Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-05-02 / 18. szám

Közérdekű független hetiEsp. — Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Meddig tart még a háború? Mintha az égre, az ég fekete kárpitjára lángoló betűkkel irták volna a világ összeségét nyugtala­nító kérdést: meddig tart még? Ott ég ez a franciák horizontján éppen ugy, mint az ólmos orosz égen, az angolok üzleti könyveiben, a had­vezérek mappáin, a kiterített nagy térképeken, az üzletember számadá­saiban, a kisember háztartási költ­ségvetésében és az emberiség sor­sán tűnődő gondolkozó előtt. Valami szuggesztív, belülről tá­madt intuíció kérdezteti, hogy med­dig tarthat még? Es mindenki pró­bál felelni Hindenburg tábornoktól az utolsó kávéházi Oassandráig, mindenki erről beszél és különösen az ellenségeink álmát nyugtalanítja, hogy meddig bírják ok és meddig birjuk mi. Nézzük csak a komoly vélemé­nyeket. Egyben a legtárgyilagosabban számitók is megegyeznek, hogy, az ősznél tovább nem igen tarthat. Hindenburg a nagy stratéga az orosz ember és muníció-pazarlásban látja jelét, hogy a háború hirtelen kifogja élni a most legintenzívebben felgyűlt energiáit. Az amerikai gyárosok a hadianyagok kifogyásában biznak, a semleges munkástömegek világ­sztrájkra készülődnek ós Anglia még mindig a mi gyomrunkra spekulál s mindennel szemben áll Németor­szág rendithetetlen szervezettsége, kiszámíthatatlan teljesítő képessége, amellyel szemben minden ellensé­ges spekuláció gyermekes fantaz­magória. Nagyban és egészben kétség­telen, hogy a világnak ezt az óriás mérkőzését váratlan és meglepő for­dulat fogja eldönteni s nem alapta­lan sem a Hindenburg feltevése, sem az amerikai gyárosok kalkulációja, sem a franciák aggódása, hogy vég­leg kimerül a francia vér és pénz forrása, ami azonban a legvigasz­talóbb ránk nézve legtovább mégis a legszervezettebb hadsereg és a legszervezettebb társadalom bírja. Az pedig már kétségtelen, hogy az oroszoknak lehet fölényes em­beranyaga, Angliának pénze, Fran­ciaországnak ötlete, ele a német szer­vezettséget még csak megközelítő készültsége sincs egyetlen ellensé­günknek se. Ellenségeinket lépten­nyomon meglepetések érik, még­pedig német szövetség részéről. A német hadsereg, a német vasutak, a német pénz, a német élelmezés csodákat művelnek s minden meg­lepetésnek szánt támadás ezen tőke eredménye. Éz hiúsította meg a német ha­tárok elleni orosz offenzívát, ez fojtja vérbe a Kárpátok elleni támadást, ez teszi rendithetetlenné a németek franciaországi állásait, ez töri le a Dardanellák ostromát és ez bizto­sítja, hogy mindenki hamarább ki­merül, mint az Önmagát éltető és mindig önmagát regeneráló német szervezettség ami negyven évi munka tökéletes eredménye. Tartson tehát a háború akár­meddig, mi bátran nézhetünk eléje s minden reményünk meglehet, hogy már nem tart addig mint amióta folyik. Ellenségeink szervezetlen erőpazarlása és ideges kapkodása már is minden energiájukat kifá­rasztotta s türelmük és nyugalmuk is fogytán van. Kinek van igazsága? Egyáltalában nem dicsőség az, ha valaki milliók legnagyobb vál­ságának: a háborúnak semmiféle viszontagságát, megpróbáltatását, ín­ségét és szenvedését sem érzi. Egyál­talában nem panaszolni való tehát az se, ha igenis innunk kell a fekete kehelyből, ha a nagy ragadozóma­dár minket is csip, vagdos és meg­vérez a csőrével. A kinek köteles­sége : hűséges és erős lélekkel emeli a terhet, tűri a kint és ontja a vé­rét. A kit sorsa nem állított a frontba, egy nemes ösztön parancsából közel igyekszik hozzá ós boldog, ha va­lami részt kap akár a munkából, akár az áldozásból. Könnyebb lesz a lelke azzal, a mivel a vállát meg­terheli. Az újság, akármilyen az elve és a meggyőződése, hivatásának lelke szerint jó hazafi és jó polgár. Tökéletességre törekvő egyéniség, az igazság keresője és igen termé­szetes igyekezete, hogy az erkölcs­nek minél dúsabb és hibátlanabb anyagával telítse magát. Legnagyobb érdeke, hogy a lehető legnagyobb hitele legyen és vigyáznia kell ma­gára, mert nagyobb mértékben, mint eszköze: objektuma is a nyilvános­ság ellenőrzésének és kritikájának. Jaj neki, ha téved, ha megtéveszt és meg hagyja magát téveszteni. A mostani helyzet rendkivüli­ségének sok nem kellemes mellett meglett az a következése is, hogy az újságokat az óvatosságnak lega­lább is a maximumára kényszeri­tette. A tény, a mit az újság közöl: el van látva a próba jelzésével. A kommentár más alig lehet, mint a ténynek egy beszédesebb előadása. A mi benne következtetés, sohase a . várható lehetőségek kirajzolása, hanem a már bekövetkezett esemé­nyek magyarázata. Az újság szak­értője, ha csakugyan szakértő is, nem csinál haditerveket. A kávéház szakértője, ha még annyira nem az A Pápa városi és vidéki Takarékpénztár üzleti helyisége 1915 április 20-tól kezdve a városháza mellett a Fő utca 9* sz. ház emeletére helyeztetett át.

Next

/
Oldalképek
Tartalom