Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.
1916-08-27 / 35. szám
A telepet körülbelül 3—4 hónap alatt még ezen létszám mellett is ki tudnám körülbelül 400—500-ra fejleszteni, de szeretném és kívánatosnak tartanám, ha legalább is 100 drb. tenyészállatunk volna már most a kezdet-kezdetén is, hogy a tél beálltával 2000—3000 drb. állatunk lehetne, amikor is azután — de csakis azután — az eladás, illetve a levágás is megkezdődhetnék. Eladásra, illetve levágásra ugyanis 3 hónapos kor előtt nem tartom célszerűnek az állatok piacra dobását. Az eladásra, illetve vételre előjegyzéseket két hónap múlva már elfogadok. Előnyben fogom részesíteni azon munkáscsaládokat, akik 3—4 drb. tenyészállattal továbbtenyésztéssel óhajtanak foglalkozni. Bármilyen nagy legyen ugyanis a továbbtenyésztők száma, az a városi nyultelep érdekeit egyáltalában nem fogja veszélyeztetni, sőt mindig jobban- és jobban meg fogja kedveltetni a nyulhust. A telepnél szükségesnek tartom a két helyiség mellett lévő kisebb helyiséget is, amely most halottaskamra. Erre feltétlen szükség lévén, a halottas kamrának az udvar más részén való elhelyezését kérem. Kérem az egész női kórház udvarát a telep részére átadni, részint mivel a kifutó előtt lucernát kell tartanunk, részint pedig, mivel csicsóka, zeller stb.-vel kell beültetnünk, amiért — különösen rossz időben — messze nem mehetünk. Kérek a telep céljaira 6—7 holdat lucernával bevetni, hogy onnan frisset állandóan lehessen hordani. E célra a vasúti állomáson túl az Urdombon lévő s a város tulajdonát képező s most jó részben parlagon heverő 6 holdnyi területet tartom berendezendőnek, már csak azért is, mivel erre a város mostani állapotában és kezeltetésében csak ráfizet, ha pedig én azt lucernásnak megkapom, tovább semmi költség sem lesz reá, sőt a telepnek jó szolgálatot fog tenni. Kérek a telephez egy állandó, lehetőleg idősebb megbízható embert, aki a takarmányhordási, trágyahordási, almozási, etetési, gerezna-lenyuzási, herélésistb. munkálatokat végezze ellenőrzésem mellett. Kérek különösen takarmányhordás céljára egy csacsit, vagy kis muszka lovat és egy ehhez való kis teherkocsit beszereztetni s a halottas kamra mellett ezek részére helyet készíttetni. Kérem végül a városi gazdát a szükséges s általam megállapítandó takarmány beszerzésére utasítani. Egyelőre ezek volnának a fontosabb kérdések, amelyekre a Tekintetes Közélelmezési Bizottság szives figyelmét felhívni bátorkodtam, a továbbiakra nézve később teszem meg véleményes javaslatom, ha a nyulak létszámát pontosan tudni fogom. Végül még egyet: Valamint a legtöbb házinyul-telep (így a győri is) részesült és részesül állami támogatásban, úgy a mi telepünk is kapna a földmivelésügyi minisztériumtól úgy a berendezés költségeinek fedezésére, mint a további kiadásokra évi szubvenciót. Ezt azonban most kérni nem tartom célszerűnek; nem pedig azért, mivel pl. a tavasszal az összes állami és állami szubvenciót élvező telepeket kormánybiztosok keresték fel s a telepek 9/io-ed részét elvitték s rokkant katonák felügyeletével galíciai és kárpáti falvakban tovább tenyésztésre használták fel, hogy a viszszatérő lakosság húsellátásáról gondoskodás történhessék. — Ez az eset a jövőben — véleményem szerint — még ismétlődni fog. Ha tehát mi megmaradunk tisztán városi telepnek állami szubvenció nélkül, ennek nem leszünk kitéve és zavartalanul vihetjük piacra állatainkat a pápaiak segítésére. — Azt az állami szubvenciót majd kérhetjük a jobb időkben — akkor is megkapjuk —, amidőn szét sütnek reánk már a béke áldó sugarai . . . Tisztelettel kérem a Tek. Közélelmezési Bizottságot, kegyeskedjék előadott jelentésem és kéréseim tudomásul venni és teljesíteni. A Tek. Közélelmezési Bizottságnak Pápa, 1916 augusztus 9-én, igaz tisztelettel Bogár István a páp*i városi házinyul-telep vezetője. KARCOLAT a mult hétről. Hidegvér és elegáncia! Régi nóta, legújabb háborús kiadásban. Amikor „annó decumál" ezt a jelszót kultiváltuk, akkor még csak a szokás hatalma alatt állottunk és bele éltük magunkat a helyzetbe, dd most, mikor a sok lamentálás és panaszokra azt a feleletet adjuk, hogy „hidegvér és elegáncia" jó magunknak is arra a konzekvenciára kell jutni, hogy ideigóráig be lehet vehetni a maszlagot, de végeredményében mégis csak be kell majd adni a derekunkat és azokkal kell együtt fújni azt a nótát, hogy „eddig és nem tovább 8. Értsük meg egymást! Nem arról van szó, hogy frontot változtattunk és a farkasokkal akarunk üvölteni, hanem arról van szó, hogy ha tűrni, szenvedni és nélkülözni kell, akkor egyenlő mértékkel viseljük a terhet, a gondot és nélkülözéseket — de kivétel nélkül. És kérem alássan itt a bibi! Hiába, háború ide — háború oda, minden megváltozhatott a háború alatt, tótágast állott minden kombináció, a mesébe való dolgok valóknak bizonyultak, csak egy ügyet nem lehetett kiforgatni az én-jéből, az „a protekció". Protekció! A háború előtt egész más értelmet adtunk ennek a problematikus kifejezésnek. Jelenleg egész más pedigréje van ennek a „protekció" kifejezésnek. Ma az kap nullás lisztet, az kap cigarettát és szivart, akinek protekciója van. Apropos cigaretta és szivar! Véletlenül ez a közszükségleti cikk jutott eszembe a protekció említése alkalmával, jóllehet csakis erről az anomáliáról kellett volna „kizárólagosan" a heti krónikában a riadót megfújni, mert hát ezen a téren tényleg rosszul állunk és — amint a rossz nyelvek kürtölik — van szivar, van cigaretta, csak protekció kell hozzá. Hát valaminek kell a dologban lenni. Egyes trafikokban van szivar, sőt kapni cigarettát is, de ellenkezőleg bejárhatjuk az egész várost, mindenki azt panaszolja, hogy „nincs cigaretta, nincs szivar". És mégis van cigaretta és mégis van szivar, csak a nyitját kell kikutatni és itt szólal meg a „protekció". Sok mindent lehetne erről a cigaretta- és szivarhiányról meg a protekcióról irni, de hát most a háborús időben a heti krónikásnak legcélszerűbb ezt a témát nem bolygatni, mert hát ha világfelfordulás előtt állunk is, de megdönthetien lesz az a jelszó, hogy: — Akinek nincs protekciója, ne jöjjön a Világra! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a Korpaközponttal hadilábon áll. Az hirlik, hogy Pápa városa mindenféle drágasággal be van kerítve. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orszgy. képviselőnk az adójavaslatokat alaposan megfaragta. Az hirlik, hogy a polgármester a háború alatt sok mesterséget tanult. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány kedvét a jó időjárás hozza meg. Az hirlik, hogy a rendőrök kevés tartalékkal rendelkeznek. Az hirlik, hogy a közélelmezési bizottság tagjai közül többen már megunták a dicsőséget. Az hirlik, hogy Pápán a lisztkereskedők beadták a derekukat. Az hirlik, hogy Pápán a molnárok egy új offenzívára készülnek. Az hirlik, hogy Pápán a legutóbbi országos vásáron az ökrök vezettek. Az hirlik, hogy Pápán a legutóbbi országos vásáron a sertések le voltak sajnálva. Az hirlik, hogy Pápán a hatósági mészárszékek részére nagyobb tartalék-sertéseket küldenek a vágóhidra. Az hirlik, hogy Pápán a városi lisztirodát visszanyomták a régi jól fedett állásába. Az hirlik, hogy Pápán a heti piacon a bevásárlás szünetel. Az hirlik, hogy a honvéd huszár laktanyában egy közhuszárnak a fejébe kellett verni a vezényszót. Az hirlik, hogy Pápán a lókórház előtti frontot a varróleányok még erősen tartják. Az hirlik, hogy Pápán az Öreghegyen egy kezdő vadász nem kapásból, hanem vaktából lövi a sebzett nyulakat. Az hirlik, hogy Pápán a Kossuth Lajosutcából az esti felderítő szolgálatot a karfához helyezték át. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban az ápolónők frontja nagyon meggyöngült. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen a nyár folyamán megtollasodtak. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen rongyot keresnek és sokat találnak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom-egylet tagjai a holdban látják a jövő zenéjét. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban csak a belövésekre helyeznek nagy súlyt. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy vőlegénynek meszelőt adtak a kezébe. Az hirlik, hogy Pápai Közlöny szerkesztője éjjeli frontját újra kiszélesítette. Nagyszerűen baT< % harctéren kiudöknél és fcltalfcbM mindenkinél nitt legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölés muzlitUAe, rhenm*. kösrrénj, Influen**, t*refc «• kátfá]*e stb. eaeieíbeír DR oaf íi'i OOE3pí><4 Horgony - Linimont. Horgony-Pain-Expeller E*^ üv*ö« * —1*0, r~. Kj<HíynE«rt4mkb!ni kÖEVf tlenül u „Arany oroszlánhoz" címzett Pt Riebier-féle gyógysz«rtArb»a, i Jr4g» 1, £!Í8ftbmhstr. 6. Hnponkíntl »r*tkDld6l.
