Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-09-06 / 36. szám

XXIV. ó-vfolyatn. IPárpa, 1914:. szeptem "ber 6. 30. szám PAPAIKÖZLÖNY Közérdekű lüggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATIEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. A es a Mindnyájan reszkető kíváncsisággal ós aggódó türelmetlenséggel várjuk a harctérről elég gyakran érkező híreket. Ujjongunk a győzelmeknek és feszült érdeklődéssel várjuk a mostan végbemenő gigászi mérkőzés eredményét. Eddigi fényes sikereink feljogosítanak arra a reményre, hogy a kocka most is a mi javunkra dől el. Hisz minden egyes fiatal katonánk, tartalékosunk és népfölkelönk tudatában van annak, hogy ezt a háborút nem dinasztikus, hatalmi, vagy osztályérdekből, nem hódítási szándékkal, hanem önvédelemből kezdtük, mindegyikük átérzi, hogy mi dön harcol, saját atyját, anyját, testvéreit, gyermekeit, házi tűzhelyét, apáitól öröklött és véres verejtéke árán szerzett vagyonát védelmezi, mert ez a háború életrehalálra megy. Mindegyik katonánk tudja, hogy az orosz nem olyan ellenség, mint egy civilizált nép, amely a küzdelmet csak a hadsereg ellen folytatja, ellenben a háborúban activ részt nem vevő civil lakosságot békében hagyja, vagy vagyonában nem károsítja, ellenkezőleg az orosz katona lábanyomát mindenütt felgyújtott mezők, faluk és a városok égig gomolygó füstje, felkoncolt ártatlan gyermekek, nők és aggok piros, forró vére folyása mutatja. Mind ennek a borzalmát a harciéren küzdő drága testvéreink százszorosan jobban átérzik mint mi, akik itthon zavartalanul fogyasztjuk el lakomáinkat, nyugodtan alszunk puha ágyunkban, azért a kölykeit védő oroszlán bátorságával végkimerülésig verekednek a barbár orosszal. Balga tehát, aki pessimistikus fel fogással sötét aggodalomnak, kinző tépelődésnek ad helyet szivében. Még balgább, aki a folyton szállongó, riasztó, naiv dajkamesék- hallatára megijed. Hiszen e háború folyamán már tízszer is alkalmuk volt meggyőződni, hogy e rémhírek, vagy optimistikus álmodozások minden alapot nélkülöznek. Néhány héttel ezelőtt komoly, szavahihető, te kintélyes emberek őszinte meggyőződéssel beszélték, hogy Szerbiát elfoglaltuk, Petár királyt, Pasicsot elfogtuk, e dolgot csak azért tartjuk titokban, hogy jó, öreg királyunknak születés napjára meglepetésül tartogassuk, hogy e győzelmekről szóló hirt augusztus 18-án korán reggel egy udvari lakájjal ezüst tálcán beküldjük neki. A mult héten bánattól remegő hangon sugdosták háziezredünk állítólagos katasztrófáját híresztelő mesét. A harctérről hazatért sebesült huszárjaink megcáfolták e hazug híreszteléseket, de azért még mindig akadnak elegen, akik ezeknek hitelt adnak, söt akadnak olyanok is, akik sikereinket hirdető hiteles távirati tudósítások valóságában kételkednek, de a fontoskodó hazugok meséit készpénznek veszik. Ezek az alaptalan híresztelések fölcsigázzák a közönség várakozását. Sokan türelmetlenül várják az egyes küzdelmek végkifejlődését és a hadvezetöséggel szemben lesújtó elégedetlenség nek adnak kifejezést. Összehasonlítják szövetségeseink eredményét a mieinkkel. Elfelejtik, hogy ők nem barbár, hanem kulturnépek ellen harcolnak, hogy a belga francia távolról s^cm olyan félelmes, erős ellenség mint -az orosz, nem gondolnak arra, hogy mások a terepviszonyok Belgiumban és Franciaországban, mint Galíciában fés Orosz-Lengyelországban, hogy ott a németek kitűnő müutakön haladhattak előre, mig a mieink sok helyen térdigérö homokban és süppedéken, mocsaras talajon kénytelenek sokkal nagyobb haderő ellen operálni. Kritikus urak, kik azt hiszitek* hogy a hadvezetőségnek kutyakötelessége nektek a reggeli fehér- és a délutáni feketekávétok mellé egy-egy gyö| zelinet szállítani és ezt követelődzőén | elvárjátok, gondoljátok meg mindezt, mielőtt kritikusi szemüvegeteket orrotokra felteszitek. Mielőtt azonban kriti kátok jogos és tárgyilagos volta előtt meghajolnék, ama kérdést bátorkodom feltenni : „Hol és hány évig tanultátok a haditudományokat és a magasabb taktikát?" Ha ti oly nagy haditudósok, olyan nagy stratégák vagytok, ha mindent jobban tudtok, mint hadvezetőségünk, miért nem jelentkeztek önkénteseknek? A vezérkarba igen szívesen fogadják be a nagy katonai genieket és követik tanácsaikat. Miért fosztjátok meg tehát nagy katonai tudástok hasznától a hazát ? Én azonban meg vagyok győződve, hogy e kritikusok, kik lángeszű hadvezéreink ténykedéseit oly rosszalólag bírálgatják, nem tudnának egy szakasz katonát kettős rendekbe állítani, nem kevésbé raj vonalba fejleszteni, arról pedig halvány fogalmuk sincs, hogy kell százezernyi tömegekkel operálni. Ne hallgassunk tehát a fontoskodó kritikusokra és a kishitű kételkedőkre, hanem bízzunk vezéreink lángeszében és legénységünk vitézségében ! V. I. Minden évben, amidőn városunk költségvetésének tárgyalására kerül a sor, felemeljük szavunkat a felekezeti iskolák segélyezése kérdésében és pedig oly irányban, hogy ezen tétel a költségvetésben ne szerepeljen. Sajnos, eddigi felszólalásunk nem járt eredménnyel, de mi ebben a kérdésben nem tágítunk. Nem tágítunk pedig azért, mert meg vagyunk győződve, hogy ezen tétel kihagyásával városunk fejlődésének és haladásának kiszámithatlan előnyöket biztosítunk. A városi tanács velünk egyet; értőleg több izben javasolta már a képviselőtestületnek ezen tételnek a költségvetésből való kihagyását, de a többség a javaslatot — sajnos — elvetette. Tudomásunk van arról, hogy az állandó választmány a mult héten tartott ülésében a jövő évi költségvetés sel foglalkozva, vitás kérdésévé tette ezen tételnek a költségvetésből való kihagyásáfés végeredményében mégis azt határozta, hogy tekintetbe véve a mostani mostoha viszonyokat, a felekezeti iskolák részére a segélyt a költségvetés tételei közé felveszi. A városi számvevő már évekkel ezelőtt, amidőn ezen tétel kihagyása véleményezve volt, jelentésében kitüntette, hogy azon esetben, ha a költségvetés megállapítása alkalmával a felekezeti iskolák részére megadott segély megvonatik, ugy ezzel a tétellel pótadónk 10 százalékkal csökkenne. Azt hisszük, felesleges bővebben magyarázgatni, hogy mit jelent egy város háztartásában a pótadónak 10 százalékkal való csökkenése, főleg akkor, amidőn ezen csökkenés a költségvetés egy oly tételének kihagyásával érhetjük el, amely a lakos^ság anyagi érdekét semmi tekintetben sem érinti. Nem érinti pedig azért, mivel nézetünk szerint ezen pótadó