Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-10 / 41. szám

Közérdekű lügggetlen hetibp. — HfSeyjeflenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: POLLATSE K FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. Miről mondjunk le? Két utolsó cikkemben kifejtettem, hogy milyen méltatlan dolog e nagy időkben némely kényelmi és szükségleti cikk ránk kényszeritett nélkülözése miatt panaszkodni és a legférfiasabb viselkedés a sorstól ránk mért szenvedéseket, bút és bánatot zokszó nélkül eltűrni. Fejtegetéseimmel azonban nem azt akartam mondani., hog}^ mindent ellenállás és ellentmondás nélkül eltürjünk, hogy mindenről lemondjunk. A háború kétségkivül sok szükséges és a béke időben nélkülözhetetlennek vélt dologról való lemondást ró ugy a harcosokra, mint az itthonmaradottakra. Hazánkat, hajlékunkat, családunkat, vagyonunkat; testi épségünké^ és életünket védő véreink már 15 hónapja kénytelenek lemondani a pihenésről, mikor fáradtak, a meleg puha ágyról, mikor álmosak, az idő viszontagságai ellen védő hajlékról, mikor zúg a szél, esik az eső, hófergeteg zudul nyakukba, a szokott lakomákról, mikor az éhség gyötri őket. Le kell mondaniuk szeretteik látásáról, feleségük és gügyögő gyermekük csókjáról. Le kell mondaniuk a személyes szabadság legősibb, legelemibb jogairól: a személyük fölött való rendelkezés jogáról, amennyiben akaratukat a közakaratnak, fölebbvalóik akaratának minden esetben föltétlenül alá kell vetniök. Le kell mondaniuk a vélemény-, gondolat- és lelkiismeretszabadság nyilvánításáról. És a mi fő le kell mondaniuk sokszor arról is, a mi embernek legdrágább, aminek elvesztése örökké kipótolhatlan: életükről. Ha pedig hazai rög védelmében a becsület mezején elesnek, már előzetesen arról is le kell mondani, hogy testük honi földben alhassa örök álmát. Ezzel szemben nekünk, itthonmaradottaknak miről kell lemondanunk? Millió és millió anyának le kell mondani arról, hogy dédelgető szeretettel, találékonyságban kifogyhatlan gonddal nevelt — sokszor egyetlen — fiát a szokott kényelemmel körülvegye, látásában gyönyörködhessék, bele kell nyugodnia abba is, ha a haza védelmében áldozatul esett. Sok ezer gyermeknek és feleségnek le kell mondani arról az örömről, hogy a családfentartó apát és férjet naponkint az asztalfőn láthassák, hogy részesítse őket munkás kezei és forrón szerető szive áldásaiban. Majdnem mindnyájunknak le kell mondanunk sok-sok, egész hosszú emberéleten át megszokott és eddig nélkülözhetetlennek tartott szükségleti, életörömeink fokozására szolgáló kényelmi és elvesztett lelki rugalmasságunkat helyreállító szórakoztató dolgok élvezéséről. Mindezekről le kell mondanunk. Le is mondunk szívesen. De ki kedvéért mondjunk le? Talán azok kedvéért, kik a zavarosban halászni akarnak, a fogyasztók megzsarolására, kifosztására törekszenek, akik j bennünket kikoplaltatnak, hogy minden áron, minél gyorsabban meggazdagodhassanak ? Nem. Az ő kedvükért nem mondunk le semmiről sem. Ha az államhatalom gyakorlói megengedi, hogy a mindennapi kenyérért egész életünkben szerzett kis vagyonkánk \ átvándoroljon a lelketlen és telhetetlen eladók zsebeibe, akkor majd ha szorultságában a közérdek, a haza hozzánk fog fordulni áldozatért, nem lesz módunkban a fölhívásnak eleget tenni, mert nem marad semmink, amiből áldozatot hozzunk; ha a hosszú harcban támadt hézagok kitöltésére az eddig itthonmaradottakat is hadba szóllitják, ezek majd csak vánszorogva követhetik a parancsot, a hiányos táplálkozástól elernyedt karjuk nem sokáig birja a nehéz tusát. E nagy időkben sok dologról le kell mondani minden gondolkodó és jó érzetü magyarnak. Le is mondunk De ha lemondunk, nem mondunk le a mi rovásunkra minden áron meggazdagodásra törő siserahad, hanem csak a közérdek, a haza és a hadsereg kedvéért. A közérdek, a haza és a hadsereg kedvéért sok dologról szívesen lemondunk, de még az ő kedvükért sem mondhatunk le mindenről, mert e lemondás egyenlő lenne a halállal. Lemondunk — legalább a férfiak nagy része igy cselekszik — a ruházkodásunkban előállott hiányok pótlásáról, lemondunk a szokott szórakozásainkról, lemondunk a lmsevésről. De nem mondhatunk le a minden napi kenyérről, nem mondhatunk le arról hogy naponkint egy kis meleg, élvezhető étel jusson asztalunkra, hogy síró gyermekeink egy kis tejet kaphassanak. Erről annál kevésbé mondhatunk le, mert az államnak éppen ugy érdeke, mint a miénk, liogy a front mögött ne álljon egy elcsüggedt, mint életkedvét elvesztett óriási tömeg, hogy a háború után egy testi erejében teljes nemzedék maradjon fenn, hogy a harcba hivó parancsra ne egy koplalástól elgyöngült tartaléksereg csoportosuljon a hadizászlók körül. Az intéző körök nem akarhatják,, hogy a lakosság nagy része kifosztassék és kikoplaltassék csak azért, hogy a nép kisebR^wr^nnlrSlz rpcvprp katonai takarók, meleg alsó ruhák és haskötők lDtTVOIIUIOK IGbZCritr KRAUSZ és KORÉIN nagyáruházában. ==.