Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-06-20 / 25. szám

Közérdekű független hetilap. — Megjelenek minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: FOLLATSEH F It I íi X K S. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkeresketlésében. Reméljük a legjobbat! A hadviselés szempontjából ma a legnagyobb fontossága van annak, hogy a kenyérből ki ne fogyjunk s hogy nemcsak mi magunk, hanem Ausztria népei is minden kenyérgondtól föl legyenek mentve. Mert, ha ellenségeink látnák, hogy nálunk élelmezési bajok vannak, akkor a háborút folytatnák még a legsúlyosabb vereségeik esetén is, arra számítva, hogy végül is kénytelenek leszünk a fegyvert letenni kezünkből; mert nem lesz kenyerünk. A kormány ennek tudatában már most, ínég jóval az aratás előtt megtett minden intézkedést s az erre vonatkozó rendeleteket kellő időben ki is fogja adni, hogy a termésünket a fogyasztás számára biztosítsa s azt a fogyasztók közt ugy ossza szét, hogy ne csak nekünk legyen szükségletünk az 1916. évi aratásig — tehát még egy évig — minden körülmények közt biztositva, hanem a fölöslegünkből Ausztriának is adhassunk annyit, hogy a kenyérés lisztellátás egy évig ott is zavartalan legyen. Az erre vonatkozó tárgyalások előbb a magyar kormány kebelében folytak s most folynak az osztrák kormánnyal, ugy hogy minden valószínűség megvan, hogy közmegelégedésre és valamennyiünk megnyugvására lehet azokat befejezni. Azzal tisztába kell a közvéleménynek jönnie, hogy az idei termésünk nem fog számunkra olyan bőséget nyújtani, aminőt még hetekkel ezelőtt is a beérkezett termésjelentések alapján reméltünk. Ha minden körülményt mérlegelünk, akkor azt kell mondanunk, hogy a termésünk a mai kilátások mellett nem fogja teljes egészében fedezni tudni a normális fogyasztást. Ez azonban nem azt jelenti, hogy szükséget fogunk szenvedni, vagy hogy a legkisebb aggodalomra is ok volna. Mindössze azi, hogy a termés értékesítését ós elosztását nem szabad szabadjára engedni, hanem azt a kormánynak kell szervezni s hogy a fogyasztást is némileg korlátozni kell. " Ez a korlátozás azonban sokkal kisebb lesz, mint volt az elmúlt tiz hónap alatt. Sőt arra sem lesz szükség, hogy a mai risztkeverési rendeletet az aratás után fenntartsuk. Akkora a buza- és rozstermésünk — ha csak valami elemi csapás nem sujt bennünket - mindenesetre lesz, hogy az árpát és a kukoricát takarmányozási célokra használhatjuk fel. hogy tehát aratás után buza- és rozslisztből kevert kenyeret ehetünk. Sőt nemcsak a mai keverési rendeletet fogja a kormány felfüggeszteni, hanem a fogyasztás számára előirt lisztadagokat is fölemeli, ugy tehát, hogy végered menyében aratás után több és jobb kenyerünk lesz, mint aminőt ma eszünk. Hogy jövő évi kenyerünket biztosithassuk, egyaránt kötelesség hárul a kormányra is, a közönségre is. A kormányra annyiban, hogy az egész termést a fogyasztás számára biztosítsa s minden gabona és liszteltitkolást megakadályozzon; a közönségre eddig annyira, hogy minden pazarlást elkerüljön s a rendeleteket ne játsza ki, hisz azok valamennyiünk, az ország, a győzelem érdekében adatnak ki. A kormány a maga föladatát ugy akarja megoldani, hogy egy központot szervez, amely a gabonarekvirálást és a gabonának a fogyasztási központok közt való fölosztását önzetlenül, haszon nélkül eszközölné. Ebben a központi szervezetben az állam is részt venne nagy tőkével, ele részt vennének a gazdák, a malmok, a gabonakereskedők is, tehát mindazok, akik békés időben a kenyerünkről gondoskodnak. xV kormány különös gondot fog arra fordítani, hogy az ország minden részében egyforma lisztből készült kenyeret egyenek a polgárok s ne forduljon elő, hogy míg egyes vidékeken tiszta búzakenyeret esznek az emberek, teljesen keveretlen lisztből, más vidékeken vagy a nagy városokban a liszt háromnegyed részéig kukoricából legyen, vagy pedig, hogy. a fogyasztók teljesen kukoricalisztre legyenek utalva. Hogy ez az elmúlt tiz hónapban igy volt, azt nem lehet tagadni, ele beavatott helyen felvilágosítottak bennünket, hogy ebben sem mulasztás, sem párloskodás nem volt a hatóságok részéről. Egyszerűen az történt, hogy a vasutakat a katonaság vette igénybe s nem lehetett mindenüvé a kellő lisztmenynyiséget szállítani. Egyes helyekre nem lehetett kukoricalisztet a másik helyre nem lehetett búzalisztet szállítani, éppen akkor, mikor erre legnagyobb szükség lett volna. Igy történhetett meg, hogy az ország lakossága nem evett mindenütt egyforma kenyeret, A közönségnek is meg kell őriznie azt a példás nyugalmat és Önuralmat, amelynek olyan gyönyörű példáját adta az elmúlt tiz hónapban s akkor, ha nem is uszunk majd a bőségben, attól sem keli tartanunk, hogy a kenyerünk idő előtt elfogy, vagy hogy rosszabb lesz, mint eddig volt. Minden bíztositék megvan arra, hogy ha takarékosan és kellő gondossággal gazdálkodunk a termésünkkel, több és jobb kenyerünk lesz nekünk is,. Ausztriának is. A középosztály küzdelme. — A megélhetés nehézségei. — Ebben a világháborúban, amelynek a szörnyűségei megérintenek minden ideget, minden érzelmet, amely nem hagy semmi emberi vo-