Pápai Közlöny – XXVI. évfolyam – 1916.

1916-01-02 / 1. szám

készletek felhalmozása a magánháztartásokban is szokatlan mérveket öltött. Gondoskodnunk kellett továbbá Ausztria és Németország szükséglete egy részének fedezetéről is. Most aztán a kormány, mely az országos gabona- és lisztkészletek mennyiségéről tájékozva van, elérkezettnek látta az időt megelőzni a súlyosabb komplikációkat az élelmezés terén és úgy beosztani a meglevő készleteket, hogy minden körülmény közt, fennakadás és nagyobb zavarok kizárásával, biztosítsa az országnak kenyérrel való ellátását. Két irányban rendeli el a korlátozást: egyfelől leszállítja a gabona és a liszt fejenkinti mennyiségét, másfelől az összes városokban életbelépteti a kenyérjegyek rendszerét. Konstatálnunk kell, hogy azok a mennyiségek, amelyeket a kormány kiadott rendelete megállapít, még mindig lényegesen nagyobbak az Ausztriában és Németországban megszabottaknál. Kétségtelen, hogy a kenyérjegyek életbeléptetése és a lisztfogyasztás korlátozása áldozatot jelent a közönségre nézve. De csak azt az áldozatot, hogy mindnyájan egyformán kapunk a készletekből. Lemondunk a luxus fogyasztásról, beosztással fogyasztjuk a mindennapi élelem legfontosabb anyagát s annak minőségéhez szabjuk igényeinket. Az idők komolyságához, az elérendő és biztosítandó célhoz képest aránylag csekély áldozatok. Semmi ijedelemre, semmi aggodalomra nincs ok: az Ínségnek még az árnyéka sem fenyeget bennünket. A jövő termésig lesz kenyerünk, ha nem is oly bőven, mint más, normális esztendőben, ha nem is oly finom és izes, mint a bőség idejében, de elegendő arra, hogy senki sehol ne éhezzen. Különösen akkor, ha a nagyközönség is kezére jár a hatóságoknak az életbeléptendő intézkedések keresztülvitelében. Ez szól azoknak, akiknek háztartásában bőséges készletek vannak, akár több a házifogyasztásra szükséges mennyiségnél, akár pedig oly minőségek, amelyek keverés által jobban kihasználhatók, A tehetősebbek, a jobbmóduak ne feledkezzenek meg arról, hogy igen széles néprétegeknek a kenyér a fő- vagy egyedüli tápszerük, s mennél többet tudnak juttatni a kényszer folytán nagyobb kenyérfogyasztóknak, annál sikeresebben mozdítják elő azt a célt, hogy aratásig, minden fennakadás nélkül, juttathatunk kenyeret mindenkinek az országban. Emberszeretet, áldozatkészség és testvéri érzület honfitársaink iránt ma ne legyen üres frázis, hanem tettrekész elszántság, a köz iránt való eleven érzék és energia. Amit ma kívánnunk kell az, hogy kevesebbet kritizáljunk és rekrimináljunk, de annál élénkebben gondoljunk a fokozott kötelességekre, melyeket a háború mindnyájunkra ró. Nekünk is harcolnunk kell az ellenséggel, mert hisz a kiéheztetés, a kifárasztás politikájában reménykedik még mindig, miután a harctéren nem terem siker számára. Az önként vállalt takarékosság, a rendeletekhez való készséges és állandó alkalmazkodás az a fegyver, melyet a polgári lakosságsikeresen szembeszegezhet a haza ellenségeivel. S ha a kenyérjegy ez a fegyver, ép oly hatásos, mint puska és kard, ha tönkreveri ellenségeink reménységeit s növeszti a mi kitartásunk lehetőségét és végső győzelmünk esélyeit. KARCOLAT a mult hétről. Háborús karácsonyunk volt és amint hivatalos jelentésekből kivehetjük, még háborusabbnak Ígérkezik az uj-év kezdete. Nincs az országban család, melynek nem volna egy-két, sőt talán több hozzátartozója a harctéren s így nagyon is okadatolt, hogy úgy a karácsonyi ünnepekben, valamit Szilveszter éjjelén csakis a harctéren van összes gondolatunk, ki-ki elgondolva, hogy mit csinálnak ilyenkor ott fenn vagy ott lenn a harctéren. Szomorú minden, de emellett a szomorúságba belevegyült egy kis öröm is. Olvassuk a harctérről érkezett hivatalos Hőfer és Legfőbb hadvezetőség jelentéseiből, hogy vitéz katonáink valódi hősök és az ellenség támadásait teljesen összetörik és súlyos csapásokat mérnek reájuk. Ami a karácsonyi ünnepeket illeti, az egész ország lakossága iparkodott katonáinknak ebben a gyilkos tüzelésben, amennyire lehetett, örömöt is szerezni azzal, hogy ki ki tehetsége szerint meghozta az áldozatot és egész vonatokkal vitték a karácsonyi ajándékokat a harctérre. Hogy mindenki megkapta-e a neki szánt küldeményt, arról még eddig hivatalos jelentés nem érkezett, de amint halljuk, a hadvezetőség nagy figyelmet és gondot fordított, hogy katonáink karácsonyi ünnepe a körülményekhez képest zavartalanul folyjon le és a küldemények nagy része az érdekeltekhez jutott. Nekünk megnyugvás volt, hogy kötelességünknek eleget tettünk, a többit a végzet intézi el. De nemcsak a harctéren küzdő katonáinkkal szemben róttuk le a karácsonyi ünnepek jelentőségét, de itthon is elmondhatjuk, hogy „a mór megtette kötelességét". Minden városban, ahol sebesültek vannak elhelyezve, a város összes lakossága nem kiméit semmi áldozatot arra, hogy a sebesültek részére a karácsonyfát ünneppé varázsolják. És ebben a kötelesség- és áldozatkészségben városunk is kivette a részét. Hadikórházunk minden tartalékhelyiségében karácsonyfa volt felállítva és annyi ajándék lett kiosztva, hogy magunk se hittük volna, hogy ilyen rekordot fogunk ezen a téren elérhetni. Ha ezt a szó szoros értelmében akarjuk venni, akkor elmondhatjuk, hogy ez volt talán egyedüli örömünk az idei karácsonyi ünnepekben, amidőn láttuk a sebesülteknek sugárzó és megelégedett arcát, amidőn az ünnepélyes aktusok lefolytak. Ami a Szilveszter éjjelét illeti, ebben csak annyi örömünk volt, hogy elbucsuztunk az ó-évtől és egy boldogabb békét hozó új-évre kocintottuk össze poharainkat. A hivatalos Szilveszter esték teljesen elmaradtak és csupán egyes társaskörök összejöveteléről volt szó, csak a hagyományos szokásnak akartak hódolni és a jövő reményében pertraktálták a harci eseményeket és úgyszólván a társaság minden egyes tagja a háború végének tippelésére ürítette ki a poharát az új-év küszöbén. Egy ilyen társas összejövetelt tervezett a Polgári Kör is. Hogy még a hivatalos jelleg látszatját is kikerüljék, a vezetőség a szokásos bankett elnevezését is mellőzte és amint mondani szokás „a la carte" pardon, hogy francia nyelven jeleztem; visszaszívom ezen kifejezést és magyarán mondva „étlap szerint" gyűltek egybe és úgy várták az éjfélt, társalogva. Nem sokan, sőt mondhatni kevesen voltak, de hisz nem csoda, hisz a rendes Szilveszter társaság nagy része a lövészárkokban vagy más hadiszolgálatban üdvözli az új-évet. Szükségtelen talán jeleznem, hogy a társalgás tenorja a harctéri eseményekről szólt és a társaság minden egyes tagjának volt egy harctéri epizódja, melyet hivatalos és cenzúrázott levelezőlapok vagy levelek adatai alapján referáltak le. A kávéházakban is tapasztalható volt, hogy a vendégek nagy része a harctéren várja a megváltás boldogabb új-évét. De nemcsak látogatottság, hanem kedélyhangulat tekintetében is gyenge volt az üzlet és amint mondani szokás, „lágy, lágyabb, leglágyabb" volt a kínálat és vételkedv. Sokan ugyan reggelig is üdvözölték az új-évet, de ezt sokan azért tették, hogy a kimaradás alkalmát kihasználhassák. Jó magam nem tartoztam ezek közé, mert nálam a kimaradási engedélyt csak a betegség vonhatná meg, de azért nekem sem maradt más hátra, mint folyton csak azt hangoztatni, hogy: — Boldog új-évet kívánok! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa az újévi üdvözletek megváltásáról lemondott. Az hirlik, hogy Pápa városa a kenyérjegy életbeléptetése miatt nem kap fejfájást. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a Pénzintézeti Központ lövészárkainál fog szolgálatot teljesíteni. Az hirlik, hogy a polgármester a közélelmezés szénáját a körülményekhez képest a mult évben elég jól vezette. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a karácsonyi malacokat védelmébe vette. Az hirlik, hogy a rendőröknek akkor volna boldog újévök, ha újévi pótlékot kapnának. Az hirlik, hogy Pápán az élelmezési bizottság tagjai között vannak többen, kik mostanában molnárok szeretnének lenni. Az hirlik, hogy Pápán a karácsonyi ünnepek alatt sokan azért nem dióztak, mert drága a tojás. Az hirlik, hogy Pápán az éjféli misét sokan kisnaplizták. Az hirlik, hogy Pápán a disznóölést sokan várakozási állományba helyezték. Az hirlik, hogy Pápán karácsonykor a diós és mákos kalácsot nem hozták forgalomba. Az hirlik, hogy Pápán a karácsonyi ajándékok vajúdtak. Az hirlik, hogy Pápára a muffokat közvetítők szállítják. Az hirlik, hogy Pápán a baromfipiacon statárium lett kihirdetve. Az hirlik, hogy Pápán a baromfipiacon minden vásárló ráadásul egy oldaldöfést kap. Az hirlik, hogy Pápán száz libát egy sorban csak a vak ember látja. Az hirlik, hogy Pápán a hadikórházakban nagymosást rendeltek el. Az hirlik, hogy a darutollas legények a karácsonyi ünnepeket kiprédikálták. Az hirlik, hogy a libatollas legények krisztkindlire borju-kocsonyát kaptak. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom egylet tagjai egy új hashajtó szerrel kúrálják magukat. Az hirlik, hogy a vasúti vendéglőben a kényelem és kedélyesség szabadalmazva van. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget lövészárkaiban a lőtávolság nincs megállapítva. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a Bakonyerét közcélokra is használják.