Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-02-20 / 8. szám

val ezen üzletág hozamát a többivel egyenrangúvá teszi, de egyúttal oly ha­talmas belső tartalékolást is eszközöl általa, mely működésének, eredményei­nek zavartalanságát, állandóságát minden időkre biztosítja. Az elmúlt évről ily belső tartalékolásra 140 ezer koronát fordít. A kerek 200 ezer korona nyereség­ből összes látható tartalékait bőven dotálja. A részvényesek a mult évi 16 korona osztalékot kapják. Jótékony célra az évközben kiadott összegeken felül harmadfélezer koronát fordít. Az intézet mindenkori kötelesség­tudását mutatja, hogy fennállása óta 105 ezer koronát adott jótékony célra. Az évi jelentés köntöse, ennek ki­állítása is méltó a tartalmához. Á fővárosiak­kal joggal versenyző vidéki nyomdaipar fejlettségét dicséri a főiskolai nyomda e terméke. Hogy ezen intézet ily fényes ered­ményt tud felmutatni, afőérdem elsősorban Karlovitz Adolf elnököt, mint a pénzin­tézet vezetőjét illeti, nemkülönben az igaz­gatósági és felügyelőbizottsági tagokat, ugyszinte a kezelő személyzetet, kik a rend, pontosság és szigorú ellenőrzés elveit vallják s reméljük is, hogy a 27-ére egybe­hívott közgyűlés egyhangú lelkesedéssel a bizalom és elismerés fényes bizonyíté­kaival fogja őket kitüntetni. KARCOLAT a mult hétről. Várjuk a fejleményeket! Rég használtam ezt a kifejezést a heti krónikában. Anno dacumal ez a kifejezés nagyon is békés természetű jel­leggel birt, a mostani háborús világban azonban egész más értelmet kell adni ennek a hangzatos jelszónak. Akkor csak úgy packáztunk ezzel a kifejezéssel, ma azonban nagyjelentőségű dol­gokkal van kapcsolatban. A mostani háborús időben ha azt jelezzük, hogy „várjuk a fejle­ményeket", akkor nem „hidegvér és elegánciával" várjuk ezt, hanem lázas türelemmel és féltett bizonytalansággal. Ez a féltett bizonytalanság azonban az előjelek után Ítélve tele van re­ménységgel. Várjuk a fejleményeket! Olyan stádiumban van most a háborús helyzet, hogy valami nagy dolognak kell a közel jövőben történni. Nem vagyunk túloptimisták, pedig ezzel már sokszor lettünk vádolva, de rövid idő múlva „nagy for­dulat" várható az egész vonalon. Ez nem akar jóslás lenni, hanem egy jó körültekintése a helyzetnek. Valami nagy dolgok történnek a kulisszák mögött, amit nem láthatunk, de hogy valami nagy meglepetésnek nézünk elébe, ami reánk nézve csak örvendetes lehet, az tény, még nem valóság ugyan, de a valóság körvonalait már szabad szemmel is észlelhetjük. Adja Isten, hogy az igazság beszéljen magából! Ezt szokták válaszolni mindazok, kik véleményt kérnek tőlem a háború tartamáról. Érdekes a dologban az, hogy jó magam a háború kimeneteléről reánk nézve igen kedvező véleményt szoktam leadni és annak megszűn­tére már több terminust adtam le, amit jó­hiszemüleg tettem és kötelességem is volt tenni és mégis a bizalmat ebben az irányban nem vesztettem el teljesen, mert a biztató szavak még nem vesztették el a hatásukat. De hát ki is tudna erre preciz feleletet adni ? Azzal a jel­szóval, hogy „türelem rózsát terem", többet érünk el, mintha elcsüggednénk és lógatnánk a fejün­ket, mint a cirkuszló. Szóval, várjuk a fejleményeket! És ha nem várnánk türelemmel, akkor sem változtatna a helyzet az állapotokon. A mostani helyzetbe bele kell törődni, a lamentálás és panaszkodás nem segít a mi jó ügyünknek, sőt árthat annyi­ban, hogy akik már tényleg beletörődtek a változhatatlan helyzetbe, holmi fekete szemüve­gen néző pesszimistáknak vésztjósló kijelen­téseikre — felülnek. Ezekkel a pesszimistákkal úgy kellene eljárni, mint mostanában a gabo­nával és liszttel — rekvirálni kellene őket, ki­véve azon esetben, ha „mea culpával" maguk jelentkeznének. Várjuk a fejleményeket! Határozottan me­rem állítani, hogy nagy fordulat előtt állunk, mely siettetni fogja a békét. Ebben a biztos tudatban adom le a heti jelentésemet a heti krónika részére. Lehet, hogy tévedek, mert hát tévedni emberi dolog békés időszakban, hát még ilyen soha át nem élt háborús világban. Egy mentségem azonban mindig van és ez az, hogy ha tévedek is, meggyőződésből tévedek. De ne adja az Isten, hogy úgy legyen! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a háborús éveket szökőéveknek, tartja, mert mindennek felszökött az ára. Az hirlik, hogy Pápa városa a liszt- és gabonakészleteket financ-irozza. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. kép­viselőnk a jelenlegi parlamenti vita alatt a meg­figyelő állásban tartózkodik. Az hirlik, hogy a polgármester a minisz­tériumtól kukorica helyett ígéreteket kapott. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány nyug­díjaztatását a háború végéhez kötötte. Az hirlik, hogy a rendőrök azon tana­kodnak, hogyan tudnak a fizetésükből [meg­élni. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési iroda alkalmazottjai a felvilágosításokkal sokszor adó­sak maradnak. Az hirlik, hogy Pápán a sörkedvelők kö­zül többen a sör drágasága miatt búbánatukat borba fojtják. Az hirlik, hogy Pápán többen a liszt- és gabonakészletüket a háború után exhumálni fogják. Az hirlik, hogy Pápán az öreg rekruták közül számosan a csuzos-osztaghoz lesznek beosztva. Az hirlik, hogy Pápán a vasúti vendég­lőben a villamos zongora első hangversenyére már számosan előjegyeztek. Az hirlik, hogy Pápán a hetipiacon csak uraságoktól elvetett baromfi kapható. Az hirlik, hogy Pápán sok varróleány a lókórházhoz huz. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészár­székben csak rendelő ópák alatt árusítanak. Az hirlik, hogy a darutollas legények örömünnepet rendeztek abból az alkalomból, hogy a szent klub tagjai a kolozsvári kirán­duláson saját zsírjukba fulladtak meg. Az hirlik, hogy a libatollas legények kötött kamáslit hordanak, hogy nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy a>Jaj nadrágom egylet tagjai néhány hét óta parádi vízzel kúrálják magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövész­árkaiba a muníciót a Kossuth Lajos-utcai esti korzóról szállítják. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban nem­csak a dohánygyárból, hanem a szövőgyárból is kapnak pótlást. Az hirlik, hogy Csóton a fogolytábor ré­szére hadityukokat nevelnek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a szeszes italokat tartalékba helyezte. HÍREK. — A honvédlovassági felügyelő Pápán. Báró Nagy Gyula altábornagy, honvéd lovassági felügyelő, pótszázadának szemléjére szerdán délután városunkba érkezett. Csütörtö­kön reggel a szomszédos Adásztevel község környékén harcászati gyakorlatokat tartottak. Pénteken folytatólagos szemle, volt tervezve, de közbejött akadályok miatt a szemle elmaradt. A lovassági felügyelő pénteken délután szék­helyére, Budapestre visszautazott. Elutazása előtt a megtartott szemléről a legnagyobb elismerését fejezte ki Szőke Bálint őrnagy, pótszázad­parancsnoknak. — Hadnagyi kinevezés. Dr. Klein Ferenc tart. honvédzászlós, jogászifjuságunk köz­kedvelt tagja, ki a harctéren már ezüst vitéz­ségi éremmel is ki lett tüntetve, 1916. évi január hó 1. ranggal, hadnaggyá lett kinevezve. — Kitüntetések honvéd huszár­ezredünknél. Az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartásukért Nagy Imre tart. hadnagy, Csiszár István őrmester, Szabó Ferenc járőrvezető, Buksi József, Törtli József őrvezetők, Kollár István és Sági Lajos a 2. oszt. vitézségi éremmel lettek kitüntetve. — Névmagyarosítás. Rosenfeld Pál, Rosenfeld Sámuel volt járóházi uradalmi bérlő fia, belügyminiszteri engedély folytán nevét „Róbert"-re magyarosította. — Vissza a harctérre. Dr. Kardos Károly népf. főhadnagy itthon töltött 14 napi szabadság után ismét visszatért a harctérre. — Halálozás. Glück Ignác helybeli cipésziparos f. hó 16-án, életének 62-ik évében rövid szenvedés után elhunyt. Derék, becsületes és szorgalmas iparos volt, ki nemcsak iparos­társai körében, de magántársaságban is köz­kedveltségnek örvendett. Temetése mult csü­törtökön délután 4 órakor nagy részvét mellett ment végbe. Az elhunytban dr. Glück Sándor, helybeli nőgyógyász, ki jelenleg a csóthi fogoly­táborban tesz orvosi szolgálatot, édes atyját gyászolja. — Rekvirálnak. A gabonát és lisztet országszerte rekvirálják, ami azt jelenti, hogy nálunk Pápán is, még pedig erélyesen. Az el­rejtett készletek felkutatása és a fölös készletek megszerzése a nagy rekvirálásnak igen-igen' komoly célja. A kormány mintha csak a nem­zeti becsület jóhirnevét féltené, annyira messze­menő simasággal vezette be a rekvirálást. Kérve kérte az ország minden rendű és rangú közön­ségét, hogy ami fölös készlete csak van, azt illő, maximális árban szolgáltassa be. Az ered­mény jóval kevesebb, mint amennyit a csép­lés eredménye után várni lehetett. Most tehát már nem várhatnak a kormány és a hatóságok, akik viselik a súlyos felelősséget, hogy a har­coló katonaságnak és az itthon dolgozó lakos­ságnak meglegyen a kenyerük az új termésig. A gabona, a liszt, a kenyér ma épen olyan munició, mint akár a fegyver, az ágyu. Aki tehát gabonát, lisztet elrejt, épen olyan bünt követ el, mintha ütközet alatt elszedné a har­colótól a fegyvert és a töltényeket. Semmi szük­ség sincs fölös készletek gyűjtésére. Rekvirál­nak ! Hazafias becsületbeli kötelesség, hogy mindenki megelőzze, mig hozzá érnek a rekvi­rálással. Adja, jelentse be mindenki, mennyi a fölösleges gabonája és lisztje.

Next

/
Oldalképek
Tartalom