Pápai Közlöny – XXV. évfolyam – 1915.

1915-10-10 / 41. szám

bik része telhetetlenségóben zsebeit naponkint nagy bankókkal tele tömhesse. Ennek véget kell vetni és pedig minél előbb. "Ö. 3. Vidéki levél — a drágaság megakadályozásáról. — Engedtessék meg, hogy a drágaság kérdéséhez hozzászóljak ón, a ki egy kis vidéki pénzintézetnek igazgatósági tagja és Öcsém hadbavonulása folytán egy kisebb gazdaság nehézségeivel bajlódom, a ki tehát közvetlenül látom a bajok eredetét ós forrását. A nagy drágaságot az élelmiszerek körül az előrelátás és előregondoskodás hiánya okozza. Mindig akkor kezdünk jajgatni, mikor egyik-másik cikkben hiány ós drágaság áll be. Most például olyan a helyzet, hogy senki sem mer nagy mértékben sertést hizlalni, mert nem tudja, kap-e tengerit, vagy ha ezt megszerezte, nem-e rekvirálják el tőle karhatalommal ós nem lehet előre tudni, hogy mire a sertések meghiznak, nem-e köszönt be a béke áldása és ezzel megkönnyebbülés az élelmiszerpiacon. Hanem ha a termelő biztosítékot kapna arra nézve, hogy áruját méltányos áron annak idején átveszik és hogy nem zavarják meg a termelésben, örömest biztositaná a szükségletet, Ugy képzeltem a dolgot, hogy egy évre, vagy egy félévre előre kell gondolni és gondoskodni.*) Ha egyes városok, szövetkezetek, testületek megbiznák a termelőt, hogy termeljenek nekik a jövő évre hagymát, a termelő szivesen megköti a szerződést 10—20 koronás áron, mert ilyen árak mellett is szépen megtalálja polgári hasznát. Ugyanilyen alapon lehetne előre szerződéseket kötni babra, lencsére és más íontos élelmicikkekre. Ezen a módon, ha a termelő biztositékot kap, hogy áruját méltányos áron átveszik, az megelégszik sokkal ki*) A megoldásnak tényleg ez az egyik legfontosabb tényezője, de kielégítően volna rendezendő delkreder kérdése. (A szerk.) sebb haszonnal is. A rendszertelen termelés okozza, hogy sok cikkben hiány áll be. A szarvasmarha fogy és ennek pótlásához több év kell. A leggyorsabban termelhető hus a sertéshús. Ezzel lehetne pótolni a szarvasmarha csökkenését. Bizonyos, hogy 1916. március, április havában nagy husszükséglet fog beállani, mert télen nem szeretnek hizlalni. Akkor a sertés nem nő súlyban. De a sovány sertések mai magas ára mellett ki merészkedne nagyszabású sertéshizlalásba fogni, mikor nem tudhatja, milyen viszonyok lesznek tavasszal. De ha a termelő biztositékot kap, hogy áruját annak idején átveszik, hogy a termeléshez szükséges anyagok rendelkezésére fognak állani és nem fognak tőle elrekviráltatui. ugy a termelő mérsékelt haszonnal log vállalkozni. Tehát ugy hus, mint növényi élelmiszerek dolgában egy évre, félévre előre volna megállapítandó a szükséglet, a termelőkkel előre kötendő meg az átvételi szerződés és akkor a megfelelő időben rendelkezésre fog állani a szükséges áru, ha talán kissé drága áron, de nem horribilis uzsoraáron. Én azt hiszem, ha a fogyasztók nem lépnek előre megalkuvásra a termelőkkel, ugy ezentúl is ötletszerűen fog a termelés végbemenni ós egyes cikkekben óriási szükséglet és drágaság fog beállani. KARCZOLAT a mult hétről. Mert háború van ! Ez a vezérmotivuma jelenlegi gondolkozásunknak. Ilyenkor őszszel a régi jó hagyományos szokás szerint szüretje volt nemcsak a szőlőnek, hanem minden iparágnak és kereskedelemnek. A családapák ilyenkor ruházták fel a gyermekeiket, ilyenkor rendelte meg mindenki a télikabátját. A kirakatok teli voltak őszi és téli újdonságokkal és mindenik olyan uj, kivasalt illatú volt. Most azonban hiába néz körül az ember, nehéz a megélhetés, nincs pénz uj télikabátra, ruhára, cipőre, nincs újdonság a kirakatokban, de minek is, mikor alig van vevő aki valamit vásároljon, hisz alig futja az embernek az evésre. Es minderre az a felelet hogy hát háború van 1 Még azok is, a kik tehetnék, össszébb húzzák magukat és várják a háború végét, amikor majd föllendül minden, fölpezsdül az élet, a megélhetés is olcsóbb lesz ruházkodásra is telni iog. De- a- Lakásokban is ez a nóta járja. Hiába hagyta el a színét a íüggöny

r hiába kopott el a futószőnyeg, nem vásárol ujat senki, a régi bútorokat javitgatják aliogy lehet és ez ugy van az egész vonalon. Háború vau, mondogatják az emberek és ezzel a legszebb szándéknak is vége. Még a gyermek is érzi a háború mostoha viszonyait. Most nem mer dióstortát vagy másféle cukrászsüteményt kérni, mert ha próbálkozik, rögtön reá szól a papa vagy mama: Nem hallgatsz, mondják, nem tudod, hogy háború vau? Hja, hiába háború van ós mindaddig mig véget nem ér, ez marad a vezérmotivuma gondolkozásunknak. Lemondunk az élet minden kényelméről, lemondunk sok minden más élvezetről, nem tartunk sziniévadot és mindent azért — mert liáboru, van. Kezdünk beletörődni minden eshetőségbe, vonjuk az igát, amennyire lehet ós csakis azzal a reménységgel, hogy valamikor csak vege lesz már ennek a furcsa világháborúnak. Es ebben a tudatban és reményben megvásároljuk a méregdrága zsirt, lisztet, lemondunk esetleg a tejről, vajról, sertésós marhahúsról s legföljebb föl-föl sóhajtunk ilyenkor a józan és türelmes gondolkozású emberek rezignáció jávai: Hja, hiába háború van! De hát mit is telietünk mást. Hiába zúgolódnánk, hiába sopánkodnánk, ez sem segítene rajtunk semmit. A legokosabb amit tehetünk, tűrni ós szenvedni vagy katonai nyelven mondva: Maul haltén und weiter dienen ! Pedig hát igazán ideje volna már, hogy vége volna a háborúnak, mert hát csúnya világot élünk. Eltekintve, hogy jól sem tudunk lakni, mert alig jut valami az evésre, ós ha jutna is nem lehet még pénzért sem kapni, de még jóformán ruházkodni is alig lehet. Ma egy pár cipőért annyi pénzt kell adni, hogy azért az öszszegért máskor egy jó nagy borjut lehetett megvásárolni. Vannak családok, kik hónapok óta nem ettek marhahúst, a gyümölcs meg oly drága, hogy egy almát a család négy tagja eszi meg. Es ha kérdik, hogy miért, csak az a felelet kórusban az egész vonalon: Mert háború van! Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa sok rendeletet ad ki, de nem rendelkezik. Az hirlik, hogy Pápa városa okosan cselekedne, ha a hatósági mészárszéket megtriplázná. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk jelenleg szüreti tanfolyamot végez. Az hirlik, hogy a polgármesternek a háború alatt a legkisebb gondja is nagyobb lett. Az hirlik, hogy néhány városi tisztviselőnek drágasági pótléka ellen merényletet követtek el.