Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-09 / 6. szám

egész közönséget befogadni képesek volnának. Itt fölállítható volna tejcsar­nok, melyben a közönség hideg tejet, túrót és vajat találhatna. Itt volna lé tesithetö egy városi borpincze, hol a gazdaközönségtöl átvett borokat a vá­ros harnisittatlanul butéliákban értéke­síthetné, szóval oly vonzóvá lehetne tenni, miután a várostól messze nincs, hogy a város lakossága tömegesen ke­resné fel, ami közegészségi szempont­ból nélkülözhetetlen. Tudjuk azt, hogy a tehetősebb polgárai a városnak a nyári tikkasztó hőség elöl fürdőhelyekre mennek, de a szegényebb néposztály ezt nem te­heti, mert kötve van kenyere miatt a város falaihoz, tehát ezek számára is kell gondoskodni oly üditö helyről, a mely enervált idegeire frissitöleg hat s általa megóvjuk a korcsmák bűzös le­vegőjétől. Megvagyok győződve, hogy ha a városnak rajta haszna nem is lesz anyagiakban, de meg lesz a haszna a lakosság egészségi felfrissülésében. Ha a nyaraló terjedelmét nézzük, ugy ott mindent lehet létesíteni, ami vonz, gyönyörködtet, szórakoztat, mu­tatványokat, cirkuszt slb. a nyári idényre mind oda kell helyezni, azonfelül ak­kora területet lehet befásiíani, hogy egész kis erdő részleteket alkothat, a hol a kiránduló közönség leheverészhet a zöld pázsitra. Tegye a városi tanács megfontolóvá ezen javaslatomat, mert ha elhalasztja az alkalmat, midőn meg lehet venni, ugy tán ehhez a gyönyörű fekvésű s meghallotta, felkelt ülőhelyéről és hidegen, ünnepélyesen üdvözölte a kocsiban ülőket, Pauline rendes mosolygással viszonozta üd vözletét, a férje pedig megszellőztette ka­lapját. A kocsiban ültek a gyermekek és az unokák is. A következő napon Le Capricard ur egy falusi suhanccal elküdte a kastélyba névjegyét, mert az előkelő világ minden követelményének eleget akar tenni. Az a névjegy valóságos költemény volt. A fényes, elefántcsontszínű lapon ez a büszke név olvasható: „Louis Kugene Miche Le Capricard", íölötte egy ötágú korona. Mirly Buhn ur viszonzásul szolgájával elküldte a saját névjegyét és ebből állott a szomszédok minden -érintkezése. A többi idejét Le Capricard ur vadá szattal töltötte, amivel az élelmezését látta el. A környékben egy állat sem volt biz­ily terjedelmű birtokhoz s ily értékes épületekhez tán sohasem fog juthatni s a város meg lesz fosztva egy gyö­nyörű kirándulóhelytől, amellett, hogy a városnak bérlel utján semmijébe sem kerülne, mert az ott létesítendő ven­déglő, sörcsarnok, tejcsarnok, cukrászda kétségtelenül meghozná a befektetett tökének. Bizza meg a tanács a tiszti fő­ügyészt a kötelező nyilatkozat beszer zésével, annakutánna az üdülőhelyen lévő épületeket, vendéglő, sör, tejcsar­nok és czukrászda czéljaira nyilvános árverésen adja bérbe. A bérbeadás annak feltételéhez volna kötendő, ha a város az ingatlan birtokába lép. De biztos tájékozódást nyújtana a bérösszegre nézve, hogy a vétel rentábilis lesz-e vagy sem. Ha a haladást tűztük zászlónkra, haladjunk minden téren s ne engedjünk elszaladni arra egy alkalmas pillanatot sem. Eddig a javaslat. Szép és üdvös eszme, mely városunk közegészségügyét nagyban volna hivatva előmozdítani, csak hogy ezzel az eszmével ugy va­gyunk, mint számos más üdvös esz­mével és tervvel, mely megvalósulásra vár, amennyiben — mint már említet­tük — anyagi erőnk nem áll arányban a szükséges intézmények alkotásaival. Mi ezen üdvös eszmével teljesen egyetértünk, de egyben kijelentjük, hogy jelenleg minden egyébb más tervet egyelőre el kell bizonyos időre odáz nunk és csupán városunk létkérdését, a csatornázás megépítésével kell sür­gősen foglalkoznunk. Erre van a legnagyobb szüksé günk ! 1 fizetéské Közgazdasági irók, kik a gazda sági élet rendjét tanulmányozták, an­nak jelentőségeit megfigyelték, tör­vényszerűségnek tartják azt, hogy a gazdasági válságok időszakonkint is­métlődnek. A gazdasági élet orgániz­musában évek hosszú sora alatt sok kóros anyag gyülemlik fel, megboly­gatja annak életrendjét és életműkö­déseiben zavarokat idéz elő. Állítólag szükségesek a gazdasági válságok, mint a gazdasági élet tisztulási folya­matai, mert csak ily módon lehet a termelés és fogyasztás között előállott aránytalanságokat, a tulprodukció ká­ros hatásait megszüntetni. Tény az is, hogy a válságok elmultával a gazdasági élet normális működése is­mét helyreáll, sőt rendszerint, élén­külés, elevenebb mozgás észlelhető a gazdasági élet szervezetében. Ugy látszik, hogy ma ismét a gazdasági válság korát éljük. Látszó­j lag nem a termelés a fogyasztás kö­zötti relátivitás aiegbontása az oka, hanem a balkáni háborúk és annak kisérő jelenségen, különösen a pénz drágulás és az ezzel kapcsolatos hi­| telmegszoritás. Ha azonban a balkáni háború keletkezési okainak mélyére nézünk és annak rugóit keressük, ugy azt látjuk, hogy merőben gazdasági okok azok, melyek a háborút előidézték. Az európai államokban az ipar óriási lendületet vet, minek folytán azok termékei számára ujabb piacokat ke­tonságban, sőt néha még a saját kertjében is lövöldözött a verebekre. A faluban Le Capricard ur életmódját különösnek és ta­lányszerünek ismerték. A legszegényebb la­kónak is jutott néha egy darab szalonira, vagy egy kis borsó táplálékul, de neki semmije sem volt. Szánalom volt nézni, mennyire lesoványodott. Azt suttogták, hogy még az állatok is kikerülik és madárdal sem hallatszik kertjének bokraiban. Mirly Buhn asszony mindig tiltakozott az igazta­lan rágalmak ellen. Valamikor nevetségesnek találta imádóját, de most sajnálattal és rész­véttel gondolt rá, mert ő volt ifjúságának egyetlen politikus emléke. A férje, Mirly Buhn ur gyakran gú­nyolta szentimentális hajlamai miatt, mire az asszony sértődve igy válaszolt: — Legalább karcsú maradt és nem hizott el annyira, mint te, kedvesem ! — Könnyű annak soványnak lenni, aki csak verebekkel táplálkozik, — vála­szolta a férj és gyermekei hangos kacagás­sal fogadták a gúnyos és csipős megjegy­zést, sőt az unokái: Jean és Hubert, két kiállhatatlan, neveletlen fickó is már „nagy­mama kérőjének" gúnyolták Le Capricard urat. A család ezúttal automobilon igyeke­zett a kastély felé és mikor már az emel­kedéshez értek, Mirly Buhn asszony igy szólt a soffőrhöz : — Lassítja meg a menetet, Cyrien! Gyanította, hogy az ő régi imádójának nagy szívfájdalmat okozna, ha az uj jár­művel hirtelen elrobognának mellette és már messziről mosolygott feléje. Le Capri­card ur várakozva a helyén ült és alig vette észre, mikor az automobil mellette elrobogott; csak később tért magához meg­lepetéséből és utolsó öt centimejónek felál­dozásával egy kis fiút bérelt, akivel régj KRAUSZ ES KORÉIN divatámcóg­KELENGYE-OSZTÁLYÁBAN a monarchia legkiválóbb vászon és damasztáru gyárosok készítményei találhatók. MAY ÉS HOLFELD, LANGER, WEIN KÁROLY, REGENHART ÉS ROYMANN, SCHROLL CÉGEKTŐL FŐRAKTÁR. :—: ALAPÍTTATOTT: 1848-BAN. ;

Next

/
Oldalképek
Tartalom