Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-12-13 / 50. szám

ó-v-folya-m Pápa, 1914=- dece~m t>e:r? 13. SO

r szám 0 \ Y Közérdekű íüggeiEen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó: FOLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedósében. tásban! a A háború, ugylátszik, takarékosságra fogja szoktatni az embereket. Üdvös dolog lenne azonban, ha gazdaságosságra is szoktatná őket és ezt a helyes ökonómiát mindenki a saját táplálkozásának uj alapokon való be rendezésével kezdené el. Kevesen tud ják, hogy a szociológiának egyik jelentős segédtudománya, a táplálkozás, higieníkusabb és gazdaságosabb beosztását tűzte ki maga elé feladatul. Az egyén táplálkozása kihat a közre és igy az államra is. A helyes táplálkozás tanait egész szakkönyvtár ismerteti és bizony okos dolog lenne, ha a háziasszonyok is megösmerked nének vele, legalább most, a háború alatt. Mert sajátságos, a higiénikus táplálkozás egyszersmind az olcsóbb és takarékosabb életmódot is jelenti. Nemcsak azért, mert kevesebb a patika költség, hanem, mivel a tápanyagok helyes megválasztása rendkívül redukálja az élelmicikkek beszerzésének szükségletét. A husnemüek fogyasztásánál sokat megtakaríthat a szakszerűen táplálkozó család. A kenyérnek a bő sikértartalmú búzalisztből való sütését a hatóságok beavatkozása nélkül is elhagyta volna az, aki tudja, hogy a rozs- és árpakenyeret a szervezet könnyebben meg tudja emészteni, mint a búzalisztből készült sütetet. Ezer apró szabálya van az okszerű táplálkozásnak, amelyek mellett az esztétikai szempontoknak is eleget lehet tenni, mert az elkövéredéstől is megóvják azt, aki e receptek szerint él. Ugy, ahogyan az egyes ember pa zarolja és fölöslegesen fogyasztja a tápszereket, ugyanugy pusztítják fölöslegesen a háztartások is a háború miatt mind drágábbá vált élelmiszereket. Rubner, aki szakember ezen a téren, kimutatta, hogy a legtöbb háztar tásban a táplálék 20 —25 százaléka elfogyasztatlanul marad vissza a tányérokon. Még a börtönök lakói is ugy pazarolnak, hogy a tápláléknak mint egy 30 százalékát nem fogyasztják el. A kanálisok naponta fejenként husz gramm tiszta tápláló zsiradékot visznek le a konyhákból. Ez a tápanyag, amely egy nagy város élelmezésénél hallatlan pazarlás, haszontalanul pusztul el. Ez a körülmény azért is érdekes, mert ilyen anyagpazarlással semmiféle üzem nem dolgozhat, csak a magánháztartás, ahol még nem ismerik az igazi takarékosság tudományát. Emellett a zsirfogyasztás önmagában is pazarló. Sokan a sajtokhoz és a zsíros hu| sokhoz is vajat esznek. Ha a monarchiában mindenki csak egy grammal kevesebb vajat ennék naponta, akkor évenkint 25 ezer tonna vajjal fogyna el kevesebb. Ez azonban csak egy példa, de igy van ez minden táplálékkal. A takarékoskodásnál mindig az Összesség érdekeit tartsuk szem előtt s akkor rájövünk, hogy az egyes ember grammnyi megtakarításából, milliókra átszámítva, tonnák és métermázsák lesznek és ami most mindennél fontosabb, az élelmihiányt is kiküszöbölhetjük ezen az uton. A pénzükön ülők... A falvak népe és a — hadikölcsön. Az állam által kibocsátott hadi kölcsönköívények szinte fölkínálták magukat arra, hogy a legszélesebb néprétegeket is belevonják egy gyümölcsöző tökeelhelyezésbe. A hadikölcsön kötvényei feltót lenül biztos és minden egyéb reális gyümölcsöztetésnél nagyobb kamatjövedelmet nyújt és garantál a köl csont jegyző nagyközönségnek. Emellett a legkönnyebb és legcélszerűbb tökeelhelyezésre adott módot és alkalmat a -— népnek. Népkölcsön formájában. E kötvényekre, a névérték 75 százalékáig, előnyös feltételek mel lett, kölcsöu szerezhető bármikor. Minden tényezőnek tehát közre kellett volna hatnia, hogy a heverő tőkéket hadikölcsön kötvényekbe fektessék mindazok, akiknek pénzök van otthon a ládában. E réven, a nemzeti védelem nagy ügyét és a saját, okosan felfogott gazdasági és anyagi érdekeiket is egyaránt szolgálják. A hadikölcsön jegyzésének legfőbb célja az volt, hogy az a pár milliárd korona, amely a most elmúlt három hónap alatt a falusi nép kezeihez jutott lovakért, kocsikért, szarvasmarhákért, gazdasági terményekért, ne heverjen meddőn, lekötve künn a polgárság kezében, hanem 6 százalékos kamatozás mellett kölcsönkép bocsáttassék az állam rendelkezésére, hogy e nehéz Viszonyok közt fizetéseit fönnakadás nélkül teljesíthesse. A kisgazdák ezt nem tudták, nem akarták megérteni. Azt hiszik, hogyha a ládafiában őrzik, vagy a zacskóban a nyakukra vetett szalagon a keblük fölött hordják, akkor nagyobb biztonságban van a pénzük, mintha az államnak adják. Hogy micsoda gyengeelméjűségre vall ez a falusi fölfogás, arról nem érdemes beszélni. Jó, hogy fazékba nem teszik a pénzüket s valami nagy fa alá nem ássák. Ugy, mint a régiek cselekedtek, ezelőtt pár száz évvel. Tény, hogy a mi köznépünk a nyakában hordja a pénzét s otthon a ládafiában tartogatja, mintha csak azt akarná, hogy — Kossuth-bankó legyen belőle. Egyes községek vaunak a vármegyénkben, ahol kellő felvilágosítás után a kisgazdák is megértették, hogy amikor a hazának, édes mindanuyiónk hazájának tesznek szolgálatot, a hadikölcsön jegyzésével, egyúttal a legbiztosabb helyen őrzik a pénzüket, mert amikor már az állam se biztos hely, akkor már semmi se biztos, még az egyéni élet és vagyonbiztonság sem — és arai szintén tekintetbe veendő, az állam hat százalékot ad. Amely községben elég, értelmes