Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-01 / 5. szám

ság, a rendezett utcák s az emberek embertársai jogai és jogos igényei elleni cselekményeinek gyors megtorlása, a terhek, adók és illetékek beszolgáltatásának lehető megkönnyitése, szóval annak az elvnek érvényre juttatása, hogy a közigazgatási rendszer, törvény és hatóság a polgárság jogos érdekeit szolgálja és védelmezi s nem azért van, hogy azt indokolatlanul zaklassa, az élet kellemetlenségeinek kiszolgáltassa, bajait és nyomorúságait még az ö erőszakos, kiméletlen zaklató eljárásával is fokozza és gyarapitsa. A törvényhozástól mindent nem várhatunk. A jó törvény megalkotása még nem betetőzése a jó közigazgatásnak. Ez az elv, ha valahol, ugy a közigazgatásban áll. Itt van a legnagyobb tere az egyéni tudásnak, az emberi jóindulatnak, a humanitásnak. Ismerünk olyan városokat, ahol a fél indokolt sürgős kérelme a közigazgatás vezetője által azonnal elfogadva, az iratok gyors felszerelése mellett, rövid fél órán belül elintézést nyert; mig egy más városban hasonló ügy Írásbeli folyamodás útjára tereltetett s folytonos sürgetés dacára hónapok teltek el, mig az érdemleges elintézést nyert. Van olyan közigazgatási hatóság, ahol az ügydarab felszerelésére a levéltár noknak Írásbeli utasitás adatik s ez nyilvántartásba véve, kétszer-háromszor is sürgetés tárgyát képezi, s igy hetek, sokszor hónapok kellenek csak ahhoz, hogy a beadvány az elöiratokkal fel szereltessék. A szaktisztviselöket még a rövid uton könnyen elbírálható sürgős ügyekben is Írásban hivják fel véleményük beterjesztésére, ez azután ismételt leirást, kiadmányozást, expediálást, nyilvántartást, sürgetést, különböző iktató és mutatókönyvekbe való bevezetést és irattározást kiván s igy egy ügy, amely a szakközegnek rövid uton való meghallgatása esetén, a legrövidebb idő alattfelintézést nyerhetne, a bürokrácia szövevényes hálózatába belevonva, óriási tinta és papírfogyasztással, a fél érdekeinek erős megkárosodásával, a hivatalos személyzet indokolatlan igénybevételével, hónapokon át nyer elintézést. Igv eshetik meg azután, hogy egy ügynek tanulmányozása a számtalan közbeeső végzés miatt óriási időpazarlással jár. A városok jövőjének alapja a jő, gyors és olcsó közigazgatás, amely nemcsak a közigazgatási rendszertől, de a közigazgatást az életben alkalmazó tisztviselőktől is függ. Jó törvény és jó tisztviselőkkel dolgozó közigazgatás előmozdítja a polgárok vagyonosodását, jólétét és megelégedését. Ezek azok a tényezők, amelyek | egy városnak a kultura, művelődés és a modern igények szempontjából jövőt biztosítanak. Kétségtelen, hogy a jó törvényhez és a megfelelő közigazgatáshoz feltétlenül szükséges a polgárság jóindulata és odaadó közreműködése is. 1. Szenvedni fogunk alatta és miatta valamennyien újságírók, de mégis hála Isten, hogy tető alá jutott a sajtójavaslat. Keserű orvosság ez az uj törvény, elrontja majd sokszor az elkényeztetett szájunk-izét, de meggyógyulunk tőle. Azaz talán nem is valamennyien gyógyulunk meg, mert ez a drasztikus patikaszer épen azzal fog hatni, hogy csak az alapjában egészséges lapok apró betegségei, eltévelyedései számára orvosszer, mig a vérbajos, bűnben fogant és bűnben élő újságok számára ölő méreg, mely radikálisan megtisztítja a sajtót gyógyithatlan fertőzöttjeitől. A laikus közönség nem látja világosan az uj sajtótörvény következéseit, de egyes lapok jajveszékeléséből megtudtuk, hogy elkövetkezett a dies irae. Ebből sokan azt a téves következtetést vonják le, hogy az uj törvény tényleg a sajtószabadságot kezdi ki ós öli meg. Dehogy ! A sajtó szabadsága megmarad, a gondolat, az irás szabadságát nem korlátozza a törvény ezután se, de véget vet a túlságos felelőtlenségnek, bedugja azokat a lyukakat, amelyeken eddig a táglelkiismeretű becsületromlók előre kiszámított ravaszsággal kibújni szoktak. írhat ezután is mindenki, amit akar, de nem lehet majd a megtorlás | elöl ellépni, a sajtópereket éveken át elhúzni és azalatt büntetlenül gá zolni a megsértett ellenfél beleiben. És igy van rendjén : aki. mit irt, feleljen érte. Eleinte bele fogunk potyogni az uj rend tüskéibe és vermeibe, de majd megszokjuk és óvatosabbak, kíméletesebbek leszünk. És ez emelni fogja a közönség és sajtó jóviszonyát és megöli azt a lappangó gyűlöletet, amely a közönségben az egyes raosdatlanszáju lapok garázdálkodásai két léhűtő barátnőinek udvarolt, ezzel távol tartották tőlük a komoly szándékú fiatal embereket, mikor aztán komolyra fordult a dolog, az illetők elpártoltak. Ébből következtetvén, hogy a legtöbb modern fiatal ember csak olcsó szórakoztató eszköznek tekinti a fiatal leányokat, ő mindjárt elriasztota a fiatal potya frátereket. Ha valaki mégis elragadtatva rendkívüli szépségétől ós szellemességétől, szerelmet vallott neki és rögtön lehűtötte azzal: „Mindjárt behívom az apát ós a mamát. Tessék előttük ugyanezt ismételni, akkor aztán elhiszem, amit mondott." Életpárjának megválasztásánál sem hallgatott szivére, hanem csak eszére. Csak annak a férfiúnak volt hajlandó kezet nyújtani, ki mellett anyagi gondoktól menten, nyugodtan és békében élhet ós akiről tudta, hogy nincsenek nagy szenvedélyei, nem kártyázik, nem szalad a szoknyák után. — Azért választotta ki több kérője közül Darabost, ki nem volt sem igen gazdag, sem szegény, sem igen csúnya, sem szép, sem igen okos, sem buta. A Daraboshoz fűzött reményeiben nem is csalódott. Csakhamar belátta azonban, hogy midőn élettársa meg választásánál csupán okosságára hallgatott — nem cselekedett okosan. A házasságban megtalálta ugyan a nyugalmat, a gondtalan anyagi jólétet, de nem találta meg a boldogságot. Nem érzett szomorúságot, ha a férjét hivatása hazulról hosszabb időre elszólította, nem örült, ha több napi távollét után férje ismét haza került családi fészkébe. Férjének ölelése nem melegítette fel, csókjai nem hoztak bizsergést a vérébe. Okosága nem engedte, hogy azt a boldogságot, melyet férjében nem talált meg más, nála kiválóbb férfiúban keresse. Malaties társaságát szívesen tűrte, mert férjének jó barátja volt és mert egy kis változást hozott unalmas családi életébe. Csakhamar belátta, hogy végzetes hibát követett el akkor, amikor ő, a kiváló szellemű nő minden tekintetben a nyárspolgári középszerűséget kereste és hogy a boldogságot csakis olyan kaliberű embernél találhatja meg, mint férjének legjobb barátja : Malaties. Aminő középszerű volt Darabos szellemi tehetségekben és a férfias szépségben : olyan kiválónak bizonyult Malaties. Termete, arca mint egy Apolló-szoboré, ereje herku lesi, föllépése imponáló, társalgása eredeti, Ötletes, férfiút ós nőt egyaránt magával ragadó. Nem tudta megérteni, hogy választhat ilyen kiváló férfi olyan hétköznapi embert barátul, mint az ő férje. Talán azért, hogy az ő urának középszerűsége mellett Malaties ur kiválósága még jobban szembe szökjön ! Darabosné egészen természetesnek találta, hogy ilyen kaliberű embernek olyan nagy szerencséje van a nők körül. Ha ő nem hallgatna eszére, talán ő is belekerülne hálójába, annál is inkább, mert még sohasem volt igazán boldog és ha nem is lángolt a vágytól, hogy egyszer legalább egészen átadja magát a szerelmi láz deliriumának, de kíváncsi volt, milyen az a boldogság, amit egy forró ölelés, egy tüzes csók adhat. Ez a kíváncsiság megkönnyítette Malaties ostromát, kinek udvarlási hevét nemcsak a fogadás megnyerésének vágya fokozta, hanem minden fogadástól eltekintve élete egyik legnagyobb sikerének tartotta volna, fórfihiusága még soha oly kielégítést nem talált volna, ha e világszép, okos asz| szöny, ki igazi csókot, igazi Ölelést eladdig nem élvezett, forró öleléssel, tüzes, viszoni zott csókokkal karjai közé szédülne. De ! Darabosnéban az okosság még mindig tul| szárnyalta a kíváncsiságot, másrészt semmi ! áron sem akart egy férfi szeszélyeinek játékszerül szolgálni. Azért minden attakot sikerrel vert vissza. — Nézze, Malaties ! Hogy kívánhatja, hogy férjemet megcsaljam? Ha tudná, milyen végtelen jó hozzám, milyen gyöngéd, milyen figyelmes! Minden óhajom, minden kívánságom parancs az ő szemében. Alig fejezem ki valamely óhajtásomat, máris teljesiti azt. Minden szabad idejét nálam tölti, igyekszik mulattatni, szórakoztatni. E mellett szorgalmas, takarékos, vagyongyűjtő. Hogy kívánhatja tehát, hogy én magával pásztorórakat töltsek, mig ő a házon kivül érettem dolgozik, hogy csak számomra a kényelem éa jólét eszközeit megszerezze.