Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-01-18 / 3. szám

nék az is, vájjon a reform végrehaj­tása nem ütközik-e nehézségekbe ? Van-e számban és minőségben megfe­lelő tisztviselő-anyag, mely az életre­hozásra alkalmas ? Nem drága-e a közigazgatása ? Hol kell segiteni egy­egy eljárást, vagy egy-egy szervet kell-e kiküszöbölni ? A többek között való­szinüleg kitűnik az is, hogy a túltengő becslő és adókivetö-bizottságok a köz­érdeket nem szolgálják. Példa rá a külföld is, hogy ezek a zsüriszerü szervek, mint hasznos munkára alkal­matlanok, lassankint visszafejlődtek. Az adózás uj rendjének lehet olyan hibája is, amelyet az adózók egyrésze fölismer és e réven az adó­zás terhét átháríthatja, vagy a felfede­zett résen menekül. -— Ily esetben az egyébként legjobb adóztatási rendszer is egyenlőtlenül végzi a munkáját, mert többnyire azokat érinti legenyhébben, akik ügyességüket a jövedelemszerzés terén is leginkább tudják értékesiteni. Például az 1909. évi adótörvényekből igen sokan megtanulták azt, hogy a vallomást olt adják be, ahol a legelő­nyösebb és hogy sok esetben hasznos, ha jövedelemadó-vallomást egyáltalán nem adnak. Mindezek a hibák a rendszer ki próbálásakor kitűnnek. Azt említenem sem kell, hogy az adómanövernek legtöbb előnyét a ke­zelési szabályok látnák. A gyakorlati végrehajtás során lehet igazán megá) lapítani, mi hiányos és mi felesleges. Nem lehetne még valamit csinálni ab­ban az irányban, ami után mindenki vágyódik : az adószabályok egyszerüsi tése irányában. De a gyakorlati kérdéseken kivül számtalan probléma vár megoldásra. Csak azok némelyikét érintem, melyek Az egyik csendőr, aki őrmester volt, odament a vérben fekvő Simonhoz és igy szólt: — Ugy ? — és intett a másik csend­őrnek. A másik csendőr odament Marticshoz és megakarta láncolni. Martics félre lökte a csendőrt és elakart szaladni, de akkor az őrmester is otthagyta Simon holttestét és ketten megláncolták Marticsot, aki most már látta azt, hogy hiába a védekezés, tel­jesen átadta magát a csendőröknek és nyu­godtan tűrte, amikor a csendőrök a kezeire rakták a csillogó láncot. Mikor a megkötözéssel készen voltak, az őrmester hátba lökte Marticsot és rá­kiáltott, : — Előre ! A csendőrök Marticscsal együtt elmen­tek és egyenesen siettek ki vele az állo­másra, hogy a legközelebbi Marosvásárhelyre menő vonatra üljenek vele, ahova ők úgyis utazni akartak. Hemző, amikor a csendőrök elmentek, sajnálkozva nézett Simon holttestére. Be­ment a szobájába, kihozott egy lepedőt és gondosan letakarta Simon holttesté^, hogy reggel, amikor majd a hatóságot hivatja, teljesen ugy találják, ahogyan meggyükol­tatott. Mi történt addig Marosvásárhelyen, amig Simont Nagyernyén kegyetlenül meg­gyilkolták ? (Folyt, köv.) az adóalap megállapításával kapcsola tosak. A kötelező adóvallomás kérdését vetem fel. Azután ami szintén az adó­alap megállapítására vonatkozik, vájjon a tervbe vett minimális alap és mini­mális tételek abban a formában fen­tarthatók-e ? Az uj törvények megalko­tásától, 1909. évtől már néhány év elmúlt és ezidő alatt egyes államok adózási rendszerükben hatalmas lépést tettek előre. Igaz, hogy mi visszazök­kentünk az 1875-ös világba, de ez nem ok arra, hogy a modernebb elveket, ha viszonyainknak megfelelnek, adó­reformokban ne hasznosítsuk. Meggyőződésem, hogy a bírság pótlékos vallomás-adási rendszer, mely­nél a vallomás-adás elmaradását a ki­! vetett adó néhány százalékos birságo j lásával terhelik, több adónemnél, igy ; a tökekamat és a jövedelmi adónál nem tartható fenn. Az igazságos adóz­tatás megköveteli, hogy a vallomás­adási kötelezettség szigorúan keresztül­vezettessék. A lakbér és az üzlethelyiség bé­réből fejlesztett úgynevezett minimális alap igen rugalmas és sokszor (például állandó adómentes épületeknél, mint a gyáraknál) nem alkalmazható. A tarifás rendszerű minimális tétel csak néhány keresetágra vonatkozik, | mint a mészárosokra és bérkocsisokra. I Ennek ellenkezőleg az a hibája, hogy I nagyon is merev. Ezeket javítani kell, sőt még oly j rendszert is életre kell hozni, mely | egyes foglalkozás külső ismertetőjelei bői állapítja meg az adóalapot. Ez a rendszer az úgynevezett szakvélemény­rendszer, tért hódit a külföldön, de megalkotása hosszú és körültekintő munkát igényel. Ha erre a munkára nemcsak a pénzügyi közigazgatás, hanem a gazda­sági élet jelesei is vállalkoznak az adó­reform ügye jelentős lépéssel halad előre. . _ r —\ t 1 ANTAL GÁBOR 1843­-1914. A dunántuli református egyházkerületet nagy gyászeset és súlyos vesztesség érte. Püspöke : Antal Gábor, aki rangban a leg­idősebb református magyar püspök volt és ezenfelül a református egyetemes konvent­nek lelkész elnöki állását is betöltötte, ked­den éjjel két órakor komáromi palotájában hat heti betegség után, hetvenegy esztendős korában, gyomorrákban meghalt. Az érdemekben gazdag lelkipásztor pályáján érvényesítette fényes tehetségét és nagy tudását, ugy a református egyházi, .mint a magyar egyetemes műveltség érde­kében. Sokat fáradozott a Szlavóniába köl­tözött református magyarok egyházi ügyei­vel. A Dunántuli Közművelődési Egyesület egyik megalapítója és oszlopos tagja volt. Négy évvel ezelőtt mint legidősebb refor­J mátus püspök a konvent egyházi elnöke lett és ugy ebben a minőségben, mint a Protestáns Irodalmi Társaság elnöki tiszt­ségében is többször szerepelt Budapesten is. Tősgyökeres magyar észjárása, nagy tu­dása és közvetlen előadása közkedveltséget szerzett neki, amit csak fokozott a társas­, életben tanúsított szeretetreméltósága és nagy előzékenysége. A főrendiházban is több ízben felszólalt ós különösen a népnevelés ügyével foglalkozott sokat. Betegségének jelei már mintegy két évvel ezelőtt kezdtek mutatkozni rajta, sú­lyosabban azonban csak a mult év végén vett erőt rajta gyomorbaja, amely erős szervezetét megtámadta. A legutolsó református konvent alkal­mából, amelyet néhány héttel ezelőtt tar­tottak meg Budapesten, már megemlékeztek Antal Gábor egyre súlyosabbá váló beteg­ségéről és sajnálattal vették tudomásul, hogy a hitében és meggyőződésében szilárd, jel­lemében egyenes és nemes férfiú halálos betegségben szenved. Ehhez a részvéthez a mai napon csatlakozik Magyarország egész lakossága is, amely Antal Gáborban a libe­rális meggyőződések és az ország gazdasági és szellemi előrehaladásának egyik nagyte­kintélyű harcosát vesztette el, aki nemcsak állásának súlyával, hanem egyéniségének minden komoly tudásával foglalt állást a magyar közélet íontosabb kérdéseiben. Halálát özvegye és öt gyermeke siratja, akiknek gyászában osztozik az egész refor­mátus egyház és maga a magyar nemzet is. Az elhunyt püspököt városunkhoz szo­ros kötelék fűzte. Itt töltötte fiatal éveit, mint a főiskola és theológia tanítványa. Később rövid ideig városunkat a parlament­ben képviselte és mint theológiai tanár évek hosszú során át városunkat második szülő­városának tekintette. Mint városi képviselő nagy tevékenységet fejtett ki városunk köz­életén és mint a Pápai Takarékpénztár al­elnöke ezen intézet felvirágzását nagyban elősegítette. Halála hírére városunk összes középületein gyászlofcogók hirdették az ér­demekben gazdag püspök halálát. Az elhunyt püspök életrajzi adatai a | következők : Antal Gábor a veszprémmegyei Szentkirályszabadján született 1843. május hó 10 én. Gimnáziumi és theológiai tanulmá­nyait a pápai főiskolában végezte s 1865-ben ugyancsak Pápán KerJcápoly Károly helyet­teséül országgyűlési képviselővé választották. 1869-ben Pápán theológiai rendes tanár leit, Papp Gábor püspök halála után pedig 1896­ban a dunántuli egyházkerület püspökévé és egyúttal komáromi lelkészszé választot­ták. Kálvin János négyszázados születésének évfordulója alkalmából a genfi egyetem dok­torává avatta. 1909-ben ünnepelte negyven esztendős tanári és lelkipásztori jubileumát, amikor királyi kitüntetés is érte : megkapta a Szeut István-rend nagykeresztjét. A gyászszertartás csütörtökön délután 2 órakor volt a templomban, ahol diszes | ravatalon feküdt az elhunyt püspök. A gyász­szertartáson, melyet CziJce Lajos tatai esperes végzett, megjelentek küldöttsé­! gileg az egyetemes konvent, a testvér­egyházkerületek, a pápai theologia, a pápai főiskola, nemkülönben képviselve volt Pápa városa is küldöttségileg Mészáros Károly , polgármester vezetése alatt. A templom zsúfolásig megtelt gyászoló közönséggel és a gyászszertartás végeztével Cdke Lajos kir. tanácsos, esperes szívhez szóló hangon méltatta az elhunyt püspök érdemeit, melynek végeztével megindult a megszámlálhatatlan néptömeg és kisérte a gyászkocsit a sírkertbe, ahol most már a dunántuli ref. egyházkerület felejthetetlen püspöke örök álmát alussza. Áldás és béke lengjen porai felett! KARCZOL A T a mulb birről­Sok függ az időjárástól! Ezt mi már többször hangoztattuk és ezen kijelentésünk kisebb-nagyobb mértékben be is vált, de ily mértékben mint jelenleg még nem volt ta­I pasztaiható. Az előjelek után Ítélve ugyanis,

Next

/
Oldalképek
Tartalom