Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-04-19 / 16. szám

évfolyam. ZFárpa,, 1Q14=. ébjpr±lis 19. 16- SzéiXCL PÁPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. EliőFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre G K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. íjaptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S K K F R1ÖY E fí. • HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK íelvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Hol legyen a szinház ? Közismert tény, egy város közművelődésének milyen fontos kelléke a szinház. Ez volt a múltban, ez a jelenben, az ókortól kezdve a legújabb időkig. A legrégibb nemzetek közül a színházzal birók voltak a legműveltebbek. A görögök és rómaik színháza ma is utánzásra méltó. Kétszeres szükség van a színházra hazánkban, hol a jó ízlés, a szép érzék iránti szeretet ébresztésén kívül, a nyelv legerősebb fejlesztője és terjesztője. Ha egy uj színházat akarnak építeni, kötelessége, hogy színhelyének megállapításához minden a város érdekeit szivén viselő egyénnek hozzászólni, nézetét kicserélni, mig végre a közóhajnak megfelelő, végleges elhatározás ki nem alakul. Sok terv merült fel már nálunk eddig is, bár egyik sem a megfelelő. A kérdés végleges eldöntése számtalan, sokszor elháríthatatlan mellékkörülményektől függ, azért olyan nehéz. A jó közlekedés, tűzbiztonság s költség kell, hogy szem előtt tartassanak. Ezért akad mindenik hely ellen valamelyest kifogás. Hol a hely lenne jó, nehéz a hozzájutás, hol könnyen megközelíthető, nem elég tűzbiztos, hol megfelelők a tűzrendészet kívánalmaknak, igen költséges. Az eddig ajánlt négy hely mindegyike elfogadható, de kifogástalan egyik sem. Most felmerült az ötödik eszméje. Épen ez ad okot a cikkecske megírására és adta meg az eszmét tervem nyilvánosságra hozatalára. Dr. Lövy ur a Corvin- és Bástyautcák közé óhajtja az uj színházat. Erre is csak azt lehet mondani, hogy nem megfelelő és nem is lesz egyetlen ajánlandó hely sem, mig a nagyközönség tetszésével nem találkozik. Jeles egyének véleménye szerint ez sem találkozott és hogy most egy uj tervvel lépek fel, nemcsak ezen előkelő uraktól hallott óhaj visszhangjakép teszem ezt, hanem egyéni gondol• kozásom, Pápa város jövője iránti buzgalmam ; de leginkább lelki életem, mely bár csendesen, de meleg érdeklődéssel van minden olyan terv iránt, mely a köznapiasságon felül emelkedik. Ne menjen cikkíró ur olyan szemrontó messzeségbe helyet keresni, mikor idébb éppen ö hozzá nagyon is közel fekvő alkalmasabbat találhat. Ne tegyen ugy, mint az egykori lovas, ki mikor hosszas keresés után sem találta lovát, vette észre, hogy rajta ül. Dr. Lövy ur is rajta ül (és üljön is még sokáig) tervem fundamentomán. / Építtessék a szinház a dr. Lövy ur háztelkére

; hozzávéve mindkét utcából a még szükséges néhány telek. Az eddig ajánlt tervek egyikét sem találom olyan kézzel fogható helyesnek, mint ezen helycsoportot. A város kellő közepén fekszik utcák által szegélyezve, előtte hűvöst nyújtó lombos fákkal biró sétatér igen kellemes hely lenne felvonás közt friss levegő nyerésre ; könnyen elérhető, a legforgalmasabb vidék központján a legszebb kilátással. TAKCZA könyvekben láttak. De álluk majd leesett, midőn a francia baba tiszta magyar kiejtéssel, kedves ezüst csilingelésü hangján megszólítja : — Jó napot, kedves anyám ! .Mennyire örülök, hogy végre láthatom ós megismerhetem, — miközben lehajolt és megcsókolta a parasztasszonynak munkától kérges kezét. — De már csókolja meg Ambrusunkat is. A két öreg alig tudott szóhoz jutni a meghatottságtól. Csak mikor hazaérkeztek és a vendégek az uti port már lemosták és lekefélték magukról, tértek magukhoz meghatottságuktól. — Kitől tanultál meg, kedves leányom, olyan szépen magyarul ? — Kitől, hát egy szép fiatal embertől, kit én legjobban szeretek a világon ! — Aztán jó tanító mester volt-e az a fiatal ember? Nem volt-e haragos, türelmetlen, nem vert-e meg, ha mindjárt nem tudtál valamit ? — De nem ám, hanem minden megtanult uj szóért egy édes, nagyon édes csókot adott. — Persze, aztán siettél a tanulással, hogy minél több csókot kapj. — Hát kellett sietnem, hogy édes apámat és anyámat minél előbb láthassam, mert előbb nem akartam szemük elé kerülni, amig nem tudok beszélni magukkal Idegenek. (Folytatás és vége.) III. Végre elérkezett a várva-várt nap. Az annyira óhajtott vendégek megérkeztek. Ambrus gazda és hitvestársa ünneplőbe öl tözködve várták őket a pályaudvaron, mig Panni, az öreg cseléd, otthon az ételre vigyázott. A jó Öregek majdnem tátva felejtették szájukat, amidőn űuk mellett menyüket megpillantották. Ilyen babaarcú, fehér-píros arcú, égszínkék szemű, cseresznyeszáju, babaképü szőke csudát eddig csak képes könyvekben láttak. De álluk majd leesett, midőn a francia baba tiszta magyar kiejtéssel, kedves ezüst csilingelésü hangján megszólítja : — Jó napot, kedves anyám ! .Mennyire örülök, hogy végre láthatom ós megismerhetem, — miközben lehajolt és megcsókolta a parasztasszonynak munkától kérges kezét. — De már csókolja meg Ambrusunkat is. A két öreg alig tudott szóhoz jutni a meghatottságtól. Csak mikor hazaérkeztek és a vendégek az uti port már lemosták és lekefélték magukról, tértek magukhoz meghatottságuktól. — Kitől tanultál meg, kedves leányom, olyan szépen magyarul ? — Kitől, hát egy szép fiatal embertől, kit én legjobban szeretek a világon ! — Aztán jó tanító mester volt-e az a fiatal ember? Nem volt-e haragos, türelmetlen, nem vert-e meg, ha mindjárt nem tudtál valamit ? — De nem ám, hanem minden megtanult uj szóért egy édes, nagyon édes csókot adott. — Persze, aztán siettél a tanulással, hogy minél több csókot kapj. — Hát kellett sietnem, hogy édes apámat és anyámat minél előbb láthassam, mert előbb nem akartam szemük elé kerülni, amig nem tudok beszélni magukkal Gersli Náthán Pápa, Széchenyi-tér RŐFÖS-, DIVATÁRU-, FÉRFI- ÉS NŐI CONFECTIO ÁRUHÁZ. PONTOS KISZOLGÁLÁS ! (Szombaton zárva). NAGY RÉSZLET ÜZLET!