Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-10 / 19. szám

XXIV. óvfolyam. IPárpa,, 1914=. m ágixs ÍO. 19. szám PAPAI KÖZLÖNY : •• i • - . Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: E^ésa évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. fígyes szám ám 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L li ATS K K FRIGY fi S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK íelvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- ós papirkereskedésóben. II. Miért neveztem első baklövésnek a székesfehérvári kulturmérnökség átiratát a városi tanácshoz 150 korona kiutalása iránt ? Mert 150 K költséggel egy szakközeget,. tehát kultúrmérnököt óhajt egy vizmesterrel Pápára küldeni a Bakonyér medrének szabályozása és tisztogatása irányítására. Kinek a költségére történik majd a szabályozás ? Az államéra alig, ha már a szakközegek utazási és napidijait is a városra hárítja. A tanácséra szinte kizárt feltevés, inert a tanácsnak van ugyan rendelkezési alapja a költségvetésben, — ebből került ki a 150 K is — de szabályozási munkára ebből nem telik. A város közgyűlése tudtommal eddig nem is foglalkozott a Bakonyér szabályozásának kérdésével, nem hogy benne határozatot hozott volna. Marad az a föltevés, hogy a Bakonyér mentén birtokos tulajdonosok viselik majd a szabályozás terhét. Ámde ezen partbirtokosokat az első és másodfokú vízjogi hatóság csupán a meder kitisztogatására kötelezte, tehát megtisztogatására,a vízinövényektől ; a mélyítés, kotrás, szabályozás terhe alól kifejezetten föl is mentette. A tisztogatás foganatosítására kaptak nevezett birtokosok halasztást jun. l-ig. Már most a székesfehérvári kulturmérnökség felhívásának a tanács eleget telt, kiutalta a szabályozási és tisztogatási munkák kiszabására kívánt 150 K-t, a szakközegek számára. Tulment tehát azon kereten, melyet az első és másodfokú vizjogi hatóság nevezett partbirtokosoknak megszabott s melyet a rendőrkapitány junius l-ig felfüggesztett. A városi tanács elnöke a polgármester, a ki egyúttal, mint elsőfokú vizjogi hatóság, csak a meder kitisztogatását rendelte el; tagja a tanácsnak a rendőrkapitány is, aki a jogerős rendelkezés végrehajtására az érdekelteknek jun. l-ig halasztást engedélyezett. Hogy történhetett akkor, hogy a tanács mégis a szabályozási munkák kiszabására kivánt 150 K-t kiutalta s nem azt irta vissza sürgősen a sz.-fehérvári kulturmérnökségnek, hogy ne jöjjenek Pápára szabályozni, mert itt nincs szó szabályozásról ; a sás, hinár irtásához pedig elég egy kasza vagy sarló, kapa vagy lapát fogadott napszámos kezébe; fölösleges ehhez kultúrmérnöki vagy vizmesteri asszisztálás. Pápán minden évben tisztogatjuk igy pünkösdtáján a Tapolc amedrét; elég gyakorlatunk van benne. Azt akarom ebből az okoskodásból kihozni, hogy a 150 korona legalább is fölösleges kiadás volt a rendelkezési alapból. Mondhatni erre, hogy a rendelkezési-alap a tanács vagy polgármester discretiójára van bizva; rendelkezik vele a közgyűléstől kapott megbízás alapján, legjobb belátása szerint, de nem tartozik tételenkint elszámolni. Helyes ez a megjegyzés, nem is akarom vitatni, mintha máskép lenne. | Csak annyit fűzök mégis hozzá, hogyha elköltik ezt a 150 koronát fölöslegesen, kevesebb marad ennyivel a rendekezési alapból a talán szükséges, vagy szükségesebb kiadásokra s akkor megint föltolul egy másik kérdés is, hogy mégis, miért, kinek az érdekében ez a fölösleges költekezés és túlzott szolgálatkészség ? A találgatás utja nyílik meg ilyen formán, semmikép sem a hatóság tekintélyének emelésére. Ezen a 150 koronás, tehát jól kifejlett bakonyéri bakon kivül van ebben a vizjogi perben még egy szelid kis TÁkCZA Don Jaan házassága. (Folytatás és vége.) III. A Don Jüan nem elégszik meg a nőhódítással, neki közönségre is szüksége van, mely előtt hódításaival eldicsekedhessél*. Mit ér a hódítás, ha senki sem tud azokról, ha nem Serkedhetik senki előtt velük ? Sőt a Don Jüanokra nézve fontosabb a dicsőség, mint a tényleges siker, mely utóbbi sokszor csak a képzelődés birodalmában jött létre. Bizonyos, hogy nincs tizedrész annyi meghódítható nő, mint amennyinek meghó ditásával a nagyzoló Don Jüanok henceg nek. A hivatásos nőbolonditók azonban a legtöbb esetben megelégszenek a látszattal és örülnek annak is, ha hallgató közönségük elhiszik az ő állítólagos sikereikről és ellenállhatatlanságukról szóló meséket és bámulattal néznek rájuk, e modern hősökre, kik —saját állításuk szerint— tucatszámra fogyasztják és tiporják lábbal a női erényt. Klancsovszky sem ütött el a Don Jüanok sablonától. Ő sem tudta szivébe zárni a nőhóditás terén elért eredményeinek titkait, hanem szerette lelkének köny nyen nyíló zárjait ismerősei és barátai előtt felpattantani. De hol talál minálunk az ember közönséget? Többnyire csak a korcsmákban, kávéházakban és lebujokban. Aki tehát közönségre szorul, ott keresi fel, ahol találja. Klancsovszky is utána ment publi kuraának, mivel közönsége nem kereste fel őt. A Don Jüanok különben is mind szeretnek korcsmákba, kávéházakba és más hasonló helyekre járni. Klancsovszky pedig mindig otthonosan érezte magát e helyeken. E helyek látogatása nem valami olcsó mulatság. A hallgatóság nagyrésze elvárja, hogy őt egy-egy palack borral megvendégelje a hős, mert különben megszűnnek őt bámulni. Különösen elvárták Don Jüanunktól, kiről azt hitték, hogy gazdagon nősült. Es nálunk, a „nagyságos urak" országában ki akar a „Földnélküli János" vagy szegény ördög szerepében tetszelegni, akit a közönség jól szitulált úriembernek tart, ha mindjárt huszonkét fillért sem mondhat magáénak ? Klancsovszkytól sem várható akkora önlemondás, hogy eloszlattassa a nimbust, mellyel a vagyon körülveszi az embert, ámbár a nimbus alapjául szolgáló vagyon csak a közönség képzeletében volt meg. Hősünk adta tehát a bankot. Nem vonta ki magát semmiből. Ha inni kellett, ivott, (valljuk be, igen szívesen hozta meg ezt az áldozatot), ha kártyapartira került a sor, akor sem szökött meg. Minthogy a szerelemben nagy szerencséje volt, magától értetődik, hogy a kártyán többnyire vesz. Gersli láthán Pápa, Széchenyi-tér RŐFÖS-, DIVATÁRU-, FÉRFI- ÉS NŐI CONFEOTIO ÁRUHÁZ. PONTOS KISZOLGÁLÁS ! (Szombaton zárva). NAGY RÉSZLET ÜZLET l