Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-09-06 / 36. szám

kivetése egyaránt terheli az egyes hitfelekezetek polgárait, akár a vá­ros veti ezt ki községi pótadó alap­ján, vagy pedig hitközségi adó utján. Magyarán kimondva, a hitközségi ta­gok ezen adóösszeget az egyik zse bűkből kiveszik és a másikba bete­szik.. A hitközségi tagokra nézve vég eredménykép mindegy, akár községi pótadó, vagy hitközségi adó utján kell fenntartani felekezeti iskolájukat, de nem mindegy ez egy városra nézve, ha arról van szó, hogy ezzel a tétel kihagyásával a város pótadója 10 százalékkal csökken. Nem szükséges azt bővebben magyarázgatni, hogy mily óriási be­folyással van az egy városra nézve, ha a jövő évre kontemplált 714 szá­zalék pótadó helyett azt hirdeti, hogy a város jövő évi pótadója 614 szá­zalék lesz. Több esetet tudnánk felsorolni, hogy számos család csak azért távo­zik egy városból, mivel nagy a pót­adója és viszont oly várost keres le telepedési helyül, ahol a pótadó az adott igényekhez képest nemcsak ki­elégítő, hanem mondhatni kedvező. De eltekintve ettől, tudtunkkal ezen pótadó csökkenéssel egy oly intézmény megvalósulása van tervbe véve, mely városunk jövő fejlődésé­nek biztos alapját van hivatva meg­teremteni. Arról van ugyanis szó, hogy ezen pótadó megtakarítással városunk csatornázását létesíthetjük. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a hitfelekezeti iskolák részére ezideig nyújtott segélyeknek a költ­ségirányzatból való kihagyása által nemcsak hogy az egyes hitfelekeze­tek anyagi érdekei érintetnek, de ezáltal városunk haladása és fejlődése sok minden tekintetben előmozdittat­nék, azt hisszük, a városi képviselő­testület tagjai elsősorban a város ér­dekét fogják előtérbe helyezni és a felekezeti iskolák dotációját megszün­tetni, már azon okból is, mivel ma­guk a hitfelekezetek elöljárói annak idején, midőn ezen dotáció újból meg­szavaztatott, kijelentették, hogy többé ezen dotációra nem fognak reflek tálni, hanem igenis, igyekezni fognak az iskolák részére állami segélyt ki nyerni. Nos ezen kijelentésüket az ingyenes népoktatás törvényre eme­lése által megvalósítva láthatják. Már ezelőtt tíz évvel, amidőn a költségvetés megállapításánál ezen tételről szó volt, ugyancsak az álta­lunk felhozott érvek lettek szellőz tetve és csak hosszas vita után lett ezen dotáció a költségvetésbe bevéve azzal, hogy az egyes hitfelekezetek költségirányzataikat legminimumabbra fogják redukálni és hitközségi adó­jukat ehhez mérten kivetni. Különben ez alkalommal nem kívánunk az egyes hitfelekezetek belügyeibe avatkozni, tartsák fenn elemi iskoláikat ahogy tudják, nekünk ezen kérdésnél elsősorban a város érdekét kell szem előtt tartanunk és ez azt követeli, hogy a felekezeti is­kolák dotációja a jövő évi költség­irányzatból kihagyassék. Városunk elfogulatlan képviselői­hez intézzük felszólalásunkat és re­méljük, hogy a jövő évi költségve­tés tárgyalása alkalmával az elmon­dottakat megszívlelve, ily értelemben is fognak dönteni. KARCZOLÁT Gb m ixl b tué bról. Ki beszél mostanában másról, mint a háborúról? Megszűnt minden társadalmi ak­ció, nem érdeklődik senki másról, mint a háború eseményeiről. Minden egyes ember a háborúval ébred, egész nap azzal foglal­kozik és este lefekvéskor a háború esemé nyeinek hatása alatt alszik el, sőt mint egye­sektől hallom, álmában ís a harctéren kép­zeli magát, de még az is megtörtént egye sekkel, hogy álmukban a harctéren voltak és olt végig nézték katonaságunknak és főleg 1 honvédhuszárjainknak bravúros támadásait, mely álmokról már a délelőtti órákban az Ösmerősőknek hiven referáltak. A honvédhuszárokról jut eszembe, hogy a lefolyt héten néhány háziezredünkhöz tar tozó huszár részint sebesülés folytán, részint betegség miatt városunkba érkeztek, akiket valósággal megrohantak azok, kik velük elő ; szőr találkoztak és hiteles adatokat kértek tőlük a megvívott és részt vett ütközetekről. Huszárjaink elmondtak mindent hűségesen, amint azt az újságok is bravúrként közöltek, | később már mesékbe ereszkedtek és végül | már olyanokat mondtak, hogy a kérdezős­: ködök maguk sem hitték el. Valóságos Háry Jánosokat csináltak magukból. Csemegeként leadunk egy-két ilyen Háry János-féle hős­tetteket, melyeket leadunk és ahol mint fül­tanu voltam jelen. ( Az egyik közhuszár előadta ugyanis, hogy egyik lovasrohamban a kozákok kilőt­ték alóla a lovát, a százada otthagyta őt a i földön és üldözte tovább a kozákokat. Rend I kívül restelte, hogy ő nem vehet részt a ro­hamban és azon töprengett, hogy mikép sze­rezzen magának lovat. Egyszerre lódobogást hall, erre a közeli kukoricásba menekült és ott várta a fejleményeket. Rövid szünet után látja, hogy egy magasabb rangú tiszt egy kozák lovas kíséretében lőlávolban arra nyar­gal és a terepet szemléli. Rögtön a karabé­lyával célba vette, a tiszt lefordul a lováról, a kozák pedig a lövésre ijedten, rohanva el­' száguldott. Ő oda sietett a tiszthez, ekkor ! látta csak, hogy generális volt és hogy ha­lálosan megsebesitette, az aranygallérját, ugy­szinte aranyzsinórzatát leszakította, sok arany rubelét zsebre vágta ős a gyötiyörü arab cső ; dörön a századához vágtatott és az összes | hadisarcot a századosának átadta. A száza­1 dosa megdicsérte és jutalmul 5 koronát ka­| pott. Másnap egy rohamban egy pika szúrást i kapott és most itthon van. Ki még hagyján. Egy másik közhuszár elbeszélte, hogy ! ő vele meg az történt, hogy elfogták és mi­1 dőn egy kozákra bízták, ő egy alkalmas pil­lanatban a kozák kardját kihúzta, azzal fejét levágta, felült lovára és ugy vágtatott vissza az ezredhez. Ez megtörtént, de tudtunkkal nem ő vele, hanem egy szombathelyi 10-es közöshuszárral. Mi elhittük neki ezt a bra­vúros tettét, de gondoltunk hozzá egy na gyot, hogy mi minden történt meg vele, ha az ellenkezőjéről nem volna az embernek biztos tudomása. Ezeken az eseteken kivül azután jöttek a Háry János-féle esetek. Két lovat lőttek ki alóla, gyalog ment az attak után és attakiro­zás közben leütött egy kozákot a lováról és ugy fejezte be a rohamot, sújtva jobbra balra i kardjával, mely minden kardvágásra egy ko I zákot küldött a másvilágra. Nem sebesült meg, de oly beteg lett a sok halálosztoga­tásban, hogy egyelőre szabadságolva lett éá amint egészséges lesz, újra el megy a harc* térre, hogy néhány kozákot küldhessen a más világra. Csak attól fél, hogy mire vissza megy a harctérre, már nem lesz kozák, akit a más­világra küldhessen, mert addig a bajtársak végezni fognak velük. Mi azt feleltük erre, hogy „adja az Isten, hogy ugy legyen". Naponta jönnek egyesek a környékről I haza, kiket egyelőre eleresztettek, kik azután a gyalogsági rohamokról valóban mesébe illő dolgokat adnak elő, melyeket az ember igen szívesen és örömmel hallgat, mert hát a fő­dolog az, hogy folyton győzelmes és vitéz hadseregünkről hallunk hírt, ha nagyított ki­adásban is. Különben minden nap ujabb és ujabb hireket hallunk. Mindenki hallott valami ujabb hirt, de csak fenntartással közli. Ha mosta­nában valaki azt találja mondani, hogy „hal­lotta mi a legújabb hír ?* rögtön azt lehet rá felelni, hogy „nem igaz". Annyi kombi­nált hírek vannak forgalomban, hogy az em ber maga sem tudja, melyik hírnek üljön fel. Végeredményében most már annyira vagyunk, hogy mindent elhiszünk, de csak fenntartás­sal, addig mig a hivatalos jelentések azt nem bizonyítják. Erre egy francia nyelvű közmon­dással lehetne élni, de minthogy mostanában minden franciára vonatkozó ügy bojkottálva I lesz, tehát magyarul jelzem, hogy: Hja! Ez a háború ! Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évre 71*4% os pótadó hadisarcot fog kiróni a lakosságra. Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetésre teljesen felszerelve, harc­készen áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a jótékonyság munkájának nap­számosa lett. Az hirlik, hogy a polgármester az ösz­szes közügyekre moratóriumot kapott. Az hirlik, hogy a rendőrök között szá­mos létszámfeletti harcos van. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök teljes hadilétszámra lettek emelve. Az hirlik, hogy a műkedvelői tűzoltók létrán lesznek előléptetve. Az hirlik, hogy a műkedvelői levélhor­dók sokszor eltévesztik a házszámot. Az hirlik, hogy a polgári őrség szer­vezői kontraktust kaptak. Az hirlik, hogy a szinészegyesület itt időző tagjainak erkölcseit a rendőrkapitány­ság nem respektálta. Az hirlik, hogy a darutollas legények a háború tartama alatt mint jó hazafiak, csak sírva fognak vigadni. Az hírlik, hogy a libatollas legények a hozzánk érkező sebesültek részére liba­aprólékot fognak gyűjteni. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok minden francia italt és ipart bojkot­táltak. Az hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok a szilvóriumot goantro izével isszák. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom-egylet a háború tartama alatt nagymosásra köte­lezte magát. Hz hirlik, hojry az Erzsébetligetben je­lenleg ostrom nélkül adják meg magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sokan gyászolják a legények elejét. Az hirlik, hogy Pápán sok leány meg­bánta, hogy háború előtt „nem" et mondott. Az hirlik, hogy Pápán is maradt egy­két-három . . . Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője hősiesen várja be a háború befe­jezését. Raáb Ernő vendéglője Rákóczi-u. 12.

Next

/
Oldalképek
Tartalom