak Lyon Lea állott előttünk, amint nagy, beszédes szeme a megvetés, mél­tatlankodás, harag és gyűlölet tüzétől szikrázik, amint lelke aggodalomban vergődik, amint benne az életnek fékezhetetlen vágya, ellenállhatatlan erővel kifejezésre jut, amint felébred szivében az első szerelem és kétségbeesik első szerelme halálán. Örvössy magas színvonalú alakítást mutatott be Konstantin szerepében. Az ő Kon­stantinja, ez az elbizakodott, de alapjában véve nobilis lelkű nagyúr, ki reménnyel teljes fiatal életét oda tudja dobni szerelméért, nemcsak Lyon Lea szerelmét tudta megnyerni, hanem a közönség rokonszenvét is Kisebb szerepeikben Kállay Sándor, Dezső, Endrödy és Halász Gás­pár derekasan megállták helyeiket. Az est sikere vetélkedett a Szépasszonnyal. v. i. KARCOLAT a mult hétről. Nagy kavarodások a béke körül ! Ami előrelátható volt, bekövetkezett. Minél közelebb érünk a békéhez, annál nagyobb kavarodások és bonyodalmak előzik meg a megoldást. Nem vindikálunk magunknak ebben bizonyos előre­látást, de hivatkozunk eddigi álláspontunkra, mellyel a béke mielőbbi megkötése előjeleire hivatkoztunk. Nem csalódtunk, mert az előjelek beváltak. Az oroszok maguk között meghason­lottak, már annyira vagyunk, hogy egymás ellen harcolnak, az angolok és franciák a néme­tekkel szemben belátják, hogy hiábavaló ember­áldozatokat hoznak a fronton, sőt már a büszke angolok palam et publice kifejezést adnak azon meggyőződésnek, hogy a németeket legyőzni képtelenségnek tartják; az amerikai hangulat sem oly harcias, mint a közös offenzíva előtt, a tavaszi háborút már nem hirdetik oly preci­zitással, sőt mondhatjuk, erősen megrágták a szijat, az olaszoknak beletört a bicskájuk az offenzívába, véres fejjel verik vissza őket az egész vonalon, mindezek a kavarodások és bonyodalmak most már a legvérmesebb remé­nyeket is dugába döntötték a háború tovább folytatására. Ezek megdönthetetlen tények. Most már nem lehet más kibontakozás, mint a békés közeledés. Hogy hol fog kezdődni, azt a leg­közelebb várható események fogják eldönteni, de hogy hol fog végződni, arra nézve régi álláspontunkhoz törhetetlen ragaszkodunk, mely teljesen kizárja a további vérengzést és még ez év folyamán meghozza az áldásos békét. Ezek a kavarodások, bonyodalmak és hiába­való erőlködések nagyban elősegítették a háború mielőbbi befejezését. Harctéri és a közeli békét hirdető jelen­tésünkkel kapcsolatosan „színházunk köfüli ese­ményekről'* is rövid kivonatban beszámolunk. A színházi fronton minden este diadalmas eseményekről számolhatunk be. A szinházi gárda estéről-estére mindjobban meghódítja közönségünket. A közönség minden este megrohamozza a színházat, betölti az egész nézőteret, a szín­társulat erősen állja a támadást, brilliánsan védekezik, állja a sortüzes tapsokat és a min­den esti támadás azzal nyer befejezést, hogy a szereplők és a közönség közös asztalok mellett isszák meg a béke poharát. A szinházi mérkőzést az igazgató remek stratégiai alapon vezeti. Egyszer komikusan, másszor tragikusan, sőt egyes esetekben tragi­komikusán állítja be a mérkőzést, úgy amint a helyzet megkívánja, a közönség pedig állja az átalakulásokat, szóval mindkét fél meg lehet elégedve a kivívott eredményekkel. Meg kell jegyeznem, hogy a szinházi fronttámadások után jönnek csak a tulajdonképeni kisebb­nagyobb csatározások, melyek nincsenek straté­giai módon előkészítve, melyek zárótűz mellett lesznek megtartva, átkarolássaí fenyegetve, de ezek a műveletek a nyílt froníot nem befolyá­solják. Több jelenteni valóm egyelőre a szinházi frontról nincs. • Frici. Az hirlik . .. Az hirlik, hogy Pápa városa a közélelme­zés dolgában a fagypontot elérte. Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyeket a háború alatt bérletszünetben kezeli. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a legnehezebb szerepkörben is meg­állja a helyét. Az hirlik, hogy a polgármester a kikért szabadságideje alatt lemondási merényletet tervez. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a bün­tetéseket rendesen maximális árban állapítja meg. Az hirlik, hogy a rendőrségen több a ki­tartás, mint az összetartás. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság teljesen kijött a formájából. Az hirlik, hogy a közélelmezési iroda frontja ki lett igazítva. Az hirlik, hogy Pápán a heti piacon már nincs mit ellenőrizni. Az hirlik, hogy Pápán a házinyultelepet a lovagiasság szabályainak fenntartása mellett irattárba helyezték. Az hirlik, hogy Pápán egyes földbirtoko­sok megrágták a szíjat. Az hirlik, hogy Pápán dohányt és szivart még orvosi receptre sem lehet kapni. Az hirlik, hogy Pápán a sört nem isszák, csak kóstolják. Az hirlik, hogy Pápán minden üzlet a rendes kerékvágásból ki van fordítva. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány tagja végszóra elalszik. Az hirlik, hogy Pápán a színtársulat néhány női tagja már erősen vezet. Az hirlik, hogy a darutollas legények már kezdik befészkelni magukat. Az hirlik, hogy a libatollas legények hulló falevelekkel kedveskednek a színésznőknek. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai a téli idényre besavanyítják a gyomrukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiban a lőtáv nincs előre jelezve. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy zuglövöldét fedeztek fel. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesz­tője a nappalt az éjjellel pompásan össze tudja egyeztetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom