Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-07-30 / 31. szám

Honnan veszi majd az angol gyáripar sok millió munkását, ha azok javarésze a harctereken elhull? Bevándorlásra nem lehet számítani, mert a munkások sorai mindenütt megritkulnak. A vérfolyam elé gátat kell emelni, mert tönkremegy az angol ipar és kereskedelem: az angol világuralom tápláló forrása. Tehát ugyanazok fogják az angol kormányt békekötésre szorítani, akik annak idejében sajtójuk révén a háborúba való beavatkozás, illetőleg annak megindítása mellett izgattak. A béke pedig abban a pillanatban eljövend, mihelyt az angolok belátják, hogy a háború rájuk nézve — rossz üzlet. v. i. A gabona-vásárlás. Hogyan kell számítani a gazdasági szükségletekre? Az idei buza, rozs, kétszeres, árpa és zab-termés zár alá vétele tárgyában kiadott, továbbá a vásárlási igazolványokról szóló rendeletek megengedik, hogy a termelő saját gazdasági szükséglete cimén terményeiből a szükséges mennyiségeket visszatartsa és, hogy az, akinek gazdasági szükségletét saját termése nem fedezi, vagy aki maga nem termelő, vásárlási igazolvánnyal gazdasági szükségletére terményeket vásárolhasson. Ezek az ismert rendeletek a gazdasági szükségletek cimén visszatartható, vagy megvásárolható termények mennyiségét tételesen nem szabják meg azért, mert a gazdasági és gazdálkodási viszonyok különböző és eltérő volta miatt az egész országra nézve egységes szabályt erre nézve megállapítani lehetetlen. Mivel azonban a termelő felelősségre vonható azért, ha a megengedhetőnél többet tart vissza, a vásárlási igazolvány kiadására jogosult hatóság pedig köteles erre figyelni, hogy a szükségesnél nagyobb mennyiség vásárlására igazolványt ne adjon, a földmivelésügyi miniszter vármegyénk alispánjához intézett leiratában az érdekelteket a következőkről tájékoztatja : A gazdasági szükséglet megállapításánál a terményben kiszolgáltatandó járandóságok cimén azt kell számításba venni, hogy rendesen mennyi cselédje, alkalmazottja van^ a gazdának és ezek részére szerződés szerint mennyi és milyen terményt tartozik kiszolgáltatni, számításba veendő továbbá, hogy a jövő évi aug. hó 15-ig számítva, hány olyan időleges munkást fog gazdaságában a termelő alkalmazni, akik részére az ottani munkabérviszonyok figyelembe vételével szintén termény-járandóság lesz kiszolgáltatandó. A gazdasági szükséglet számba vételénél a termelő vetés-forgóját figyelembevéve számításba kell venni a vető-magot. Vetőmagul egy-egy kat. holdra annyit lehet számításba venni, mint amennyit ott rendszerint egy-egy kat. holdra vetőmagul felhasználni szokás. Mivel azonban az őszi vetés elpusztulása esetét is figyelembe kell venni, az ilyen vetés pótlására szükséges vetőmag is számításba vehető olyan mennyiségben, mint amilyen mennyiséget a termelő ezen a cimen rendesen az előbbi években is visszatartott. Ha az őszi vetés sikerül, természetesen köteles a gazda a vetés pótlására visszatartott mennyiséget fölöslegként tavasszal beszolgáltatni. A gazdasági szükségletek számbavételénél a legtöbb körültekintést az állatállomány szükségletének megállapítása igényel. E tekintetben az az első szempont, hogy csak a rendes állatlétszám vehető számba, vagyis az, amely az illető gazdasági üzem méreteinek és a békében tartott állatlétszámnak lényeges eltérés nélkül megfelel. Az állatok eltartása tekintetében különösen hangsúlyozza a miniszter, hogy a legtakarékosabb adag-számításnak kell irányadónak lenni, mert amikor az abrak-takarmányt a hadsereg lóállományának okvetlenül biztosítani kell, az itthon levő állatállománynak csak annyit szabad adni, amennyi a mukaerő biztosítása érdekében okvetlenül szükséges. Olyan helyeken és olyan időszakokban, ahol és amikor az állatállomány a békében sem fogyasztott abrak-takarmányt, ilyent ma számításba venni épen nem szabad. A hizlalásra nézve is az áll, hogy az sem terjeszthető túl a gazdaság eddigi hizlalásának keretén. A miniszter kiemeli ismét, hogy búzát és rozsot az állatállomány részére gazdasági szükségletként számításba venni egyáltalán nem szabad és aki állatokat búzával, vagy rozzsal etet, a vonatkozó rendelet értelmében szigorúan büntetendő. Mivel megeshetik, hogy a vevő valamennyi terményből való szükségletét nem tudja egyazon termelőtől beszerezni, úgy az ellenőrzés, mint a vevő és az eladó érdekében egyaránt indokolt, hogy a vásárlási igazolványt kiállító hatóság — ha a venni szándékozó nem nyugtatja meg őt afelől, hogy szükségletét mindenféle terményből egy termelőtől fogja beszerezhetni — minden terményre nézve különkülön állítsa ki a vásárlási igazolványt. Megeshetik az is, hogy a vevő kevesebbet vesz á termelőtől, mint amennyire a vásárlási igazolványa szól, s a vevő a vásárlási igazolványát átadván az eladónak, a termelő a termés hovafordításának megvizsgálásakor, eladott terményként többet fog igazolni, mint amennyit valóságban eladott. Éppen ezért felhívja a miniszter az alispán figyelmét, szigorúan figyelmeztetni kell a közönséget arra, hogyha kevesebbet vesz, mint amennyit a vásárlási igazolvány szerint vehetne, mielőbb az ügyletet megkötné, az előbbi vásárlási igazolvány beszolgáltatásával a kisebb mennyiség vásárlására kérjen igazolványt. NagyMerttaa b*TÍlt m harctéré* küzdőknél és általábaa mindenkinél mist legjobb fájdalomcsillapító bedörzsölte toeghlléE, rkenxi*, köwrrény, ixüQaenma, ter*k-, •mfl- tafckttt}** eaeteltee Dr. BiehUr-j** Horgony-Liniment. z: Horgony-Pain-Expeller tétwu. Üregje K 140, T— Kaphat* gyftgyssertirakban y»ct közvetlen 11 u „Arany oroszlánhoz elmsett Dr. Riohter-féle gyógyszertárban, Prága I, Elisabethstr. 6. Naponkénti szétküldés. KA RCOLAT a mult hétről. Panaszkodnak, lamentálnak! A háború kezdete óta folyton nem hallani mást, mint panaszkodást és lamentálást, de ha összehasonlítjuk a mostani panaszkodást és lamentálást az előző panaszokkal — mondjuk még egy évvel ezelőttivel — elmondhatjuk, hogy a mostani ahhoz képest már nem is vehető komolyan panaszkodásnak vagy lamentálásnak. Hogy mégis panaszkodunk és lamentálunk, arra határozottan azt mondhatjuk — és ezt tapasztalásból mondjuk —, hogy már megszoktuk és anynyira megszoktuk, hogy ha mostanában valaki nem panaszkodik vagy lamentál, akkor a rossz nyelvek rögtön reá olvassák, hogy „könnyű neki, hisz jobb dolga van most, mint a háború előtt". Ez a felfogás most már annyira elharapódzott, hogy még azok is, akiknek semmi jogosultságuk nem volna panaszkodásra és lamentálásra, a megszólás kikerülése végett — mint a német közmondás mondja — „a farkassal kénytelenek üvölteni". Jól tudják, hogy hiábavaló dolgot cselekszenek, de a mostani világháború sok minden gondolkozást fejtetőre állított és ebben a lethargikus állapotban, ha más dolog le nem köti a figyelmünket, minden egyes társalgásnak vége csak abban kulminál, hogy „panaszkodunk és lamentálunk". A panaszok és lamentálások különféle válfajairól lehetne beszámolnunk, de őszintén mondva, annyira köznapiassá fajultak ezek a mondvacsinált és preparált, mondhatni agyrémekkel párosult gondolkodások és kijelentések, hogy azok illusztrálásával csak magunk alá vágnók a fát, elhitetve az illetőkkel, hogy panaszaiknak és lamentálásaiknak csak némi jogosultságuk is van. Hadd panaszkodjanak és lamentáljanak azok, akik ezek után sem tudnak a a helyzet magaslatára emelkedni, majd csak reá fognak fanyarodni arra, hogy ezzel a fanatizált gondolkodásukkal csak „falra borsót hánynak". Ez így van és nincs máskép 1 Tudjuk, sőt meg vagyunk győződve, hogy sokaknál a panaszkodás és lamentálás megnyugvást jelent és ha nem tudnák elpanaszolni a bajukat, hát megpukkadnának, mint az egyszeri szegedi asszony, akinek a bögyét marta addig a pletyka, míg ki nem tálalta a szomszédasszonynak a férje hűtlenségét, de ez már régen történt, lehet, hogy már nem is igaz és ha igaz is volt, hát akkor még nem volt világháhoru. Most más nóta járja, ma nem olyan hamar pukkadna meg az ember, ha nem mondhatna el mindent, ami a bögyében van, mert ha mindent kimondana, akkor is bajba kerülne. Háború van, nem szabad mindent úgy megmondani, amint az ember bögye megkívánja. Mai napság sokat kell éhgyomorral lenyelni. Értsük meg egymást 1 Nem mondom, hogy nincs okunk panaszkodni és lamentálni a mostani helyzetünket illetőleg, de mi a mi panaszunk és lamentálásunk azokhoz képest, kik az ellenség által pusztított helységek vadállatias és borzalmas napjait kénytelenek voltak keresztül élni. Ha ezeket a brutalitásokat át tudjuk érezni, akkor minden józan gondolkozású embernek be kell látni, hogy nekünk itthon nincs okunk a panaszkodásra és lamentálásra, hanem adjunk hálát a Gondviselésnek, hogy ettől a borzalmas tatárjárás következményeitől megóvott bennünket. Azért hát várjuk be türelemmel a reánk nézve csak győzelmet hozható háború végét és: Ne panaszkodjunk és ne lamentáljunk! Frici.