Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-02 / 1. szám

XXYI. évfolyam. P A- i A f pApa református főiskola •J!*m lár 2. 1. szám. EL Ö l L Ö % X Közérdekű fiig-g-etlen hetilap. ei Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 K, félévre (> K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. Hirdetések és Nyilt terek felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Annin könyv- és papirkereskedésében. .Huszonötéves jubileum. Csendben, minden feltűnést mellőzve hozzuk ez alkalommal nyilvánosságra, hogy lapunk mai számával a huszon­hatodik évfolyamba lépünk és Isten se­gedelmével megértük lapunk huszon­ötéves jubileumát. Szerényen jelentjük ezt be, amennyiben a mostani háborús viszony folytán más formában és alakban ezt nem tehetjük. Lapunk huszonötéves jubileumára vonatkozólag lehet, hogy a Gondviselés megadja az alkalmat, hogy visszatérőleg még reflektálhatunk. A mostani háborús év küszöbén új élet, új reménység esztendeje köszönt reánk. Uj munkakedvvel és a régi meg­győződéssel lépünk az új esztendő mes­gyéjére. A Pápai Közlöny .a szeretet fegyverével indul a felszabadult új néo felé, hogy a nyomoréknak mankót, az éhezőknek ételt, a sebesülteknek orvos­ságot, a kuporgó fejfák alatt nyugvó hősöknek kegyeletet adott megértő tá­borunk népe, az új esztendő a küzdelem és a gyász után, a megértés, a jobb élet kora lesz városokban és a falvak baráz­dái alatt. A Pápai Közlöny az új esztendőben új munkára kész. Nemcsak a könnyeket kell felszárítani, de új munkára indulni, a munkából sarjadó jogot és boldogságot kell megadni a jogot követelők táborának. A jövőért összeforr a népek szive, az egymást megbecsülés emberi törvényének kovácsolásából támad az erő, a népek akarata. Hogy ledőljenek a szétválasztó ellentétek, ne a rang, a születés, a vallás és nemzetiségek között széjjelválasztó ellentéteken keseregjenek az emberek, hanem a szeretet, a megértés, a minden embert megillető kenyér öröme, jósága, hajlékok derűje, az előremenés vágya és lehetősége forrassza táborba az ország lakosságát. Minden hivatásos ujságiró szereti a maga közönségét, annak szellemi, er­kölcsi és anyagi javáért küzd, buzdít, korhol vagy szatirizál, de azért elveit, eszményeit, meggyőződését meg nem tagadja soha. És legyen bár a kritika a legerősebbb, a hirlapiró ha érzi, vagy tudja, hogy neki igaza van, vagy hogy ő jót akar — nem törődik vele, hanem megy a maga utján — a jó ügy ér­dekében. És ezen félszeg helyzet viszásságait hatványozott mértékben érezzük itt a vidéken, ahol a közönség, a közvetlen érintkezés egyaránt kisebbíti úgy az ol­vasót, mint a hirlapirót. Ahol a gyarló­ságok jobban szembeötlenek és bántób­bak is. Bizonyos perspektívára van szük­ség, hogy fesztelenül Írhassunk és éppen ez a prespektiva az oka, hogy a vidéki hirlapiró a centrumban csak nehezen válik be, másrészt azonban bizonyos, hogy a fővárosi hirlapiró nem való a vidékre, mert nem tudná magát asszimilálni a szokásokkal. Mióta lapunk pályafutását— 26 évvel ezelőtt — megkezdte, egyetlen törekvése volt, hogy a közönséget és a közügyet szolgálja. Háttérbe szorítottunk minden egyebet, az irót, jogosult személyi ambí­ciót éppen úgy, mint az anyagi boldo­gulás követelményeit, mert élt és él bennünk most is az a tudat, hogy a közbizalomnak vagyunk letéteményesei. Pápa város közérdekeinek vagyunk szó­szólói, lakosságunknak öntudatosan mű­ködő szervei. Huszonöt évnek nehéz, következetes, önmegtagadó munkájába került ezen eredmény, de meghoztuk, mert a köz­ügyért, közönségünkért tettük, hivatá­sunkat teljesítettük. Jól esik tudnunk, hogy lakosságunk, ha szeret is kritizálni, de mégis méltatta és, hisszük, továbbra is méltatni fogja fáradozásunkat. A sajtómunka független orgánu­mának csak egy lehet a kötelessége, hogy bátran és férfiasan reámutatva a bajokra, ezáltal remél orvoslást. Hogy felköltse bennünk az akaratot, a férfias elhatáro­zást, hogy megszüntesse a közönyt és érdektelenséget. A független helyi sajtónak ezen harca — valljuk be őszintén — nem könnyű feladat. A nyilt és alattomos támadások, a kisebbítés, a rágalmazás ezer és ezer nemeivel kell megküzdenie. Az anyagi haszonnak minden meg nem engedett módját el kell magától utasítania és egyedül a közönség önzetlen támo­gatásából kell erőt merítenie. Mi is érezzük ennek a harcnak a súlyát és nehézségeit, de ez nem fog, úgy mint eddig, ezentúl sem vissza­riasztani, hogy férfias bátorsággal száll­junk sikra a közérdek védelmére. Füg­getlenül minden hatalomtól, minden ér­dektől és minden befolyástól távol, küz­dünk továbbra is a közjó érdekében. Huszonöt éven át támogatott ben­nünket a mi jó közönségünk ezen az úton. Meg vagyunk győződve, hogy vá­rosunk és megyénk nagyközönsége mél­tányolni tudja továbbra is ezen állás­pontunkat, megérti ezentúl is a mi sza­vunkat és bizalmával és jóindulatával megajándékozza, támogatni fogja a Pápai Közlöny 25 évet meghaladó független közérdekű lapunkat, melynek főtörekvése a 26-ik év küszöbén is az marad, hogy hű tükre legyen Pápa város és vidékének és annak mindenkor javára szolgáljon. Reméljük, hogy így lesz. Pollatsek Frigyes felelős szerkesztő. A kenyérjegy életbeléptetése. A háború másfél esztendeje sok mindenre megtanított bennünket. Ha nehezünkre esett is, de megtanultunk alkalmazkodni mindenhez, amivel hadi­sikereinket biztosítani, kitartásunkat fo­kozni s ellenségeink gálád számításait keresztülhúzni lehetett. Hozzá törődtünk a drágasághoz, megalkudtunk a taka­rékosság kényszerével. Most, hogy a kormány az élelmezés tekintetében újabb megszorításokat lép­tet életbe, rendelkezéseit azzal a meg­nyugvással fogadjuk, hogy a takarékos­ság és rend biztosítani fogja ellátásunkat az új termésig. Már tavaly keresztül mentünk a liszt és- kenyérfogyasztás kor­látozásának főpróbáján. Sikerrel küz­döttünk meg vele és az idén már a ta­valyi tapasztalatokon okulva, indulunk újra neki a takarékossági próbának. Lehet, hogy a tavalyi s az idei rendelkezéseknek is vannak hibái és hiányai, de ezeken most ne töprenkedjünk, a fődolog, hogy a kormányintézkedések elérjék a kitűzött célt: ne legyen kenyérhiány s ne legyen túlságos kenyérdrágaság. Hogy mi okozta a korlátozó rendel­kezések szükségességét, mindnyájan tud­juk. Az idei termés kilátásai sokkal ked­vezőbbek voltak, mint aminőnek a cséplés folyamán tényleg mutatkoztak. A kedvező kilátások folytán eleinte meglehetősen pazarul bántunk a liszttel, azonfelül a

Next

/
Oldalképek
Tartalom