Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-02-01 / 5. szám

miatt az újságírók ellen kialakult. Az a veszedelem, amit a laikus az uj törvényből kiérez, nem a sajtót, a lapok összességét fenyegeti, hanem csak a sajtó egy csúnya speciesét, amely a botrányok felhajtásából, má­sok megrágásáböl élt. Sajnos, a kö­zönség maga segitette elő az ilyen lapok elszaporodását, mert falta a botrányokat. Most persze az ilyen lapoknak befellegzett. Ezért van az az óriási jajgatás. És a szolid újságok valami helytelen testületi szolidaritás által vezettetve, restellik kimondani, hogy bizony a magyar újságírás szolidabb elemei nemcsak hogy nem haragusz­nak, hanem egyszerűen örülnek an­nak, hogy a sajtó ezen csúf elfaju­lásainak most már majd vége lesz. Senki se fogja korlátozni az el­lenzéki lapokat, hogy a legélesebb kritikát ne gyakorolják. De igenis, véget vet a törvény annak a rut szokásnak, hogy a lapok a politikai ellenfelet gazemberezzék és becstele­nezzék. A kártérités kimondása rettene­tes veszedelmeket rejt magában az újságkiadókra nézve. De azért jól van ez igy. Majd legalább jobban vigyá­zunk az Írásainkra. Ha egy labdázó gyerek beütött egy ablakot, azzal megfizettették a kárt. De ha egy bankpausáléra vadászó nagy újság hajszát indított valamelyik bank ellen és annak százezres károkat okozott, diszkrediálta a külföldön, vagy pláne tönkretette : a roppant anyagi és er­kölcsi károkért se büntetőjogilag nem lehetett felelősségre vonni, se kárté ritéssel nem tartozott. Igen bölcsen vau az, hogy az uj törvény megta­nítja a sajtót a jogos, privát anyagi érdekek tiszteletbentartására is ! Szóval nil desperandum. Nincs veszve se Lengyelország, ee a sajtó­szabadság. Mi, újságírók, majd meg­égetjük párszor a körmünket, aztán beleszokunk, hogy óvatosabban és kíméletesebben is lehet újságot csi­nálni. A közélet pedig csak nyer és pedig igen sokat nyer azzal, hogy legkényesebb szerve, a sajtó, kigyó­gyul a mértéktelen verseny lázából és az ebből fakadó sok csúnya nya­valyájából. Azért hát bármilyen szomorú és megdöbbentő is volt az a pénteki parlamenti nap, mégis egyik legfon­tosabb dátuma lesz alkotmánytörté­netünknek, mint a sajtó és a közélet várva várt megújhodásának születés­napja. A Jókai kör nagy estélye. — 1914. január 24. — A Jókai kör által múlt szombaton este a Griff szálló nagytermében rendezett nagy estélye fenomenális sikert aratott. A fényes siker bizonyos tekintetben előre volt lát­ható, mivel már hetekkel az estély megtar­tása előtt rendkívüli érdeklődés mutatkozott közönségünk körében, mely érdeklődés oka­datolva volt azzal, hogy az estély műsora kiváló erők közreműködését jelezte. Kiváló festőnek kellene lennünk, hogy azt a felejthetetlen kedves, gyönyörű képet, amelyet ez estén megjelent diszes közönség a Griff-teremben illusztrált — teljes pom­pájában megfesthessük. Itt csak a toll, az írás eszközével próbáljuk megörökíteni ezen impozáns estély lefolyását, amelyről még sokáig fog szólni vidám beszélgetés között az emlékezet. Az estély pont 8 órára volt kitűzve, de már jóval előzőleg egyre sűrűbben ér­kezett a Griff-terembe társadalmunk szine­java, úgyannyira, hogy amidőn a hangver­seny kezdetét vette, a terem zsúfolásig megtelt. Az estély műsorát Szmoligovics Erzsi, — Hátha az ön imádott ura a házon kívül nem mindig vagyonszerzéssel foglalko­zik, hanem egész másban sántikál ? Hátha ez a szelid álszenteskedő nyárspolgár sze­relmi kalandokban utazik ? — Hogy mondhat az én férjemről ilyesmit ? — Hogy ? Mert a véletlen egy irott bizonyítékot szolgáltatott a kezembe férje ellen. — Lehetetlen, lehetetlen ! Ön nemte­len fegyverekkel harcol legjobb barátja ellen. — Lehetetlen ? íme itt van férje ura becses irása. Csak elismeri, hogy ezt a sze­relmes levelet hűséges uraeskája sajatkezü leg irta ? • — Adja ide azt a levelet! — Nagyon sajnálom, nem adhatom, de itt a kezembe olvashatja. Darabosné olvassa: „Kedves Mucus­kám 1 Házi sárkányommal sikerült elhitet­nem, hogy ma estére Májsára utazom üz­leti ügyekben. Légy este tizenegykor a „Kék malacban' 1 Nr. 68. Milliószor pusziz és ölel Sanyikád — Adja ide nekem ezt a levelet 1 — Rendkivül sajnálom, de nem ad­hatom. Darabosné azonban egy ugrással mel­lette termett és rendkívüli ügyességgel ki­kapta a levelet kezéből. -- Isten Önnel! Holnap válaszolok ma­gának I Azzal beszaladt a másik szobába. Éle­tében talán ezúttal volt először izgatott, ta­lán most; vesztette el először önuralmát. Malatics másnap a diadal biztos re­ményében jött Darabosnéhoz. Milyen nagy volt meglepetése, midőn a szerelmes, boszut lehelő asszony helyett ismét a hideg, okos méltósággal teljes Darabosnét találta, ki ezen szavakkal utasította őt ki : — Kérem, kímélje meg házunkat to­vábbi látogatásaitól. Kotródjék azonnal sze­mem elől, maga hamisító ! Férjének állítólagos szerelmes levele hamisítás volt, ügyes hamisítás ugyan, de csak hamisítás, melyet Malatics készített, hogy fegyverül felhasználja szerelmi ostro­mánál. De az élesszeinü Darabosné rövid vizsgálat után azonnal felismerte, hogy az hamisítás. Másrészt kihallgatta férje és Malatics beszélgetését a szomszéd szobában és rend­kivül bántotta önérzetét asszonyi hiúságát, hogy az ő hűsége fogadás tárgyát képez­hette, amit férjének sohasem tudott meg­bocsátani. De azért az utóbbi mód felett büszke volt, hogy a fogadást megnyerte és a nyá­ron rendkivül élvezettel nyaralt a Balaton mellett és lubickolt annak vizében Malatics pénzén. 1 —o. (Folyt, köv.) a helybeli leányinternátus zongoratanárnője nyitotta meg, ki Chopin egyik Impromtuját 6s Székely „Magyar Rapszódia" zeneszerze­ményét kiváló technikával és precizitással játszta és méltó volt azokra a tapsokra, melyekkel őt a közönség illette. A tapsok elhangzása után megjelent a pódiumon Oerqely Erzsi fővárosi ének­művésznő, kit megjelenésekor szűnni nem akaró tapsokkal fogadta közönségünk. A vendégművésznőnek percekig kellett haj­longva megköszönni a tüntető tapsokat, míg megkezdhette Faust operájának nagy „Ék­szer áriáját". Rendkívüli iskolázott alt hangja, mely főleg a magas regiszterekben „mezző sop­ránjai" teljesen érvényesülnek. Ugy tudjuk, hogy az énekművésznő legközelebb a Royal­teremben egy hangversenyben fogja ének­művészetét bemutatni. A nehéz ékszer ária után Dienzl „Tavaszi dal* cimü énekszámát énekelte el. Zugó tapsokkal kisérte közön­ségünk a vendégművésznő énekszámait. Az énekszámok Kis József zongora kísérete mellett teljes összhangot adtak. A percekig tartó tapsok után a Lo­sonczy- triász zeneattrakciójában talált élve­zetet közönségünk. Schubert egy Trióját adták elő Losonczy Lajosné (zongora), Lo­sonczy Lajos (I. hegedű) és Losonczy Gyula (cello) beosztással. Nemcsak a laikusok, de a zeneszakértők is a legnagjobb érdeklő­déssel kisérték a minden tekintetben preciz összjátékot. Percekig tartó tapsok után egy zeneszámot reáadásul játsztak, melyben a pianó részletek Összjátékával remekeltek. Ezen érdekes zeneszám után a mi köz­kedvelt szavalónk Szabó Imre hatásos sza­valatát élveztük, ki Kiss József „A trom­bitás" és „A naphoz" cimü költeményét a már tőle megszokott vervvel szavalta el. Ezután újból Oerqely Erzsi énekszá­maiban gyönyörködtünk, ki a Cremonai he­gedűs opera „Madárdalt", ugyszinte Noseda „Piros rózsa" és Kurucz „Valamikor régen" cimü dalokat a már jelzett remek stylus­ban Kis József preciz zongorakisérete mel­lett adott elő. A közönség percekig tapsolt és a művésznő kénytelen volt még számos dalt elénekelni. Az énekszámok után Losonczy Lajos mint kiváló hegedűművész mutatkozott be, eljátszta Wieniavszky „Legenda" c. szerze­ményét neje preciz zongorakisérete mellett. Nagy technikával rendelkezik és ami a fő, minden egyes hang tisztán verődik ki a he­gedűből. Zajos tapsokra ráadásul még né­hány dalt adott elő. A műsort városunk elösmert zongora­művésze Kis József fejezte be Sauer „Echo de Wienne" cimü szerzeményével. A hatal­mas finálé után zugó tapsokra egy általa variált magyar zeneszámot adott elő oly kivitelben, mely az ő többször dicsért zon­gorajátékával azonos volt. Hangverseny után a székek kihordásá­val táncképessé tették a termet és a fiatal­ság páratlan jókedv mellett kezdte meg Füredi Kálmán zenekara mellett a táncot. Az első üégyest 34 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és ha azt jelezzük, hogy hajnali 5 órakor ért véget a tánc, ezzel eléggé illusztrálva van a táncmulatság fényes sikere. Nem mulaszthatjuk el dicsérőlég meg­emlékezni a kör lelkes vezetőségéről és a rendezőség élén dr. Körös Endréről, kik fá­radhatatlan buzgóságot fejtettek ki az es­tély sikere érdekében, melyre valóban büsz­* kék lehetnek. A hangversenyt követő táncmulatságon a következő hölgyek vettek részt : Asszonyok: Baldauf Gusztávné, Bélák Lajosné, Csizmadia Lajosué, Fejes Zsigmondné, Galamb Józsefné, Galambos Lászlóné (Réte), Gárdos Lajosné, Hanauer Zoltánné, Hajnóczky Béláné, Hajnóczky Ár­pádné, Hermáim Pálné, dr. Horváth Józsefné, Illés Lajosné, Jilek B\'rencné, Juhász Iraréné, Kis Ernőné, Kis Tivadarné, Kötse Istvánné,

Next

/
Oldalképek
Tartalom