Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-06-20 / 25. szám

natkozást érintetlenül: a középosztály szenved legtöbbet. Szenved különösen a háború magyar terepén, ahol ez az osztály uj kialakulásban volt, ahol annak magvát a tisztviselői osztály képezte, amely nem épen egészségesen, de hajtva az állami túlterjeszkedéstől folyton növekedett, de vagyonilag nem gyarapodott. Nagyon természetes, hogy ilyen tengő-lengő állapotban tárgyaiékot sem tudott magának gyűjteni, mert amit a magyar állam tisztviselő tehetett, nem volt egyéb, mint csöndes rezignációval számitás a nyugdíjra, ami egyetlenegy nagy jótéteménye ennek a státusnak. Az is igaz, hogy ez a nyugdíjra való számitás meleg fészke volt az energiák elsenyvedésének és igen sok embert nyugtatott le. A liáboru a legcsekélyebbre csökkentette le a pénz vásárlóképességót és a legmagasabbra emelte minden, az emberi megélhetéshez szükséges anyagnak a forgalmi értékét. Ebben az értékcsökkenési és értékemelkedési malomban őrlődik most az egész magyar középosztály, amely a megélhetés nehéz problémájával nem keservesebb küzdelmeket viv meg mindennap, mint a harctéren küzdő vitéz hadsereg. Ez vértelen, fegyvertelen, puskapörmentes harc, de annak épugy meg varrnák a maga borzalmai, mint annak a küzdelemnek, melyben fegyverek ropognak, ágyuk dörögnek és kardok villognak. Ma minden középosztálybeli családnál megtelepedett a szükség, a nélkülözés. Igaz rejtély, hogy a tisztviselők, akiket sorsuk nem eresztett tul a IX. dijosztályon, hogy tudják mindennap elintézni a legnagyobb kérdést: a megélhetés kérdését. A hitélet megszűnt, adósságot csak a legraffináltabb formák között lehet csinálni, az állam nem nyújt segítő kezet az ő embereinek, a megoldás nem kereshető egyébben, mint abban, hogy ez a jobb sorshoz szokott osztály hozzászokik a nélkülözéshez. Ez megy is bizonyos fokig, mert az már most megállapítható, hogy a világháború meg fog bennünket tanítani életmódunk olyan takarékos berendezéséhez, amit képtelennek hittünk ebben a tejjel-mézzel folyó országban, ahol a valódi és reális életre mégis csak az ébresztette fel az embereket, hogy itt az emberi ellátás még nehezebb, mint azokban az országokban, amelyekben kevesebb a termés, de jobb a közigazgatás. Ennek az országnak a gerince a középosztály. Ez fejlesztette azzá, ami most, ez érlelte meg benne az erőt, mellyel ellene tud állani annak az elementáris hatalmakkal dolgozó támadásnak, mely most ostromolja. Ennek a középosztálynak, ha súlyos sebekből gyógyultan is, de mégis épen, egészségesen kell kikerülni a világháború bajaiból. Mert ez a most minden ádáz bajjal és veszedelemmel küzdő középosztály biztositéka az egész magyarságnak, ez az államalkotó és államfenntartó ellen, amelyet nem lehet helyettesíteni sem uj képződésekkel, sem valami külföldi behozatallal, amire a magyar mindig hajlandó volt. A sok gond között, amely egészen természetesen ránehezedik a kormányra, nem utolsó az, hogy ennek a középosztálynak a háborúban vett sebei miként gyógyíttatnak. Mert lehetetlenség, hogy ép és egészséges középosztály nélkül megoldhassa a rá váró föladatokat. KARCZOLAT a mult hétről. A helyzet változatlan ! Ez a mostani háborús időben szokásos Höfer-féle jelentés nem a harctérre, hanem a már több izben panaszolt tűrhetetlen élelmiszer drágaságra vonatkozik. Nemcsak a fővárosban, hanem a szomszédos városokban olvashatjuk, hogy az élelmiszerek túlságos árai csökkenttek, csak nálunk megmaradnak a tűrhetetlen állapotok, sőt egyes cikkekben még emelkedett az árfolyam. Nem tudjuk, hogy hol akadt meg nálunk a werkli az árak csökkentésének hatóságilag való megállapítása, de annyi tény, hogy ha ilyen lazán fog a hatóság az árelemben közbenjárni, akkor baj lesz Köpecen. Folyton halljuk, hogy a hatóság is a rendőrség is mindent el fog követni a vásárló közönség érdekében, de sajnos még mindig ott vagyunk, ahol a mádi zsidó. A marba-, borjú- és sertéshúsról nem is szólunk, jóllehet az élősúly árai csökkentek de azért az evési árak megmaradtak, de a piaci élelmiszerekről beszélünk, ahol talán mégis lehetne valami árcsökkenést kiszorítani, itt is csak a status-quo mellett panaszkodunk Az élelmezési bizottság megtesz minden szükséges intézkedéseket, de őszintén szólva, de semmi látszatját nem látja a közönség. Más helyeken már a régi kenyér lett beállítva, nálunk még mindig a gyomorterhes hadikenyér van napirenden. A főzelék hiányáról is gondoskodott a bizottság és ezt rizskása beszerzésével óhajtja biztosítani, legalább addig, mig az idei főzelék termés esetleg helyre fogja állítani az egyensúlyt. Ez az intézkedés azt fogja maga után vonni, hogy lakosságunk a rizskása fogyasztással meg fog hizni. Szóval el fogjuk érni, hogy „ha ló nincs a szamár is jó." Nem a legjobb expediens csak hozzá kell szokni. Ami a harctéri eseményeket illeti, erre egy szűkebb helyi vonatkozású jelentésről számolhatunk be, hogy „ügyünk jól áll." A hivatalos Höfer jelentésre hivatkozva teljes joggal állithatjuk ezt, amennyiben a jelentés napról-napra azt jelenti, hogy „győzelem az egész fronton." Ez az egész front győzelem pedig Lemberg bevételét fogja eredményezni, melyet napról-napra ugy várunk, mint az izraeliták a Messiást. Van is sürgés-forgás mostanában a kávéházi stratégiák körében. A törzsasztalnál már erősen tippelik Lemberg bevételét. Számos fogadások történtek pro ós contrára de csak az idökérdésében. Némelyik fogadó olyan lelkiismeretes, hogy nemcsak a bevonulás napjaira, hanem az órájára is kctötött fogadást. A legkedveltebb fogadási megállapodás az, hogy hétfőn délután 5 órakor már bevonulnak csapataink. Ez a fogadás 20-szoros pénzzel lett lekötve. Jelzem, hogy már fogadások le lettek bonyolítva, kik már mult héten kötöttek le fogadást.- A tótfogadó vesztett ugyan, de azért a többszörös „reá" fogadó szivesen elvesztette volna a fogadást, ha a tótfogadónak bevált volna a tippje. Most várjuk a hétfői napot! Frici. AZ HÍRLIK... Az hiriik, hogy Pápa városa a drágaság tekintetében elérte a forrpontot. Az hiriik, hogy Pápa városa az élelmiszer uzsorásokat papíron ellenőrzi. Az hiriik, hogy dr. Antal Gréza orsz. képviselőnk a vak katonák javára szabadkézbőr tartott felolvasást. Az hiriik, hogy a polgármester egy füi'dőütközetben jobbkezén súlyosan megsérült. Az hiriik, hogy a rendőrség nem tud eléggé erélyesen kofálkodni. Az hiriik, hogy Pápán a polgárőrség csak példának okáért tesz szolgálatot. Az hiriik, hogy Pápán az élelmiszerek fokozatos előléptetésben részesülnek. Az hiriik, hogy Pápán a pecsenyeszag meg lett tizedelve. Az hiriik, hogy Pápán liba- ós malaczpecsenyéről álmodni sem szabad, Az hiriik, hogy az olasz internáltak panaszkodnak, hogy Pápán nincsenek gavallérok. Az hiriik, hogy Pápán a hadikórház dédelgetett Móriczkája Krakóba tévedt. Az hiriik, hogy Pápán a sebesültek kettős rendekben sétagyakorlatokat végeznek. Az hiriik, hogy Pápán az Esterház'ypark körül a leányok a sebesülteket kofalazzák.