Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-07-30 / 31. szám

PAPAI KOZLONV Közérdekű fűtetlen hetilap, b Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak : Egész érre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt-terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Közelből és távolból. (Jegyzetek a hétről.) Párbeszéd a drágaságról Fogyasztó: „Egy kis szappangyár jövödelméből volt tulajdonosa 50 évi becsületes munkája után kisvárosi fogalmak szerint tisztes polgári vagyonra tett szert. Mostan ugyanezen szappangyár jövödelméből 6 galíciai akar nemcsak megélni, hanem 1—2 év alatt meg is gazdagodni. Csuda, hogy olyan drága a szappan?" — Kereskedő: „Azok az élelmes kereskedők a munkások létszámát 2-ről 15-re emelték föl és okosan teszik, ha a konjunktúrákat kihasználják." Vevő: „Egy másik példa. Mostanában az üzlettulajdonosok bevonulása miatt sok üzletet bezárnak, sokan pedig eladják áruraktárukat. A kinálat emelkedéséből békés időkben az árak alászállása következik. Most az ellenkezőt tapasztaljuk, íme a magyarázat. Egy közvetítő, aki békés időkben sohasem foglalkozott önálló üzletek lebonyolításával, megvesz 100 tucat harisnyát, melynek tucatja azelőtt 3 korona 60 fillérbe került, á tucat 8 korona. Másnap eladja 12 koronáért, a második közvetítő 18 koronán ad túl rajta, tőle megveszi egy bécsi kereskedő 24 koronáért. Ezért olyan drága a ruhanemű." Kereskedő: „Ja, azért vannak abnormis idők." Fogyasztó: „Azért vannak abnormis idők, azért ontja millió ember vérét és nem halhat meg ágyban, párnák közt, hogy az eladóknak alkalmat szerezzenek a mi megnyuzaatásunkra és tönkretételünkre." Kereskedő: „Ön igazságtalan és elfogult velünk szemben. A körte, szilva, barack a legtöbb esetben a termelőtől közvetlenül a fogyasztóhoz jut, megérlelésükhöz a jó anyaföld ingyen adja a tápláló anyagokat, az égi királynő: a nap sem kér sugaraiért fizetést, a gyümölcs mégis 1000 százalékkal drágább, mint békés időben. Aztán ki kezdte el a drágítást? Alig jelentek meg a mozgósítási felhívások, a buza ára egyszerre 40 koronára szökött fel. Pedig még akkor tele volt minden hombár, minden verem, minden magtár.". * * * A többtermelés. A hosszú világháború óriási módon szaporította az államháztartás költségeit. E teher természetesen az adófizetők vállaira nehezedik. A kereskedő- és iparos-osztály egymaga nem képes ezen teherszaporodást elviselni, mert összeroskadna súlya alatt. Ha ez a társadalmi osztály elpusztul, az egész teher a földmives- és birtokos-osztály nyakába zudul. Azért mindenkinek érdeke, hogy a terheket minden társadalmi osztály vagyoni ereje arányában közösen viselje. Biztosan és hamarosan el fog érkezni az az idő, midőn az intéző körök kénytelenek lesznek az őstermelők vállaira is az eddigieknél sokkal súlyosabb terheket rakni. Az őstermelőket pedig saját jól felfogott érdekük fogja rászorítani, hogy új jövödelmi források után lássanak és eddigi bevételeiket szaporítsák, mert csak így lesznek képesek az új, nagy terhekből származó kiadástöbbletük számára fedezetet találni. A jövödelem növekedését csak abban az esetben érhetik el, ha áttérnek a mezőgazdaságban a többtermelés rendszerére. A kormány is kezére akar járni e tekintetben a földbirtokos- és földmivelő-osztálynak, midőn lehetővé teszi nekik a nemesített gabonamagvak megszerzését, midőn a polgári iskolák reformjával kapcsolatban a gazdasági iskolák számát fölemeli és velük kapcsolatban vidékenkint mintagazdaságokat fog létesíteni. Hogy mennyivel szaporíthatja ki-ki okos gazdálkodással jövödelmét, arra szolgáljon például a következő néhány adat. Termett évente egy hektár földön az 1899/907. évek átlagában Magyarorsz. Németorsz. búza . . . 121 q 19 3 q burgonya . 792 q 132 8 q réti széna . 29'1 q 42'1 q bor . . . 1 i -9 q 25"9 q Ezen adatok szerint ha valaki 15 hektár földet okszerűen, belterjesen müvei, 108 métermázsa búzával nyer az eddiginél többet, ami a búza métermázsáját 24 koronával számítva 2592 korona bruttó jövödelemtöbbletet jelent. A belterjes gazdálkodásnak pedig még több csinja-binja is van. Pl. hogy aratás után földünket olyan gazdasági növényekkel vetjük be, amelyek az őszi szántásig megérnek, ami új jövödelemszaporulatottiozna. Tessék most utánaszámítani, hány milliárddal gyarapodnék évenként az egyéni és nemzeti jövödelem, ha Magyarország 12 millió 525 ezer hektár szántóföldjét intenzive, okszerűen mivel nék. Mennyivel emelkednék a népesség jólléte és hazánk tekintélye a külföldön. Mert a vagyon: erő és hatalom, mely tiszteletet biztosít tulajdonosának. * * * Bármit írjanak is a lapok, bármiként változzék is a harci szerencse, szilárd meggyőződésem, hogy a béke közeledik. Nem kopog még az ajtón, nem nyitja ki még a kaput, az utcasarkon sem látható még; de azért már útban van. Nem súgta meg ezt nekem Grey, nem is sürgönyözte meg drót nélküli távirón Poiancaré, saját külön jövendőmondó levelibékám sem jósolta meg; de a tényekből okvetlenül erre a konklúzióra kell jutnunk. Addig, mig az angolok páholyból nézték a háborút, nem lehetett a béke eljövetelében reménykednünk, mert az angoloknak egy cseppet sem fájt az, hogy az oroszoknak, franciáknak és belgáknak patakokban folyt a vérük a különböző csatatereken. Hanem mostan a drága angol vér hömpölyög nem is patakokban, hanem széles és mély folyamokban. Ez már fáj. A hetenkénti 12 ezer főnyi emberveszteséget az angol nem birja ki sokáig. Az angol vérfolyamból felszálló gőzök elűzik az angol fejekből a vad, minden áron való győzelmi vágyat és észre fogják téríteni az eddig harcias uralkodó osztályokat. cipészüzletében