Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-06-04 / 23. szám

PAPAI KOZLOW Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egésa érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptalaj donos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések Nyílt terek felvétetnek a kiadóhivaí^iLdn és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Ideális hely a rokkantak menedékházának céljára. I. Áttanulmányoztam e lapok hasábjain a menedékház 5 hónapi történetét. Alapját megvetette egy azóta elköltözött nemes szivü polgártársunk, azzal az 5000 K-val, melyet e célra hősi halált halt fiának emléke megörökítésére adományozott. A január 9-iki számban arról értesülünk, hogy a pápa-ugodi hitbizományi uradalom uj gazdája, gr. Esterházy Jenő úr 900 D-öles telket enged át a tizesmalom mellett, menedékháznak, melyet szükség esetén 2000 D-ölre hajlandó kiegészíteni. A február 13-iki számban Rosenthal József mérnök úr vázolja annak a társadalmi mozgalomnak erkölcsi alapjait, melyet a menedékház érdekében különös buzgósággal karolt föl, s amelyet ebben a kijelentésében fejezek ki legtalálóbban: „Ne legyen városunkban kolduló rokkant (— most van!), éhező árva!" Az adakozásra felhívott közönség sem marad mögötte a kezdeményezők példamutatásának; alighogy a nagybizottság megalakult március 13-án, egy hét múlva már több mint 40.000 K a gyűjtés eredménye; az április 16-iki szám örömmel hirdeti az első 50.000 K-t! Alig fél év alatt több mint tízszeresére emelkedik a Böhm I. 5000 K-ja, ami annak a bizonysága, hogy városunk módos közönsége, szive nemes indulatára hallgatva, siet tőle telhetőleg felszárítani a haza védelmében elnyomorodtak könynyeit. Alig van ismerősöm, aki ne adakozott volna kisebb-nagyobb összeggel, vagy másnemű szolgálattal ne lendített volna valamelyest a jó ügyön. Én anyagi javakkal nem nagyon bővelkedem, mégis biztat a remény, hogy más tekintetben valamelyes szolgálatot magam is tehetek. Hiszen jobbára iparos városunk közönsége talán még nem felejtette el, hogy az „Országos Iparegyesület" nagyszerű hálózata abból az 5000 forintból szövődött, amelyet Wesselényi Miklós gyűjtött össze a sajtóvétségért bebörtönzött Kossuth Lajos fölsegítésére; Kossuth a nemzeti ajándékot hálás szívvel fogadta el, s mindjárt fel is ajánlotta első alapítványul a „védegylet" céljaira; maga majd csak elél valahogy. Ott tartunk már, hogy a menedékháznak van építkezésre való telke, 50.000 K készpénze s többféle plánuma a megvalósulásra. A legkimerítőbbet e lap március 26-iki számában olvastam Cs. K. tollából. Ehhez akarom fűzni saját gondolataimat. Tervével rokonszenvezek már azért is, mert az „öreg-hegyen" jóformán kihasználatlanal hever egy pompás klimatikus üdülőhely, a Kovácsics-szőlő, melynek megszerzésére vagy 3 év előtt módot ajánlottam magam is a városnak e lapok hasábjain, a városmajor kitelepítése céljából. Tervem megzavarta némely körök számításait s bár megcáfolni nem tudták, meg se kisérlették, a városi közgyűlés fagyos közönnyel tért az indítvány fölött napirendre. Talán több szerencséje lesz Cs. K. eszméjének. Megjegyzem, hogy a kérdés taglalásánál ki akarok küszöbölni minden különleges egyéni érdeket s előre is megbélyegzem azt a kufár szellemet, mely a közérdek köpönyege mögé bújva, telekspekulációra használná föl a közintézmény fölállítását. Hogy ne legyen városunkban kolduló rokkant és éhező árva, azt az uradalmi telken, mostani, vagy ilyen arányban gyülekező erőnkből 100 esztendő múlva se érhetjük el. Cs. K. számítása szerint 50—60 hadirokkantra számíthatunk Pápáról és környékéről. Ennyi ember számára megfelelő épület s felszerelés maga legalább egy fél millió K tőkét igényelne, tízszeresét az áprilisban kimutatott összegnek, — pedig az első neki lendülésen már túl vagyunk. Miből tartunk el 50—60 embert? Kilátásunk van talán egy millió koronás alapítványra, amiből csakugyan volna mit a tejbe aprítani annak az 50—60 rokkantnak? Addig mig ez az egy milliós alapítvány együtt lesz, hagyjuk csak népesedni az uradalmi telek környékét; talán valami ipartelep mégis csak létesül azon a tájon, ami 5—6 év előtt szintén nem akart sikerülni; elvégre mindent a maga idejében kell kezdeményezni. Jönnek most felénk török meg bolgár testvéreink; az ő kedvükért talán a mi kormányunk is meg fogja magát erőltetni s hogy elhelyezhesse őket Pápán, csináltat nekik, amit akkor nem akart, építő ipariskolát; akkor, belekapcsolhatják a tervezetbe a rokkantaknak felajánlott uradalmi telket s bemasíroztatjuk a rokkantakat is ebbe az ipariskolába. Addig is nézzünk utánna annak, amiből élünk, vagyis amiből a rokkantak megélhetnek. Cs. K. 140.000 K-ból látja ezt megvalósíthatónak; ebből 70.000 K lenne a Kovácsi-csféle telek vételára, épületekkel s m. e. 30 kis hold földdel, ami vegyesen oszlik belsőségre, szőlőre, kertre, kaszálóra és szántóra. Megjegyzem, hogy ennek a szőlőnek vételárául jóval kisebb összeg van a telekkönyvben feltüntetve, 48.000 korona; kiterjedése pedig nem 30, hanem csak 20 kis hold, 1000 •-ölével számítva. Igaz lehet azonban, hogy a főépület, 10—12 szobával maga annak idején vagy 30.000 forintba került valamelyik fényűző Esterházy grófnak. Akárhogy vélekedünk ezen adatokról, 50.000 K-készpénzzel a menedékház már komoly vevőnek jelentkezhetik a Kovácsics-szőlőre s egykis mintagazdasághoz szükséges földdel és épületekkel rendelkezik. Itt már lehet lakni s van miben gazdálkodni. Az épületek olyan célszerűen vannak az „Öreg-hegy" legmagasabb pontján elhelyezve, hogy udvarán sohase fuj a szél, holott Pápán mindig húz valahonnan; van bőforrásu kútja s a viz felnyomására a Kemény Gyula cipészüzletében