Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-20 / 8. szám

val ezen üzletág hozamát a többivel egyenrangúvá teszi, de egyúttal oly hatalmas belső tartalékolást is eszközöl általa, mely működésének, eredményeinek zavartalanságát, állandóságát minden időkre biztosítja. Az elmúlt évről ily belső tartalékolásra 140 ezer koronát fordít. A kerek 200 ezer korona nyereségből összes látható tartalékait bőven dotálja. A részvényesek a mult évi 16 korona osztalékot kapják. Jótékony célra az évközben kiadott összegeken felül harmadfélezer koronát fordít. Az intézet mindenkori kötelességtudását mutatja, hogy fennállása óta 105 ezer koronát adott jótékony célra. Az évi jelentés köntöse, ennek kiállítása is méltó a tartalmához. Á fővárosiakkal joggal versenyző vidéki nyomdaipar fejlettségét dicséri a főiskolai nyomda e terméke. Hogy ezen intézet ily fényes eredményt tud felmutatni, afőérdem elsősorban Karlovitz Adolf elnököt, mint a pénzintézet vezetőjét illeti, nemkülönben az igazgatósági és felügyelőbizottsági tagokat, ugyszinte a kezelő személyzetet, kik a rend, pontosság és szigorú ellenőrzés elveit vallják s reméljük is, hogy a 27-ére egybehívott közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a bizalom és elismerés fényes bizonyítékaival fogja őket kitüntetni. KARCOLAT a mult hétről. Várjuk a fejleményeket! Rég használtam ezt a kifejezést a heti krónikában. Anno dacumal ez a kifejezés nagyon is békés természetű jelleggel birt, a mostani háborús világban azonban egész más értelmet kell adni ennek a hangzatos jelszónak. Akkor csak úgy packáztunk ezzel a kifejezéssel, ma azonban nagyjelentőségű dolgokkal van kapcsolatban. A mostani háborús időben ha azt jelezzük, hogy „várjuk a fejleményeket", akkor nem „hidegvér és elegánciával" várjuk ezt, hanem lázas türelemmel és féltett bizonytalansággal. Ez a féltett bizonytalanság azonban az előjelek után Ítélve tele van reménységgel. Várjuk a fejleményeket! Olyan stádiumban van most a háborús helyzet, hogy valami nagy dolognak kell a közel jövőben történni. Nem vagyunk túloptimisták, pedig ezzel már sokszor lettünk vádolva, de rövid idő múlva „nagy fordulat" várható az egész vonalon. Ez nem akar jóslás lenni, hanem egy jó körültekintése a helyzetnek. Valami nagy dolgok történnek a kulisszák mögött, amit nem láthatunk, de hogy valami nagy meglepetésnek nézünk elébe, ami reánk nézve csak örvendetes lehet, az tény, még nem valóság ugyan, de a valóság körvonalait már szabad szemmel is észlelhetjük. Adja Isten, hogy az igazság beszéljen magából! Ezt szokták válaszolni mindazok, kik véleményt kérnek tőlem a háború tartamáról. Érdekes a dologban az, hogy jó magam a háború kimeneteléről reánk nézve igen kedvező véleményt szoktam leadni és annak megszűntére már több terminust adtam le, amit jóhiszemüleg tettem és kötelességem is volt tenni és mégis a bizalmat ebben az irányban nem vesztettem el teljesen, mert a biztató szavak még nem vesztették el a hatásukat. De hát ki is tudna erre preciz feleletet adni ? Azzal a jelszóval, hogy „türelem rózsát terem", többet érünk el, mintha elcsüggednénk és lógatnánk a fejünket, mint a cirkuszló. Szóval, várjuk a fejleményeket! És ha nem várnánk türelemmel, akkor sem változtatna a helyzet az állapotokon. A mostani helyzetbe bele kell törődni, a lamentálás és panaszkodás nem segít a mi jó ügyünknek, sőt árthat annyiban, hogy akik már tényleg beletörődtek a változhatatlan helyzetbe, holmi fekete szemüvegen néző pesszimistáknak vésztjósló kijelentéseikre — felülnek. Ezekkel a pesszimistákkal úgy kellene eljárni, mint mostanában a gabonával és liszttel — rekvirálni kellene őket, kivéve azon esetben, ha „mea culpával" maguk jelentkeznének. Várjuk a fejleményeket! Határozottan merem állítani, hogy nagy fordulat előtt állunk, mely siettetni fogja a békét. Ebben a biztos tudatban adom le a heti jelentésemet a heti krónika részére. Lehet, hogy tévedek, mert hát tévedni emberi dolog békés időszakban, hát még ilyen soha át nem élt háborús világban. Egy mentségem azonban mindig van és ez az, hogy ha tévedek is, meggyőződésből tévedek. De ne adja az Isten, hogy úgy legyen! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háborús éveket szökőéveknek, tartja, mert mindennek felszökött az ára. Az hirlik, hogy Pápa városa a liszt- és gabonakészleteket financ-irozza. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a jelenlegi parlamenti vita alatt a megfigyelő állásban tartózkodik. Az hirlik, hogy a polgármester a minisztériumtól kukorica helyett ígéreteket kapott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nyugdíjaztatását a háború végéhez kötötte. Az hirlik, hogy a rendőrök azon tanakodnak, hogyan tudnak a fizetésükből [megélni. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési iroda alkalmazottjai a felvilágosításokkal sokszor adósak maradnak. Az hirlik, hogy Pápán a sörkedvelők közül többen a sör drágasága miatt búbánatukat borba fojtják. Az hirlik, hogy Pápán többen a liszt- és gabonakészletüket a háború után exhumálni fogják. Az hirlik, hogy Pápán az öreg rekruták közül számosan a csuzos-osztaghoz lesznek beosztva. Az hirlik, hogy Pápán a vasúti vendéglőben a villamos zongora első hangversenyére már számosan előjegyeztek. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon csak uraságoktól elvetett baromfi kapható. Az hirlik, hogy Pápán sok varróleány a lókórházhoz huz. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszékben csak rendelő ópák alatt árusítanak. Az hirlik, hogy a darutollas legények örömünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy a szent klub tagjai a kolozsvári kiránduláson saját zsírjukba fulladtak meg. Az hirlik, hogy a libatollas legények kötött kamáslit hordanak, hogy nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy a>Jaj nadrágom egylet tagjai néhány hét óta parádi vízzel kúrálják magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiba a muníciót a Kossuth Lajos-utcai esti korzóról szállítják. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban nemcsak a dohánygyárból, hanem a szövőgyárból is kapnak pótlást. Az hirlik, hogy Csóton a fogolytábor részére hadityukokat nevelnek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a szeszes italokat tartalékba helyezte. HÍREK. — A honvédlovassági felügyelő Pápán. Báró Nagy Gyula altábornagy, honvéd lovassági felügyelő, pótszázadának szemléjére szerdán délután városunkba érkezett. Csütörtökön reggel a szomszédos Adásztevel község környékén harcászati gyakorlatokat tartottak. Pénteken folytatólagos szemle, volt tervezve, de közbejött akadályok miatt a szemle elmaradt. A lovassági felügyelő pénteken délután székhelyére, Budapestre visszautazott. Elutazása előtt a megtartott szemléről a legnagyobb elismerését fejezte ki Szőke Bálint őrnagy, pótszázadparancsnoknak. — Hadnagyi kinevezés. Dr. Klein Ferenc tart. honvédzászlós, jogászifjuságunk közkedvelt tagja, ki a harctéren már ezüst vitézségi éremmel is ki lett tüntetve, 1916. évi január hó 1. ranggal, hadnaggyá lett kinevezve. — Kitüntetések honvéd huszárezredünknél. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért Nagy Imre tart. hadnagy, Csiszár István őrmester, Szabó Ferenc járőrvezető, Buksi József, Törtli József őrvezetők, Kollár István és Sági Lajos a 2. oszt. vitézségi éremmel lettek kitüntetve. — Névmagyarosítás. Rosenfeld Pál, Rosenfeld Sámuel volt járóházi uradalmi bérlő fia, belügyminiszteri engedély folytán nevét „Róbert"-re magyarosította. — Vissza a harctérre. Dr. Kardos Károly népf. főhadnagy itthon töltött 14 napi szabadság után ismét visszatért a harctérre. — Halálozás. Glück Ignác helybeli cipésziparos f. hó 16-án, életének 62-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Derék, becsületes és szorgalmas iparos volt, ki nemcsak iparostársai körében, de magántársaságban is közkedveltségnek örvendett. Temetése mult csütörtökön délután 4 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Az elhunytban dr. Glück Sándor, helybeli nőgyógyász, ki jelenleg a csóthi fogolytáborban tesz orvosi szolgálatot, édes atyját gyászolja. — Rekvirálnak. A gabonát és lisztet országszerte rekvirálják, ami azt jelenti, hogy nálunk Pápán is, még pedig erélyesen. Az elrejtett készletek felkutatása és a fölös készletek megszerzése a nagy rekvirálásnak igen-igen' komoly célja. A kormány mintha csak a nemzeti becsület jóhirnevét féltené, annyira messzemenő simasággal vezette be a rekvirálást. Kérve kérte az ország minden rendű és rangú közönségét, hogy ami fölös készlete csak van, azt illő, maximális árban szolgáltassa be. Az eredmény jóval kevesebb, mint amennyit a cséplés eredménye után várni lehetett. Most tehát már nem várhatnak a kormány és a hatóságok, akik viselik a súlyos felelősséget, hogy a harcoló katonaságnak és az itthon dolgozó lakosságnak meglegyen a kenyerük az új termésig. A gabona, a liszt, a kenyér ma épen olyan munició, mint akár a fegyver, az ágyu. Aki tehát gabonát, lisztet elrejt, épen olyan bünt követ el, mintha ütközet alatt elszedné a harcolótól a fegyvert és a töltényeket. Semmi szükség sincs fölös készletek gyűjtésére. Rekvirálnak ! Hazafias becsületbeli kötelesség, hogy mindenki megelőzze, mig hozzá érnek a rekvirálással. Adja, jelentse be mindenki, mennyi a fölösleges gabonája és lisztje.