Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-04-02 / 14. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekli fiigg-etlen hetilap. e=i Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész évre 12 K, félévre (> K, siegyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések ós Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A pápai rendőrségről. Minden foglalkozás, mely valamely közszükséglet kielégítésére szolgál, vagy amely az életet szélesebb társadalmi körök számára szebbé és kellemesebbé tudja varázsolni, tiszteletreméltó. A földmives büszkén mondhatja: „Verejtékes munkámmal az egész emberiséget táplálom. Ha én sutba dobom az ekét, kapát, kaszát, mindenki éhen hal." A kereskedő így dicsekedhetik: „Én értékesítem a földmives nyers termékeit, ha én nem szerzek számára ekét és különféle gazdasági eszközöket, bizony nem tudna ő semmit sem termelni. Én látom el az embereket olyan nélkülözhetetlen élelmiszerekkel, melyek nálunk nem teremnek. Én látom el az iparost szerszámokkal, szerzek készítményeinek piacot." A cipész, a szabó, a kalapos, a szűcs sem maradnak mögöttük. Ők meg jogosan kérkedhetnek: „Mi védjük meg készítményeinkkel az embereket az idő viszontagságai, a gyakran halált okozó meghűlések ellen." Ilyképpen minden hivatásu ember bebizonyíthatja, hogy a társadalomra nézve nélkülözhetetlen. De a társadalom, vagy legalább ennek nagyrésze gyakran nem juthatna a szükséges táplálékhoz, ruhanemüekhez és a legnagyobb nélkülözésnek, sőt pusz-* tulásnak lenne kitéve, ha gyujtogatók, rablók, tolvajok megsemmisítenék, elhurcolnák a földmives és az iparos szorgalmának gyümölcseit, ha a rend és közbiztonság éber közegei nem őrködnének gondosan a polgárság élet- és vagyonbiztonsága fölött. Tehát joggal mondhatjuk, hogy a közbiztonság őrei: a rendőrség a civilizált társadalom legerősebb és legbecsülendőbb támaszai között foglalnak helyett. A rendőrség tagjai addig, mig kötelességüket lelkiismeretesen teljesítik, mig olyan egyénektől, kik a közegészségügyet közvetve, vagy közvetlenül veszélyeztetik, kik könnyelmű emberek kiszipolyozására alkalmat adnak, megvesztegetést semmilyen alakban el nem fogadnak, legnagyobb tiszteletünket érdemlik meg. Ne gondolják azonban a rendőrség tagjai, hogy ők a társadalom urai, hanem tartsák szem előtt, hogy éppen úgy, mint a hivatalnokok, a közönség szolgái. Nem a társadalom van ő érettük, hanem ők vannak a társadalomért. Sajnos azonban az egyenruha és a fegyverviselés joga sok ember önérzetét túlságos nagyra növeli, mert az erő tudata mindig emeli az önérzetet, a fegyver pedig kétségkivül hatványozza az ember erejét. A legtöbb ember kebele feszül a büszkeségtől, ha kardot köt oldalára és pisztolyt hord állandóan tarsolyában, melyet bizonyos esetekben használnia joga van. Az ilyen ember erősnek, hatalmasnak érzi magát. De mit ér a hatalom, ha ki nem mutatjuk, ha más emberekkel nem éreztetjük, el nem ismertetjük? Nosza rozsdás fringia, ki a hüvelyből! Hadd reszkessen a pipogya cibil népség! Tudja meg, ki vagyok, mi vagyok én! Ö szentsége Mihaszna András! Ismételjük, tisztelet, becsület adassék a kötelességtudó, lelkiismeretes, a kellő időben erélyes, de normális viszonyok között udvarias rendőrnek. De aki képzelt hatalmával visszaél, aki nem tudja, mi a kötelessége, meg kell rá tanítani, meddig terjednek az ő jogai és kötelességei, hogy elő ne forduljon ismét olyan sajnálatos eset, mint a mult héten, mikor egy rendőr brutálisan lépett fel egy csekélységért egy tekintélyes győri kereskedővel szemben, aki pedig azonnal igazolta személyazonosságát. Az ilyen brutalitások ismétlődése száműzi a legkívánatosabb elemeket piacunkról és csökkenti városunk idegenforgalmát, amire pedig úgy iparunk, mint kereskedelmünk rászorul. Botrányos dolog volt! A rendőrség tegye meg kötelességét, de ne lépje túl a határt, melyre ő fel van jogosítva. A rendőrségnél fő a tapintat. A rendőrnek más eszközöket kell érvényesíteni a rend fenntartására egy notorius betörőnél, mint egy intelligens emberrel szemben. Ehhez pedig rendőri tapintat kell. Azért jól meg kell válogatnunk rendőrségünk személyzetét. Tudjuk, hogy finom, szalonnevelést nyert, egyetemet végzett ifjak nem jelentkeznek rendőri szolgálatra, még olyanok sem, akik tánc- és illemtanártól nyertek tanítást a finom modorban, de a mi parasztságunk ismeretes tisztességtudásáról, csak jobb fizetést kell számukra biztosítani, találhatnak közöttük jóravaló embereket. Főleg pedig arra figyelmeztetjük a rendőrkapitányt, hogy az arra hivatott közegek tanítsák ki őket alaposan kötelességükre, neveljék őket udvariasságra, értessék meg velük, hogy goromba akármelyik kanász is tud lenni, de annak, ki Pápa város egyenruháját viseli, legfőbb disze az udvariasság és a becsületesség. Erre az intézkedésre hivjuk fel a rendőrkapitány figyelmét. v. i. Hadibiztositás hadbavonult katonáink hozzátartozóinak védelmére, A hadbavonult katonák közül soknak felesége és gyermekei maradnak otthon, akikre a szükség napjai várnak, ha a férj és apa vissza nem tér. Az özvegyeknek és árváknak a gyász és nélkülözés napjaiban „gyorssegélyt" nyújtani és a cél érdekében azokat a családokat, amelyeknek eltartója a harctéren van, az önsegély nagyszabású művében egyesíteni: ezt tartja hazafias és szociális kötelességének az Auguszta-alap. E feladat megoldására az Augusztaalap karöltve a „Phönix" életbiztosító társasággal hadibiztosítást létesített, mely az özvegyeknek és árváknak anyagi támogatást van hivatva nyújtani. Az Auguszta-alap katonáink családjainak alkalmat ad arra, hogy különösen mérsékelt díj és kedvező feltételek mellett hadibiztositást köthessenek. E feltételek közül kiemelkedők a kővetkezők: 1. A hadibiztosításnak orvosi vizsgálatra nincs szüksége, ennélfogva a már hadbavonult katonát is bejelentheti biztosításra a család, a munkaadó vagy a község. cipészüzletében