Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-20 / 8. szám

PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű fiig-g-etlen hetilap. i=i Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Vita a drágaságról. A képviselőházban mostanában igen „magas" színvonalú vita folyik a drágaságról. Az ellenzéki képviselők t. i. igen magas hangon beszélnek egymással. Közben erősen püfölik egymást, természetesen nem kardokkal, nem buzogányokkal, nem furkósbotokkal, hanem beszédekkel, közben a szavak epébe mártott tőrével nem egymás testébe, hanem becsületébe szurkálnak. Mindegyik nemcsak ellenfelének, hanem annak az irányzatnak, melyhez az tartozik, becsületét is célba veszi. A merkantilisták képviselői az agráriusokra, az utóbbiakéi pedig a merkantilistákra akarják kenni a drágaság ódiumát. Ahelyett, hogy a drágaság legfőbb okozóját ütnék, aki megfékezhette volna a nagy-, kiskereskedők, ügynökök, élelmiszerek árát felhajtó bankok, kis- és nagybirtokosok mohóságát, ha akarta volna, egymást agyabugyálják. Ettől persze majd olcsóbb lesz minden. * * * Sokan keveslik azt a mozgás- és szólásszabadságot, melyet mi a háború idejében élveztünk. Pedig dehogy kevés! Tessék csak a képviselőház felé tekinteni! Milyen korlátlanul dühöng ott a szólásszabadság! Az ellenzéki képviselő urak már évek óta nem beszélhették ki magukat annyira, mint most. Szabad nekik egymást lepocskondiázni, egymás becsületét sárba taposni, őseiknek minden szennyesét előrángatni, gyilkos szavak lángoló kardjával egymásnak menni. Hát ez nem elég szabadság?! Ez alatt a harmadik tényező, mely a tőrdöféseket és ütlegeket legjobban megérdemelné, gúnyos kárörömmel dörzsöli kezét és szivből jövő kacagással markába nevet: „Csak üssétek egymást, ameddig tetszik, legalább az én hátam nem érzi karotokerejét és kardotok élét". * * * A drágaság disznaját tervszerűen hizlalták ilyen kövérre, de nem rosszakaratból, hanem önvédelemből. A drágaság következtében mindenféle termelőnek, sokféle iparosnak, kereskedőnek annyi pénze van, mint amennyi sohasem volt békeidőben. A hivatalnoksereg, melynek száját esküje befogja, valamint a fogyasztók nagy serege, melynek a közéletben sem szava, sem tekintélye, sem befolyása nincs, nem számít sokat. Világos, hogy az intéző körök véleménye szerint azokat kell kielégíteni, kiknek szava a fórumon a súlyban nyomatékos. Tömjük tehát tele pénztárcájukat kékhasu bankókkal! Könynyen megtehetjük, hiszen nem a mi pénzünket zsebelik be, hanem a nyomorult fogyasztóét! Az ember, kinek jó kövérre hizlalt pénzes tárca duzzasztja honfiúi 'kebelét, nem lesz sohasem forradalmár, nem fogja soha az elégedetlenkedés szavát hallatni. A duzzadt pénzes tárca balzsamul szolgál sokaknak fájó szivére, kinek esetleg egykét fia a harctéren elesett. Ezek nem fogják hosszúnak tartani a háborút, akármilyen hosszura nyúlik is még. Valóban nehéz megérteni, milyen arccal mernek becsületben megőszült, hazájukban a polgári erények mintaképének és fényes jellemű államférfiaknak tartott vezető emberek Európa szine elé állni és szavalni: „Mi a központi hatalmak ellen a népek veszélyeztetett szabadságáért és jogaiért harcolunk". Difficile est satiram non scribere! Mi és Németország nyomjuk el ^ népek szabadságát, ellenben ők és főként leghatalmasabb szövetségesük az ántánt legfőbb támasza: az óriási, az egész világot felfalni akaró Oroszország a népszabadság és a népjogok önzetlen védői! Kiket nyomtunk el mi és Németország? Alakulhat egy országban, ahol a polgárok nem élvezik a legnagyobb szabadságot, olyan erős, az egész nagy birodalmat behálózó szociálista szervezet, melyet nagy, hatalmas párt képvisel a parlamentben, mint Németországban alakult? És nálunk kit nyomnak el? Mig a kis Romániában erősen üldöznek mindenkit, aki nem román, addig nálunk minden nemzetiség az iskolában, társadalomban szabadon fejlesztheti kulturáját, anyanyelve senkinek sem vet akadályt elébe, hogy akármily téren a legmagasabb polcot elérje. Oroszországban pedig, mely állandóan fente ránk és a Balkánra a fogát, minden nemzetiség el van nyomva, még — az orosz is. Csak egyféle szabadság van ott — a lopási szabadság azok számára kik a cárizmus hatalmi őrületének és féktelen tirannizmusának szekerét tolják. Csak nem álmodoznak Briand, Salandra et consortes ilyen szabadságról ? v. I. A Pápai Takarékpénztár évi mérlege, A Pápai Takarékpénztár e héten adta ki a mult évről szóló zarószámadását. Ez immár városunk és messze vidékünk Öreg takarékpénztárának 53-ik jelentése. Közgyűlését f. hó 27-ére, vasárnap délután 3 órára székháza nagytermébe hivja össze. Az intézet a mult évben 90 millió korona forgalmat bonyolított le, kezelésében 18 millió korona vagyon van. Betétjei közel 2 millióval 14 milliót meghaladó összegre szaporodtak. Az általános üzlettelenség dacára tőkéi egész éven át foglalkoztatva voltak. Az eddigi hadi kölcsönöknél 5 milliót meghaladó jegyzést vett fel. A fővárosi nagybankokon kivül talán az egyedüli az országban, mely külföldről hadi kölcsön jegyzéseket szerzett és melynek külföldi betétjei is vannak. A hadi kölcsön jegyzések e fényes eredménye a bámulatos simulékonyságnak és előzékenységnek tudható be, melylyel ez intézet minden jegyző fél körülményeihez alkalmazkodni tudott. Gazdasági életünk e hatalmas oszlopának tulajdonkép csak bölcsője városunk, az intézet meglett kora, tehát évtizedek óta működési területét az egész Dunántúlban, sőt azt túllépő területben birja. A Pápai Takarékpénztár közismert olcsósága, humánus eljárása az adósok irányában, az adósok védelme minden felesleges költséggel szemben a titkai állandó erős térfoglalásának messze vidéken. Üzleteinek bonitása a kockázatot száműzi, méltányossága betevőivel szemben a nyitja óriási betétállományának. Az intézet mintaszerű mérlege a legreálisabb működést tükrözi. Birtokában lévő értékpapírjai a legelső rendűek — közöttük félmillió hadi kölcsön — összesen közel harmadfél millióra vannak értékelve. Ezen értékpapír állományuk tömege és ennek értékelése egyik legszebb vonása vezető pénzintézetünknek. Reális gondolkodás, önzetlenség kell ahhoz, hogy ily nagy mennyiségű értékpapirt tartson egy intézet állandóan birtokában mobilitása érdekében ilyen értékeléssel. Az értékpapírok alacsony árfolyamá-