Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-09-06 / 36. szám

kivetése egyaránt terheli az egyes hitfelekezetek polgárait, akár a város veti ezt ki községi pótadó alapján, vagy pedig hitközségi adó utján. Magyarán kimondva, a hitközségi tagok ezen adóösszeget az egyik zse bűkből kiveszik és a másikba beteszik.. A hitközségi tagokra nézve vég eredménykép mindegy, akár községi pótadó, vagy hitközségi adó utján kell fenntartani felekezeti iskolájukat, de nem mindegy ez egy városra nézve, ha arról van szó, hogy ezzel a tétel kihagyásával a város pótadója 10 százalékkal csökken. Nem szükséges azt bővebben magyarázgatni, hogy mily óriási befolyással van az egy városra nézve, ha a jövő évre kontemplált 714 százalék pótadó helyett azt hirdeti, hogy a város jövő évi pótadója 614 százalék lesz. Több esetet tudnánk felsorolni, hogy számos család csak azért távozik egy városból, mivel nagy a pótadója és viszont oly várost keres le telepedési helyül, ahol a pótadó az adott igényekhez képest nemcsak kielégítő, hanem mondhatni kedvező. De eltekintve ettől, tudtunkkal ezen pótadó csökkenéssel egy oly intézmény megvalósulása van tervbe véve, mely városunk jövő fejlődésének biztos alapját van hivatva megteremteni. Arról van ugyanis szó, hogy ezen pótadó megtakarítással városunk csatornázását létesíthetjük. Ha most már figyelembe vesszük, hogy a hitfelekezeti iskolák részére ezideig nyújtott segélyeknek a költségirányzatból való kihagyása által nemcsak hogy az egyes hitfelekezetek anyagi érdekei érintetnek, de ezáltal városunk haladása és fejlődése sok minden tekintetben előmozdittatnék, azt hisszük, a városi képviselőtestület tagjai elsősorban a város érdekét fogják előtérbe helyezni és a felekezeti iskolák dotációját megszüntetni, már azon okból is, mivel maguk a hitfelekezetek elöljárói annak idején, midőn ezen dotáció újból megszavaztatott, kijelentették, hogy többé ezen dotációra nem fognak reflek tálni, hanem igenis, igyekezni fognak az iskolák részére állami segélyt ki nyerni. Nos ezen kijelentésüket az ingyenes népoktatás törvényre emelése által megvalósítva láthatják. Már ezelőtt tíz évvel, amidőn a költségvetés megállapításánál ezen tételről szó volt, ugyancsak az általunk felhozott érvek lettek szellőz tetve és csak hosszas vita után lett ezen dotáció a költségvetésbe bevéve azzal, hogy az egyes hitfelekezetek költségirányzataikat legminimumabbra fogják redukálni és hitközségi adójukat ehhez mérten kivetni. Különben ez alkalommal nem kívánunk az egyes hitfelekezetek belügyeibe avatkozni, tartsák fenn elemi iskoláikat ahogy tudják, nekünk ezen kérdésnél elsősorban a város érdekét kell szem előtt tartanunk és ez azt követeli, hogy a felekezeti iskolák dotációja a jövő évi költségirányzatból kihagyassék. Városunk elfogulatlan képviselőihez intézzük felszólalásunkat és reméljük, hogy a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával az elmondottakat megszívlelve, ily értelemben is fognak dönteni. KARCZOLÁT Gb m ixl b tué bról. Ki beszél mostanában másról, mint a háborúról? Megszűnt minden társadalmi akció, nem érdeklődik senki másról, mint a háború eseményeiről. Minden egyes ember a háborúval ébred, egész nap azzal foglalkozik és este lefekvéskor a háború esemé nyeinek hatása alatt alszik el, sőt mint egyesektől hallom, álmában ís a harctéren képzeli magát, de még az is megtörtént egye sekkel, hogy álmukban a harctéren voltak és olt végig nézték katonaságunknak és főleg 1 honvédhuszárjainknak bravúros támadásait, mely álmokról már a délelőtti órákban az Ösmerősőknek hiven referáltak. A honvédhuszárokról jut eszembe, hogy a lefolyt héten néhány háziezredünkhöz tar tozó huszár részint sebesülés folytán, részint betegség miatt városunkba érkeztek, akiket valósággal megrohantak azok, kik velük elő ; szőr találkoztak és hiteles adatokat kértek tőlük a megvívott és részt vett ütközetekről. Huszárjaink elmondtak mindent hűségesen, amint azt az újságok is bravúrként közöltek, | később már mesékbe ereszkedtek és végül | már olyanokat mondtak, hogy a kérdezős: ködök maguk sem hitték el. Valóságos Háry Jánosokat csináltak magukból. Csemegeként leadunk egy-két ilyen Háry János-féle hőstetteket, melyeket leadunk és ahol mint fültanu voltam jelen. ( Az egyik közhuszár előadta ugyanis, hogy egyik lovasrohamban a kozákok kilőtték alóla a lovát, a százada otthagyta őt a i földön és üldözte tovább a kozákokat. Rend I kívül restelte, hogy ő nem vehet részt a rohamban és azon töprengett, hogy mikép szerezzen magának lovat. Egyszerre lódobogást hall, erre a közeli kukoricásba menekült és ott várta a fejleményeket. Rövid szünet után látja, hogy egy magasabb rangú tiszt egy kozák lovas kíséretében lőlávolban arra nyargal és a terepet szemléli. Rögtön a karabélyával célba vette, a tiszt lefordul a lováról, a kozák pedig a lövésre ijedten, rohanva el' száguldott. Ő oda sietett a tiszthez, ekkor ! látta csak, hogy generális volt és hogy halálosan megsebesitette, az aranygallérját, ugyszinte aranyzsinórzatát leszakította, sok arany rubelét zsebre vágta ős a gyötiyörü arab cső ; dörön a századához vágtatott és az összes | hadisarcot a századosának átadta. A száza1 dosa megdicsérte és jutalmul 5 koronát ka| pott. Másnap egy rohamban egy pika szúrást i kapott és most itthon van. Ki még hagyján. Egy másik közhuszár elbeszélte, hogy ! ő vele meg az történt, hogy elfogták és mi1 dőn egy kozákra bízták, ő egy alkalmas pillanatban a kozák kardját kihúzta, azzal fejét levágta, felült lovára és ugy vágtatott vissza az ezredhez. Ez megtörtént, de tudtunkkal nem ő vele, hanem egy szombathelyi 10-es közöshuszárral. Mi elhittük neki ezt a bravúros tettét, de gondoltunk hozzá egy na gyot, hogy mi minden történt meg vele, ha az ellenkezőjéről nem volna az embernek biztos tudomása. Ezeken az eseteken kivül azután jöttek a Háry János-féle esetek. Két lovat lőttek ki alóla, gyalog ment az attak után és attakirozás közben leütött egy kozákot a lováról és ugy fejezte be a rohamot, sújtva jobbra balra i kardjával, mely minden kardvágásra egy ko I zákot küldött a másvilágra. Nem sebesült meg, de oly beteg lett a sok halálosztogatásban, hogy egyelőre szabadságolva lett éá amint egészséges lesz, újra el megy a harc* térre, hogy néhány kozákot küldhessen a más világra. Csak attól fél, hogy mire vissza megy a harctérre, már nem lesz kozák, akit a másvilágra küldhessen, mert addig a bajtársak végezni fognak velük. Mi azt feleltük erre, hogy „adja az Isten, hogy ugy legyen". Naponta jönnek egyesek a környékről I haza, kiket egyelőre eleresztettek, kik azután a gyalogsági rohamokról valóban mesébe illő dolgokat adnak elő, melyeket az ember igen szívesen és örömmel hallgat, mert hát a fődolog az, hogy folyton győzelmes és vitéz hadseregünkről hallunk hírt, ha nagyított kiadásban is. Különben minden nap ujabb és ujabb hireket hallunk. Mindenki hallott valami ujabb hirt, de csak fenntartással közli. Ha mostanában valaki azt találja mondani, hogy „hallotta mi a legújabb hír ?* rögtön azt lehet rá felelni, hogy „nem igaz". Annyi kombinált hírek vannak forgalomban, hogy az em ber maga sem tudja, melyik hírnek üljön fel. Végeredményében most már annyira vagyunk, hogy mindent elhiszünk, de csak fenntartással, addig mig a hivatalos jelentések azt nem bizonyítják. Erre egy francia nyelvű közmondással lehetne élni, de minthogy mostanában minden franciára vonatkozó ügy bojkottálva I lesz, tehát magyarul jelzem, hogy: Hja! Ez a háború ! Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évre 71*4% os pótadó hadisarcot fog kiróni a lakosságra. Az hirlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetésre teljesen felszerelve, harckészen áll. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a jótékonyság munkájának napszámosa lett. Az hirlik, hogy a polgármester az öszszes közügyekre moratóriumot kapott. Az hirlik, hogy a rendőrök között számos létszámfeletti harcos van. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök teljes hadilétszámra lettek emelve. Az hirlik, hogy a műkedvelői tűzoltók létrán lesznek előléptetve. Az hirlik, hogy a műkedvelői levélhordók sokszor eltévesztik a házszámot. Az hirlik, hogy a polgári őrség szervezői kontraktust kaptak. Az hirlik, hogy a szinészegyesület itt időző tagjainak erkölcseit a rendőrkapitányság nem respektálta. Az hirlik, hogy a darutollas legények a háború tartama alatt mint jó hazafiak, csak sírva fognak vigadni. Az hírlik, hogy a libatollas legények a hozzánk érkező sebesültek részére libaaprólékot fognak gyűjteni. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok minden francia italt és ipart bojkottáltak. Az hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok a szilvóriumot goantro izével isszák. Az hirlik, hogy a Jaj nadrágom-egylet a háború tartama alatt nagymosásra kötelezte magát. Hz hirlik, hojry az Erzsébetligetben jelenleg ostrom nélkül adják meg magukat. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sokan gyászolják a legények elejét. Az hirlik, hogy Pápán sok leány megbánta, hogy háború előtt „nem" et mondott. Az hirlik, hogy Pápán is maradt egykét-három . . . Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője hősiesen várja be a háború befejezését. Raáb Ernő vendéglője Rákóczi-u. 12.