Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-12-05 / 49. szám

ro ^^ A/ 49. szám* Közérdekű lüggotlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Lapfulajtionos és kiadó: POLLATjSEK FKIGYES. HIRDETESEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Hadi rokkantak és árvák menháza. Megnyitó beszéd az alapitó bizottságnak 1915. november 29-én tartott gyűlésén. Mélyen tisztelt Uraim! A most folyó háborúnak, bár reméljük, hogy győztesen fogjuk befejezni, feltétlen vesztesei is vannak: azon szerencsétlenek, kik roncsolt testtel hagyták el a harcmezőt, s azok, kik a harcban kenyérkeresőjüket vesztették el. Minkettőjükről gondoskodni az államnak volna kötelessége, ámde a szerencsétlenek nagyszáma, s a liáboru okozta óriási költségek kamatositása lehetetlenné teszi, hogy az állam oly mértékben gondoskodhassék róluk, mind az kötelessége volna. A társadalom kötelessége lesz tehát pótolni az állani segélyzését, együttműködni hogy a rokkantak a lehetőség szerint újra beolvadjanak a társadalom hasznos tagjai sorába, az árvák pedig neveltessenek, oktattassanak, hisz ők részét kiveszik a jövő . Magyarországnak. A társadalom e feladatát vállalja is. Szerte- az országban, itt is, ott is, előadások, vitatások, pénzgyűjtés stb. mutatja az actio megindítását. Jóleső érzéssel mondhatjuk, hogy városunk lakói is kiveszik részüket. Bőhm Ignácz polgártársunk, nemes szivének, sugallatát követte, midőn polgármesterünknek megtette már ismertetett ajánlatát, hogy boldogult fia emlékére alapítványt tesz, egy rokkantak elhelyezésére szolgáló menhely céljaira. Köszönet, hála neki, az ő nemeslelkü alapítványa indítja meg azon lavinát mely nem rombolni, hanem alkotni fog! Az első lépésrtovábbiak fogják követni: lelki szemeim előtt áll egy alkotás, melynek keletkezéséhez a város lakosságának^ minden rétege hozzájárul. Ez panteonja lesz Pápa hőseinek, díszterme a holtak emlékének kegyeletét szolgálja, munkatermei a rokkantaknak kenyeret adnak, lakosztályai az árvák otthona. Igy legyen! A gyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Hétfőn délután nagyarányú actio indult meg városunkban: bizottság ült össze, hadi rokkantak és árvák menházának alapítására. A bizottság tagjai a következő urak: Mészáros Károly, Gyurátz Eerenc, Tar Gj^ula, Teli Anasztáz, Kristóffy Gyula, Baldauf Gusztáv, Jilek Ferenc, Blau Henrik, Bőhm Ignác, Bőhm Samu, Rapoch Vilmos, dr. Ball a Róbert, dr. Hoffner Sándor, dr. Rosenthal József. A mozgalom alapját Bőhm Ignác vetette meg, ki a mult héten polgármesterünknek tudomására hozta, hogy a harctéren elesett fia emlékére kis épületet emelne, melyben több keresetképtelen hadi rokkant otthont találna. A megalakult bizottság ezen alapon továbbmenve, nagyarányú menház felépítését tervezi, mely egyrész hadi rokkantaknak otthont, de kenyeret is juttatna, másrészt hadi árvák ellátását és nevelését biztosítaná. A gyűlést hatásos beszéddel dr. Rosenthal nyitotta meg s felkérte Bőhm Ignácot szándékának előterjesztésére. Bőhm előadta, hogy boldogult fia halála előtt bajtársai utján kérette szüleit, hogy holttestét hozzák haza. Ezt azonban az akkori körülmények meg akadályozták. Hogy a boldogult emléke mégis fennmaradjon, a szomorú atya alapítványt tesz egy rokkantak hajlékára, melylyel fia emléke megőriztessék. Gyurátz püspök a bizottság részvétét és köszönetét fejezte ki a nemeslelkü adományozónak. A nagy bizottság ezután egy szükebbkorü bizottságot választott,, mely a tervezetek elkészítését s az actio megindítását fogja végezni. Ezzel a gyűlés véget ért. Szívből jövő örömmel látjuk e mozgalmat. Meg vagyunk győződve arról, hogy a siker nem fog elmar radni. s városunk lakosságának minden rétege ki fogja részét venni abban, hogy e menházzal háláját fejezze ki önfeláldozó hőseink iránt. Közelből és távolból. — (Széljegyzetek a hétről.) — Aki jól akar mulatni, annak nem kell sem a pasaréti lövészárokba, sem kávéházba, sem korcsmába, sem az állandó mozivá avanzsiroztatott pápai színházba menni, hanem elég mulatságot talál, ha vasárnap, kedden és pénteken a reggeli és délelőtti órákban a piacra megy és ott körülnéz. Láthatja, mint a harcias amazonok nagy csapatjai rohamot intéznek egy-egy libával, vagy más baromfival megrakott szekér ellen. Ebben a harcban mindig; a támadó felek vesztesek, a megtámadottak (az eladók) a győzők, mert mindig ezek zsákmányolják ki az előbbieket. Jól teszik. Ha a vevők olyan nagy vehemciával támadnak rájuk, botorul cselekednének, ha nem szegeznék a rohamzók melle ellen a drágítás fegy verét. A rendőrök néha-néha közbeszólnak, segítenek is, ha lehet, némelyik szerényebben és rokonszenvesebben viselkedő vevőn. Általában véve azonban kevés vizet' zavarnak. Inkább passiv szemlélők. Minek erőltessék magukat hiába? Ok kevesen vannak, nem tudnák megzabolázni a féktelenkedők nagy tömegét. Érzik, hogy a hatósági autoritást kockáztatnák, ha parancsolni akarnának, de nem - volna elég erejük parancsaik végrehajtására. •