Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-08-27 / 35. szám

HÍREK. — Személyi hirek. Németh István dunán­túli ref. püspök folyó hó 23-án, Kulin Sándor kúriai biró, a pápai ref. egyházmegye gond­noka folyó hó 24 és 25-én hivatalos ügyekben Pápán tartózkodtak. — Polgármesterünk Budapesten. Mészáros Károly városunk polgármestere a mult hét folyamán néhány napot a fővárosban töl­tött. A polgármester a Hadi Részvény-Társaság és a Korpaközponttal közélelmezésünk ügyében folytatott tárgyalásokat és mint értesülünk, ered­ménnyel. — Gyurátz Ferencz evangélikus püspök lemondása. A dunántúli ágostai hitvallású evangélikus egyházkerület nagyérdemű és közszeretetben álló püspöke : Gyurátz Ferenc a Nagykanizsán tartott évi kerületi közgyűlés alkalmával püspöki hivataláról lemondott. Le­mondását már a mult évi közgyűlésen is elő­terjesztette, de akkor a közgyűlés osztatlan ké­relmére, tekintettel a háborús viszonyokra, hi­vatalát még megtartotta. Most azonban hivat­kozva magas korával járó gyengélkedésére, az újból megnyilatkozott bizalom elől kitért, úgy, hogy a kerületi közgyűlés kénytelen volt le­mondását elfogadni. Bancsó Antal theológiai akadémiai igazgató igen szép beszédben mél­tatta azokat a nagy érdemeket, amelyeket a püspök az egyházi élet felvirágoztatása s a kormányzás tökéletessé való tétele körül szer­zett. Indítványára a közgyűlés igaz elismerését és őszinte háláját nyilvánította ki a távozó püspöknek. Az új püspökre való szavazatok október 25-ig adandók be. — Vitézségi érem Esterházy Pál özvegyének. A hadsereg főparancsnoksága a bronz vitézségi éremmel tüntette ki a hősi halált halt gróf Esterházy Pál özvegyét, Andrássy Ilona grófnőt, aki férje eleste óta állandóan teljesíti ápolónői nemes hivatását a harctéren, még pedig nemcsak törhetetlen buzgalommal, hanem nagy bátorsággal is. 0 ez első nő, aki ezt a kitüntetést kapta, amely kombattáns katonák jutalma személyes vitézségért. — Elismerő oklevél. A földmivelésügyi miniszter Tar Gyula földmivesiskolai igazgató­nak, mint Veszprémvármegye gazdasági tudó­sítójának, számos éven át kifejtett buzgó mű­ködéséért „Elismerő oklevelet" adományozott. — 40 éves jubileum. Kalmár Károly, az Esterházy-uradalom főszám vevője, e hó 20-án ünnepelte szolgálatba lépésének 40. évforduló­ját. Ez alkalomból úgy a grófi család, mint az uradalmi tisztikar és a közönség köréből is sok szives jókivánatban részesült. — Teleszky pénzügyminiszter képvise­lőnk határozati javaslatáról. A keddi gyűlésen fejeződött be a most szőnyegen levő adójavas­latok tárgyalása, s ez alkalommal Teleszky János pénzügyminiszter reflektált a vitában el­hangzott felszólalásokra s benyújtott határozati javaslatokra. Városunk országgyűlési képviselő­jének beszédére s határozati javaslatára ezeket mondta: A harmadosztályú kereseti adóval kapcso­latban röviden volt szerencsém érinteni a váro­sok pénzügyi kérdését. Méltóztassanak megen­gedni, hogy erre a kérdésre, miután a vita folyamán e tekintetben sokan felszólaltak, rövi­den válaszoljak. Nagyon könnyen megtehetem; egyszóval azt mondom, hogy teljes mértékben osztom az e tekintetben Antal Géza t. barátom által elmondottakat. Az ő igen tömör klassziciz­mussal és tárgyismerettel előadott beszédéhez részemről nincs semmi hozzáadni valóm és nincsen belőle elvenni valóm. Ennélfogva ter­mészetes, hogy az ő határozati javaslatát maga­mévá teszem és kérem a t. házat, hogy azt elfogadni méltóztassék. Ez a határozati javaslat úgy szól, hogy a ház utasítja a kormányt, hogy az állami pénzügyeknek a háború folytán szük­ségessé váló végleges rendezésével kapcsolat­ban a községi és városi adózás rendezésére vonatkozólag is terjesszen elő javaslatot. Ha valaki, úgy én tudatában vagyok annak, hogy e tekintetben igen sok a teendő, hogy a váro­sok háztartásában a múltban igen sok hiba történt és ezek reparációjára feltétlenül szükség van, ami csakis törvényhozási intézkedéssel történhetik, amelynek nemcsak a város és köz­ségek adózásának kérdését, hanem az egész községi pénzügy kérdését fel kell ölelnie. De erre az időt most alkalmasnak még kevésbbé tartom, mint az állami pénzügyek kérdésében, másrészt annál a kölcsönhatásnál fogva, amelyben az állami pénzügyek és a városi pénzügyek egymással állnak, teljesen lehetetlen­nek tartom a másodlagos kérdésnek előbb való rendezését, mint az elsőlegesét. A legkorábban akkor rendezhetők a városok és községek pénz­ügyei, mikor az állam pénzügyei rendeztetnek. Később lehet, de korábban, az egy fejetetejére állított dolog volna. Későbben lehet, de teljesen osztom t. barátom nézetét, hogy későbbre ha­lasztani célszerű nem volna. A kérdést meg kell oldanunk, mihelyt a megoldás alapfeltételei meglesznek; ez alapfeltételek azonban elsősor­ban az állam pénzügyének rendezése, végleges állami pénzügyi tervnek megállapítása. Ezzel kapcsolatban nézetem szerint ez a második kérdés is rendezésre szorul. A ház a határozati javaslatot egyhangúlag elfogadta. — Katonai kitüntetések honvéd huszárezredünkben. A hadtestparancsnok­ság az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartá­suk elismeréséül Biskó Elemér tart. zászlóst és Stang Ignác őrmestert a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel, Jung Rudolf szakasz vezetőt és Szabó Imre közhuszárt a bronz vitézségi éremmel tüntette ki. — Orosz hadifogságban. Neu Jenő tart. főhadnagy a wolhyniai áttörés alkalmával könnyebben megsebesülve, Stőger Béla hadapród őrmester ugyancsak ez alkalommal sebesület­lenül orosz hadifogságba jutott. — Előmunkálati engedély meghosz­szabbítása. A kereskedelmi miniszter Rechnitz Béla földbirtokos, volt pápai, jelenleg budapesti lakosnak a máv. Pápa állomásától Ukkig, vala­mint Csabrendek községtől Zalaszentgrót állo­másig vezetendő szabványos nyomtávú h. é. vasútvonalra megújított előmunkálati engedély érvényét a lejárattól számítandó további egy év tartamára megújította. — A galíciai menekültekről. A me­nekültek sorsa mindig szomorú. A legtöbb kénytelen otthagyni és a pusztulásnak kitenni őseitől örökölt, vagy egy egész emberi élet fáradságával összegyűjtött vagyonát, kényelmes otthonát és kereseti forrását. Ismeretlen em­berek között bizalmatlansággal fogadva, alig találnak helyet, ahová kis gyermekeikkel fejü­ket lehajtsák, sokszor napokig éheznek, ha vé­letlenül kenyérhez jutnak is, mint például Pá­pán az izr. hitközség áldozatkészségéből, he­tekig nem ehetnek egy kis meleg ételt. A leg-, több helyen mégis a legnagyobb közönnyel, sőt ellenszenvvel fogadják, disznóólnál rosszabb helyiségekben helyezik el őket, még pénzért sem akarnak nekik élelmicikkeket eladni. És mindez miért ? Mert más a ruházatuk, más a nyelvük és nem tudják magukat megértetni. Azt nem gondolják meg, hogy közöttük éppen annyi a jó, nemesen gondolkodó ember, mint közöttünk. Ha valamely velünk érző ember az illetékes hatóság előtt tolmácsolni akarja pana­szukat, a legridegebb elutasításra talál. Az il­letők azt hiszik, ha rubrikákba osztják, gé­piesen szétosztják a falvakba, akkor már eleget tettek kötelességüknek. Annál dicséretesebb ki­vételt képez Nyárád község, hol Füzy István kath. lelkész és Bocsor István körjegyző nemes buzgólkodással igyekeznek a szerencsétlen me­nekültek enyhítésén. Az ő szép példájukra és buzdításukra a nép barátságos fogadtatásban részesíti a szerencsétleneket, ellátja őket éle­lemmel. Csóton, Adásztevelen és Görzsöny köz­ségekben a községi jegyzők hasonló szellemben fáradoznak és kiváló emberbaráti szeretettel fo­gadták a menekülteket. Bár akadna mindenütt hasonló, felekezeti elfogultságtól ment, valódi emberbaráti szeretettől áthatott lelkész és jegyző, mint Füzy István és Bocsor István és a meg­nevezett község elöljárói, akkor igen sok szeren­csétlen emberrel kevesebb lenne! V. I. — A dohánygyár gyásza. A pápai m. kir. dohánygyár tisztviselői gyászlapon ér­tesítettek bennünket, hogy (Szelényi) Schneider József, a helybeli dohánygyár aligazgatója f. hó 23 án hosszas betegeskedés után Budapesten elhunyt. Sajnálattal vesszük a gyászhírt, ameny­nyiben az elhunytban nemcsak a dohánygyár egy rendkívüli szorgalmas és pontos hivatal­nokát, de társadalmunk egy szimpatikus tagját vesztette el. Az elhunyt mint iró is kiváló si­kereket ért el és „Szelényi József" álnév alatt számos költeményt és alkalmi prológot irt. Rég­óta betegeskedett, néhány hét előtt Budapestre utazott, hogy onnan orvosi tanácsra fürdőbe menjen üdülni, de orvosi tanácsra a Pajor­szanatóriumban lett kezelve, ahol néhány napi szenvedés után elhunyt. Özvegy neje és foga­dott leánya gyászolja. Temetése Bpesten volt. — A közélelmezési bizottság f. hó 19-én ülést tartott. Elnöklő polgármester jelenti, hogy a Haditermény r.-t. 10 waggon lisztet utalt ki a város részére és az városunkba már megérkezett. A liszt ki lett osztva a lisztkeres­kedők között elárusítás végett. Jelenti továbbá, hogy az élelmezési iroda jelenlegi helyisége nem alkalmas, javasolja az irodának dr. Fehér­féle házba leendő visszahelyezését. A bizottság a javaslatot elfogadja és az élelmezési iroda áthelyezését elrendeli, úgyszinte tudomásul veszi a liszt megérkezését és annak elárusítására való intézkedést. Hajnóczky Béla bemutatja a városi lisztiroda 1916. évi január hó 1-től augusztus 14-ig terjedő idő alatti működését. A bizottság a jelentést tudomásul veszi és egyben az élel­mezési iroda vezetése körül teljesített érdemeik elismeréseül Hajnóczky Bélának és Langráf Zsigmondnak köszönetét nyilvánítja. Elnök je­lenti, hogy a város által létesített házinyúl­tenyésztés részére 114 drb. nyulat 1286 kor. értékben vásárolt. A bizottság a jelentést tudo­másul veszi. Pápai Lajos állatorvos javaslatát, hogy a jelenlegi sertésölések mellett a szük­ségletet fedezni nem lehet, s így az ölések száma emeltessék fel, úgyszinte, hogy az egyes husadagok mennyisége 10 dkgról 12 és fél dkgrammra emeltessék, a bizottság elfogadja és az intézkedések megtételével az állatorvost meg­bízza. Hajnóczky Béla ázon javaslatát, hogy a polgármester sürgősen küldessék fel Budapestre avégett, hogy a Haditermény r.-t.-nál és a Korpaközpontnál intézkedjék aziránt, hogy a város területén levő sertéshizlaldák részére szük­séges élelem biztosíttassék, a bizottság helyesli és a polgármestert megbízza, hogy Budapestre utazzék és ez érdemben a szükséges intézke­déseket tegye meg. — A háziipari tanfolyam 1916. évi augusztus hó 29-én, kedden befejezést nyer, amikor egyúttal a tanfolyamon készített mun­kákból a ref. leánynevelő-intézet helyiségében kiállítást rendez, amelyre az érdeklődőket tisz­telettel meghívja a Pápa városi Jótékony Nő­egyesület elnöksége.

Next

/
Oldalképek
Tartalom