Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-31 / 44. szám

Közérdekű független hetilap. — lü@||eS@iiiik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Nem tur halasztást! — A közélelmezés biztosítása. — A háborúnak egyik következménye, hogy hatóságainkra egy uj hatalmas feladat intézése hárult: .a gondozásukra bízott lakosság közélelmezésének biztositása. Hogy e hatalmas szociális, közgazdasági és kormányzati kérdésben mily teljesen rendezetlen állapotok állnak fenn, mi sem mutatja inkább, mint az, hogy még azzal sem vagyunk és lehetünk tisztában, hogy a közélelmezési ügyekben mely hatóságnak mihez van joga, mely hatóságnak mi a kötelessége? Egyes hatóságok maximáltak olyan terményárakat, amelyeket maximálni jogukban nem állott. Később ugyanerre a jogot elnyerték. Egyes hatóságok kiviteli tilalmat rendeltek el bizonyos árukra (élőállat, tojás, stb.) ezeket a tilalmakat a kormány hatályon kivíil helyezte. Szóval teljes rendezetlenség a hatáskörük területén. Ugyanilyen tájékozatlanság azon a téren, hogy mi a hatóságok kötelessége? Semmiféle irányítást e tekintetben hatóságaink nem nyertek. Egyik város elhatározta, hogy beszerez tojást, burgonyát stb. Ezzel a hirrel rögtön egész vidékeken megdrágitja a beszerezni óhajtott árukat, mielőtt még beszerezhette volna. Egyik község hatósági husszéket állit be, de kénytelen bezárni, mert nem kap élőállatot. A másik felfüggeszti próbaképen egy pár napra a hatósági árakat s az áruk ára egyszerre háromszorosára szökik fel. Van olyan hatóság amelyik 7 korona 80 fillérért a maga megállapított maximális ár felett vásárol zsírt, azért, hogy 6 korona 80 fillérért eladhassa. Szóval szociális motívumoktól vezettetve ráfizet, holott a cél nem az, hogy a köz tartsa el az egyedeket, hanem, hogy rendet teremtsen, irányítson. Volt olyan hatóság, amely még egy évvel ezelőtt szerzett be elraktározható ós eltartható árut (pl. zsirt) abban a feltevésben, hogy ha szükség lesz tartalékra, vagy árszabályozó piacra dobásra, ott a hatósági készlet. Ma azután ezeket a készleteket nem merik piacra vinni, mert ha nagy mennyiségben viszik piacra, elfogy a tartalék, ha pedig napi kis részletekben hozzák eladásra, semmi árszabályozó hatása nincs. Mindezek a kirakodott példák mutatják, hogy a hatósági teendők terén is teljes a rendetlenség. Le kell tehát vonni azt a konzekvenciát, hogy csak egységes, minden hatalommal rendelkező és céltudatos irányítás segithet közélelmezési bajainkon. Az egyes helyi hatóságok minden anyagi és erkölcsi erőfeszitése kárbavész és semmit se segithet. Tisztán a rendőri természetű beavatkozás marad meg a helyi liahatóságok kezében, mint egyetlen fegyver a szemérmetlen uzsora ellen, de ez a fegyver is csak a bajok felszínén keres és talál megtorlást, mig a bajok alapokait nem orvosolhatja. Vizsgáljuk már most, miből is áll tulajdonképpen a közélelmezésnek napirenden levő égető kérdése ? Két részre lehet bontani a jelenségeket. Egyik jelenség az, hogy bizonyos vidékeken egyes élelmiszerek egyáltalában nincsenek. A másik az, hogy olyan élelmiszerek, amelyekből elegendő készlet van, vagy legalább is kell lenni, mérhetetlen drágák s még egyre drágulnak. Nézzük mindkét jelenséget közelebbről. Az, hogy egyes élelmiszerek egyes vidékeken nincsenek, egymagában nem volna baj, ha más vidékek készleteiből pótolhatók. Itt csak központilag szervezett irányításra s a közlekedési nehézségek csökkentésére van szükség. Hu azonban valamety cikkből az országos készlet van veszedelmesen csökkenőben, ott már erélyesebb segítségre van szükség. Ha behozatali cikkekben állt elő a fogyasztást ki nem elégítő készlet csökkenés, az államhatalomnak kell megmozdulni, hogy a készleteknek külföldről való behozatala meginduljon. Ha ellenben belíölcli termelés produktumaiban fogy a készlet, ott egyrészt külföldi behozatal, másrészt a külföldre való kiviteli betiltása (esetleg csak korlátozása) és a hazai termelés fokozasa válik szükségessé. Még mindig maradhatnak olyan fogyasztási cikkek, amelyeknek erős készletcsökkenése egyik rendszabállyal sem ellensúlyozható kellőképpen. Itt nincs más hátra, mint a polgári fogyasztás korlátozása (pl. hústalan napok). A jelenségek másik része az, hogy az elsőrendű életszükségleti cikkek ára mérhetetlenül drágul. Ezt a jelenséget is közelebbről kell elemezni és magasabb szempontokat is figyelembe venni. A „drágaság". önmagában nem baj. Például a makói hagymatermelőkre semmi veszedelmet nem jelent a hagyma drágasága. Nagy egészében és általánosságban az agrikultur Magyarországra sem jelentene semmi kárt, sőt hasznot hozna az, ha az agrikultur produktumok fokozott áron adhatók el. Ezt az általános elvet azonban két irányban kell lemérsékelni. Az egyik az, hogy R^rr^rn ilrSlz rpcvprp katonai takarók, meleg alsó ruhák és haskötők JDeVUllUlUK Itrbzeit: KRAUSZ és KORÉIN nagyáruházában.