Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-19 / 42. szám

XXIII. évfoly am. Pápa

3 1913- o3si-fcólD©z? 19. 4=2. számn ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Megjelenik minden vasárnap. Felekezeti iskolák államosítása. Bármennyire tagadják is néhányan, hogy a felekezeti iskolák lépésről-lépésre közelednek az állami kormányzás, cél és érdekek felé, annak ellenkezőjét bizony itani nem tudják, de nem is lehet bizonyitani, mert az érdekek a fenntartás körül, az ellenőrzés, a tanitók, az adózó nép mind, mind az egységes iskolák talajára helyezte át ezek súlypontját és csak itt várja a népoktatásnak rendezését. Ha a fenntartást tesszük megfigyelésünk tárgyává, tapasztaljuk, hogy a felekezeti iskolák 70—80 százaléka veszi igénybe az állami segitséget és pedig a tanitófizetés 30—90 százaléka erejéig annak dacára, hogy a fenntartó hitközség is 20—40 százalékos iskola fenntartási adóval van megróva. Maga a nép, a terheket viselő nép nagy tehernek tartja az iskola fenntartását felekezeti alapon és igen kevés kivétellel örömmel fogadná az általános államositást, csakhogy a vágyának csupa szégyenérzetéböl, mit papjával szemben érez, hangot adni nem mer, de kezdeményezésnél készséggel adja le beleegyező fejbiccentését. Méltányos és igazságos volna, ha az iskolákat egy akolba vonnák

; mert ezzel sok apró hitközség szabadulna meg az alól a súlyos teher alól, mellyel az iskola fenntartása jár és- igazságosabban oszlanék meg a teherviselés is akkor, ha az állam egyeteme fizetné a fenntartás költségeit. De ezzel megszűnnének azok a didaktikai mizériák is, melyek a hiányos félszerelés stb. révén a tanitók munkáját a hatványra emelik és eredményét kétségessé, sokszor lehetetlenné teszik. Ha szemmel kisérjük a városokat, látjuk, hogy mind azon vannak, azért mozditanak meg minden követ, hogy az államnak adhassák át iskoláikat és e törekvéseik nem mondhatók felekezet elleni magatartásnak, hanem egy nagy tehertől való megszabadulás és az oktatás ügyének elöbbrevitele iránti törekvésnek pedig a városok költségvetésében nem igényeli a népoktatás az összkiadások akkora százalékát, mint a kis apró községekben, hol egy-egy uradalom és néhány törpebirtokos tartja fenn az iskolát, pedig az iskola belés külkellékeí, tehát azok beszerzése is azonos a városi iskolákkal, ha pedig nem azonos, az eredmény sem lehet egyforma, ami ismét az általános államosítás szükségességét igazolja. Minden hivatalnak főkelléke a helyes ellenőrzés, tehát az iskolák ellenőrzése is főszükséglet, csak helyes alapon történjék. Az állami iskolák ellenőrzése csak | a tanfelügyelő által történik, aki mint szakember illetékes lehet az iskola beléletét szemlélődése, kritikája tárgyává tenni, de mint a kib. tagja a fenntartás és ezzel járó egyéb dolgokkal is jogosan isinerkedhetik meg. Mint ellenőrző közeg, nem ül mindig a tanitó nyakán, nincs napi érintkezése a tanítóval, tehát kellemetlenségeik sem származhatnak a társasélet okából. Egészen másképen van ez a felekezeteknél. A lelkész, mint az iskola igazgatója ellenőrzi a tanítót. Mivel vele naponként érintkezik, bizonyos személyi indokokból származó érzés, indulat keletkezik benne, melyI ÁRCZA. A becsületbiró. Romlaky Elemér nem tudott a csodálkozástól hova lenni, hogy az ő kedves Nellykéje ma oly hidegen viselkedik iránta. Más kor körülcirógatta őt, mint egy macska, ma rúgott, harapott, mint egy tigris. Azelőtt mindig ölelő karokkal, csókra vágyó ajakkal fogadta, most pedig következetesen és osz tentaive kisiklott ölelése elől. Talán hallott már valamit küszöbön álló eljegyzéséről ? Lehetetlen ! Az egész még titok. Kellemetlen dolog, de tul kell esni rajta I Braun Dusi, a gazdag Braun Salamon bankáros lánya, egy cseppett sem szép, sem rokonszenves, de pénzét nem nélkülözheti. De hisz ezért nem kell Nellyvel szakitani. Ott megtalálja a szokott kényelmet, gazdaságot, uri kedvteléseihez szükséges anyagi eszközöket, itt, mint eddig, a vidám órákat, puha, gömbölyű, ölelő karokat, a szerelem lágy, meleg fészkét. Milyen szépen kitervezte ő ezt és Nelly e szép tervet keresztül akarja húzni I De hiszen még mindent jóvá lehet tenni, Nelly értelmes lány, megérti az okos szót. — Mondd Nellykém, mi lelt téged ma ? Miért haragszol ? — Mert megutáltalak és meguntalak ' — Miért? Tegnap még majd belefulasztottál csókjuid tengerébe, majd lángba borítottál ölelésed tüzével és ma — megutáltál. Honnan e hirtelen változás ? Mit vétettem tegnap óta ellened ? — Még kérdezni merészeled ? Mintha nem tudnád ! Meguntam már esküszegésedet, Ígéreteid teljesítésének folytonos halasztását. Tudod, hogy miattad három komoly kérőmet elutasítottam, biztos jövőmet kockára tettem, mert biztam nemesi és férfiúi szavadban és esküdben. — Hát boldogabb lettél volna azokkal a fajankókkal, mint velem voltál eddig? Hát olyan szükséges neked az anyakönyves bejegyzése és a pap áldása, hogy boldogok legyünk? Nem voltunk hűek egymáshoz azok nélkül is ? Olyan sürgős neked szerelmünk törvényesítése ? — Igenis nagyon sürgős, mert . . . mert egy . . . eljövendő valakinek tisztességes nevet kell adni, — mondá Nelly, szemeit lesütve és kötényével babrálva. — Az ördögbe ! Ez már baj ... De utóvégre az ilyesmin lehet segíteni. Én ismerek egy jószivü nénikét, aki a bajba került leányokat ilyen apró kellemetlenségekből kisegíti. — Te gazember! Te gyilkos! Ilyen gazságot merészelsz nekem tanácsolni ? ! — No, no, ne haragudjál! Beszélj csendesen I Nem ugy értettem! Te félreértetted szavaimat. Hiszen nem muszáj azt megtenni! Majd keresünk számodra valami jámbor vőlegényt, adunk neki néhány ezer korona hozományt . . . — Mit, pénzzel akarod az én tiszta szerelmemet megfizetni? És kinek a pénzével ? A mennyasszonyodéval, akinek az oltár előtt éppen ugy fogsz hazudni, mint ahogy nekem hazudtál százszor, mikor esküvel Ígérted, hogy feleségül veszel. Elraboltad tiszta érintetlenségemet, tönkretetted jövőmet és most előbb gyalázatosságra akartál csábítani, majd pénzzel akarsz megfizetni, mint egy utcai leányt. Takarodjál szemeim elől! Ne lássalak többé! De hogy ne támadjon kedved hasonló alávalóságokra, várj, adok egy emléket. Azzal levette a szegről a kutyakorbácsot és ütötte-verte a kifelé szaladó gavallért. * Romlaky haza futott, hogy fájó sebeire